A COVID-19 nem kímél senkit. Ami Szerbiában történt, az azért is különösen megrendítő, mivel ez a koronavírus koronás egyházi főt, eleddig az egyetlen legmagasabb egyházi méltóságot ragadta el az élők közül. A Szerb Ortodox Egyház feje, őszentsége Irinej pátriárka életének 90. évében hunyt el november 20-án azt követően, hogy Montenegró fővárosában, Podgoricában részt vett november 1-én az ottani szerb ortodox egyház fejének, Amfilohije püspöknek a temetésén.
A szerb egyházfő kórházi tartózkodása során Szerbia-szerte éjjel-nappali könyörgéseket tartottak. A drámai vég híre a protestáns és a katolikus közösségeket is együttérzésre indította. A pátriárka temetésére Belgrádban, november 22-én, vasárnap került sor a Szent Száva Katedrálisban.
Symfónia-politika, trón és oltár egysége
A háromnapos nemzeti gyász keretében történt temetésen maszkban és a biztonsági távolságot tartva – eltérően a podgoricai temetés tumultusától és a liturgia során alkalmazott egykanalas ortodox eucharisztia életveszélyén – igen sokan vettek részt. És még többen fejezték ki vezető egyházfők és államfők részvétüket levélben, illetve elektronikus üzenetekben.
A nagy testvér, az Orosz Ortodox Egyház nevében Hilárion metropolita mondott temetési beszédet, melyben azt hangsúlyozta, hogy az elhunyt szerb egyházfő egyik legnagyobb alkotása a közel tízezer fő befogadására alkalmas belgrádi Szent Száva Katedrális sok évtizedes építésének a befejezése. Mindezt mély keresztyén szeretettel, határozottsággal és szerb népével megélt teljes szolidaritással tette Irinej, aki főpapi nevéhez méltóan még a legnehezebb háborús napok idején is a béke embere igyekezett maradni.
A Szent Száva Katedrális lesz a Szent Szófia – mondta a pátriárka Alexander Vucsics szerb elnöknek, amikor Isztambulban mecsetté alakították át az ősi Szent Szófia egyházi múzeumot.
Erre is emlékezve, a szerb elnök így fogalmazott gyász-instagramjában: “Nagy megtiszteltetés volt, hogy ismerhettelek. Az emberek annyira szeretnek, hogy soha nem hagyhatod el őket – még a halálban sem”.
Putyin orosz elnök üzenetében az idős pátriárkára úgy emlékezett, mint aki eltökélten, kitartóan küzdött az egész ortodox keresztyén világ egységéért.
Irinej pátriárka már korábban is következetes megvalósítója volt az ortodox politikai teológiának, amit klasszikus fogalommal symphoniának neveztek, ami a trón és az oltár, a világi és az egyházi hatalom klasszikus összefonódását jelenti és fejezi ki.
A fogalom Nagy Konstantin római császár negyedik századi keresztyénség pártoló, azt birodalmi vallási rangra emelő politikáját idézi fel. Érdekes történelmi összefonódás élt Irinej pátriárka fejében. Hiszen a keresztyénséget államvallássá emelő Konstantin császár annak a balkáni városnak a szülötte volt, ahol a pátriárka egyházi trónra emelése előtt 35 éven át volt szerb ortodox püspök. A várost sokan ismerik hazánkból is: Nis a neve (latinul Naissus).
Konzervatív értékrend
A pátriárka gyakran bírálta a nyugati hatalmakat Koszovó elszakítása miatt a balkáni háborút követően. Erkölcsi nézetei erőteljesen kifejeződtek abortusz és homoszexualitás ellenességében. Ugyanakkor kifejezetten kívánta, hogy hazája az Európai Unió részévé váljon, ha ez a közösség tiszteletben tartja Szerbia kulturális és vallási sajátosságait.
„A legnagyobb gondot nem sok évszázados szomszédaink jelentik számunkra, hanem az ún. ‘fejlett’ Európa és a Nyugat” – hangsúlyozta sok beszédében és írásában a pátriárka.
A Vatikán vezetői úgy nyilatkoztak róla, hogy „őszentsége a hit és a párbeszéd jó példáját hagyja maga után”.
Programom az evangélium
Az egyházfő 1959-ben Miroslav Gavrilovics családi nevét maga után hagyva, lépett be a szerzetesi közösségbe. Az akkori Tito-i Jugoszláviában a Szerbiában élőknek mindössze 13%-a volt ateista vagy hitetlen. A többség akkor is ortodox hitét tartó hívő volt. 1969 óta a prizreni papi szeminárium rektora volt hosszabb ideig, és minden erejével, képességével, tudásával az ortodox papképzésnek szentelte magát. Hitével, erkölcsi erejével nagy ébredést indított el a szerbek között és sokan kezdték el gyakorolni hitüket személyes hatására.
Nincs saját papi vagy püspöki programom – mondogatta. – Az evangélium a programom, amelyben ezt mondja az Úr: Menjetek el és hirdessétek Isten Országát.
Ez a szemlélet volt a kapcsolópont a szerbiai protestánsokhoz is. Temetése perceiben megszólaltak az ország protestáns templomainak harangjai is. A Szerbiai Szlovák Evangélikus Egyház püspöke így emlékezik: „Nagyon kedves ember volt. Állandóan ösztönözte a párbeszédet a különféle keresztyén felekezetek között”. Nyitva volt a szíve az Úr Jézus Krisztus előtt – és ez volt a lényeg…
S ha valaki azt kérdezné: miért egy magyar református lelkipásztor, újságíró emlékezik meg a szerb pátriárka koronavírus okozta haláláról és korábbi földi szolgálatáról, a válaszom egyszerű: az evangélium a programom nekem is, amelyben ezt mondja az Úr: Menjetek el és hirdessétek Isten Országát – minden népnek. Ezen a pandémiás adventen is…az Eljövendő Nagy Királyt, Aki nagyobb a mi szívünknél, a mi egyházunknál, katedrálisunknál, hazánknál, az EU-nál, Földünknél, az egész teremtett univerzumnál vagy multiverzumnál. Mégis, mégis – Ő az, Aki mindebben ott van és ott lesz – mindörökké.
