„A mi bilink, a mi viharunk” · Megosztott a pilisszentkereszti szlovák közösség * Két államra kiterjedő politikai erdőtűz lett abból, hogy a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat alágyújtott a Pest megyei falucska – túlnyomó többségében szlovák gyökerű – települési képviselő-testületének, szlovákellenességgel vádolva egy irodaátköltöztetési határozat miatt. A szomszéd államban a kormányfőtől a soviniszta pártvezérig a magyarországi szlovákok „likvidációjáról” lármázik a nagypolitika. Eközben a hegyektől övezett faluban csak az említett nemzetiség csoportjai viaskodnak egymással.
Nyolc szlovákiai médium kamerája zümmögött fenyegetően Pilisszentkereszt települési önkormányzatának ülésén a múlt kedden. Pár órával azelőtt a budapesti szlovák nagykövet szolgálati autója is feltűnt a főutcán; Juraj Migaš személyes jelenlétével próbált befolyást gyakorolni a 2300-as lélekszámú falu életére. Az ülésen kikelt a nemzetiséget szerinte kitúrni akaró betelepültekkel szemben Gregor Papucsek nemzetiségi költő, a falu Pestre elszármazott szülötte, aki egykor Peterdi Gergely néven tett katonatiszti esküt a Magyar Népköztársaságra. A vád azért is figyelemre méltó, mert a másfél éve működő szentkereszti képviselő-testület tíz tagja közül nyolc nemcsak szlovák gyökerű, de beszéli is az anyanyelvét. Ez nem mondható el a legtöbb ötven év alatti helyi szlovák lakosról. Efféle nyomásgyakorlások ellenére a testület 6:2 arányban (két fiatal képviselő nem vett részt a döntéshozatalban) mégis megszavazta a március 14-i előterjesztést. Azt, amelyből előbb lett nemzetközi botrány, mint hazai ügy.
Az előterjesztés lényegében arról szól, hogy a helyhatóság tulajdonában lévő Szlovák Házat helyszűke miatt a települési önkormányzat is használni kívánja, és ennek érdekében a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat (PSZÖ) irodai funkcióját áprilisi hatállyal áthelyezi egy ilyen célra felújíttatott helyiségbe. Az új helyszín a régitől csak 250 méterre lévő szlovák nemzetiségi általános iskola épületegyüttesének egy szárnya, ahol egy másik helyiségben otthonra lelhet a 2006-ban alakult – és a Szlovák Házba a PSZÖ által be nem fogadott – Pilisszentkereszti Német Önkormányzat (PNÖ) is. Múlt pénteken arrajártunkban tucatnyi (szlovákiai és hazai) médium készített interjút a polgármesterrel. Jó pár napja ilyen látványos az elektronikus és írott sajtó „sáskajárása”. Lendvai Józsefet először bő két hete, nagypénteken kereste fel a Magyar Távirati Iroda. Másnap, nagyszombaton, sőt húsvétvasárnap is a pozsonyi TA3 televízió. E szlovák hírmédium a beszámolóiban szinte csak vágóképet adott le a polgármesterről, az ő érvei gyakorlatilag kimaradtak, ellentétben a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat panaszaival. Ezek után Robert Fico, a szomszéd állam miniszterelnöke a múlt hét közepén likvidációs beavatkozásnak nevezte azt, hogy Pilisszentkereszten, ahol a legutóbbi népszámláláson 54 százaléknyian vallották magukat szlováknak, átköltöztetik a kisebbségi önkormányzat irodáját. Előzőleg a koalícióba került magyargyűlölő párt, az SNS vezére, Ján Slota még a testületi döntés előtt azt harsogta: a település „leképezi a magyar sovinizmus nacionalista és diszkriminatív politikájának budapesti példáját”.
Az erdőtüzet okozó szikrát a magyarországi szlovákok internetes médiumán, a Luno.hu-n a Pilisszentkereszti Szlovák Önkormányzat által közzétett cikk jelentette. Ez a „lehetőség” annál is inkább adódott, mert az on-line újság főszerkesztője, Fuhl Imre a PSZÖ tagja. Fuhlék tagadják, hogy Szlovákia hivatalosságainak is szóltak volna. Annyi bizonyos: a Demjénné Glück Márta helyi szlovák önkormányzati elnök nevével megjelenő kiáltvány nem volt tényszerű, de arra alkalmas, hogy nyomban hiszterizálja a szomszéd ország többségi nacionalista hatalmát. Az objektivitás hiányát lapunknak maga Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke is megállapította, annak ellenére, hogy ő megérti az átköltöztetés miatti aggodalmakat. Már a cím is csúsztatás: „A szlovák képviselő-testületet kilakoltatnák a Szlovák Házból.” A cikk diszkriminatívnak és nemzetiségellenesnek nevezi a helyhatóság szándékát, a kisebbségi önkormányzati irodának felújíttatott helyiséget pedig „egyértelműen alkalmatlannak” minősíti a tevékenység folytatására. A PSZÖ elnöke bizonyos abban, hogy a községháza udvarán álló Szlovák Házból előbb-utóbb a Pávakörnek is repülnie kell, meg a többi szlovák civil szervezetnek – bár ennek ellenkezőjét kötötte ki a határozat. A bent maradó nemzetiségi szervezetek között található a Pilisi Szlovákok Egyesülete és Regionális Kulturális Központja. A szervezet honlapján az utolsó rögzített kulturális program 2004-es keltezésű. Még érdekesebb, hogy az egyesület alapításaként az 1099. esztendő szerepel, ami feltételezi, hogy előbb megjelentek a térségben, mint a III. Béla által behívott, apátságot építő ciszterciek, akik a falut is létrehozták… Ennek a szervezetnek az elnöke az a Havelka József, aki az előző három cikluson át volt független polgármester. A valójában baloldali Havelkát 2006 tavaszán a falu a szocialisták kampánytáblájával láthatta sürgölődni. Havelka helyhatósági választási csapatát azon az őszön a Szentkereszti Polgári Kör verte meg. Talán nem véletlen, hogy a vereséget szenvedett baloldaliak elbukott polgármesterjelöltje Demjénné Glück Márta volt, a kisebbségi önkormányat jelenlegi elnöke. A PSZÖ-nek tagja a nyugdíjas Havelka József is.
Érdekesség, hogy a PSZÖ öt tagjából négynek a neve német; számtalan olyan helybélibe botlottunk, akik névre németek. Hiszen nemcsak a szlovák, de a német kolonizáció is elérte a török hódoltság miatt pusztává vált falut, igaz, a nyelvileg „győztes” nemzetiség a szlovák lett. A betelepült Orbán Vilmos azonban most, a Havelka-korszak után megalapította az egyelőre piciny helyi német önkormányzatot, amelyet a fél falut kitevő szlovák népesség baloldali aktivistái nem néznek jó szemmel. Valójában tehát a baloldali szlovákok támadják – Szlovákia bevonásával – a helyi hatalmat átvevő jobboldali – „többségi” – szlovákokat azon a címen, hogy az utóbbiak megtámadták őket az átköltöztetéssel. Demjénné ugyanis azt nyilatkozta: „A polgármester félig szlovák, a képviselők többsége is szlovák. Az a baj, hogy politikai hovatartozásuk alapján szavaznak, nem aszerint, hogy hova születtek.” Veszteni tudni kellene – mondta egy német nevű, de 2006-ban a szlovák kisebbségi választói névjegyzékre feliratkozó asszony. Demjénné e lapnak cáfolta, hogy revánsvágy mozgatná. Arra, hogy miért kellett ezt az ügyet felfújni, és ilyen veszélyesen tálalni, indoklásul elmondta: egy másfél éves folyamatot érzékelnek úgy, hogy veszélyezteti a szentkereszti szlovák nemzetiségi életet. Az új települési önkormányzat regnálása óta szerinte kiszorulnak a nemzetiségi motívumok az ünnepi rendezvényekből. Egy másik vádpont: kérdőívet köröztettek a 130 fős nemzetiségi általános iskolában a szülők között, arról érdeklődve, milyen nyelvi oktatást igényelnek gyermekeiknek. Erre egyébként a polgármester válasza az, hogy ezt a közoktatási törvény írja elő. Demjénné Glück Márta megemlítette: a tizennégy tanárral működő iskolában a hat pedagógusból, akik szlovákórát oktatnak, kettőnek elvették a nemzetiségi bérpótlékát. Galó László iskolai tanácsnok ellenben a helyhatóság csökkenő állami forrásaira hivatkozott, és arra, e két tanárnál az oktatott nemzetiségi óraszám nem érte el a kívánt mértéket. Demjénné elismeri, hogy kapóra jöhetett a felvidéki magyarokkal megkérdőjelezhetően bánó szlovák politikai erőknek a szentkereszti ügy, de ebben önmagát vétlennek tartja. – Amióta megszűnt az előző polgármester birodalma, azóta rémisztgetés folyik a faluban. Ennek a kicsúcsosodása, ami a helyszűkében lévő településvezetés másfél éve közismert szándéka miatt indult – nyilatkozta Lendvai József polgármester. Így folytatta: – A helyi szlovák és nem szlovák közösséget lejárató és megosztó, a határon túli magyarságot veszélyeztető felelőtlenség, hogy a PSZÖ az ügyet nemzetközi színtérre vitte ki. Náš bili, náš vyhor (A mi bilink, a mi viharunk) – e felirat olvasható azon az éjjeliedényen, amelyet a piciny szentkereszti községházán találtunk egy irodaasztalon.
(Joó István, mno.hu)
