A Szlovákiai Magyar Írók Társasága június 15-én a Pozsonyi Magyar Intézetben köszöntötte Aich Pétert, Gál Sándort, K. Cséfalvay Esztert, Mácza Mihályt és Vércse Miklóst, akik életjubileumukat a közelmúltban (vagy a közeljövőben) ünneplik.
A rendezvényt Hodossy Gyula, az SZMÍT elnöke és Nagy Erika, a SZMÍT titkára nyitották meg. Lacza Tihamér Mácza Mihályt, Duba Gyula Vércse Miklóst, Balázs F. Attila Aich Pétert, Zirig Árpád Gál Sándort köszöntötte. Gál Sándor családi okok nem volt jelen, ahogyan K. Cséfalvay Eszter jubiláns sem, akinek köszöntőjét Póda Erzsébet távollétében Nagy Erika olvasta fel. A jelenlévők kocintottak az ünnepeltek egészségére. Az ünnepségen, melyet még a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala támogatott megzenésített versekkel közreműködött Nagy Csilla, a Fiatal Írók Körének tagja.
Aich Péter 70 éves
„Aich Péter is sokrétű, szerteágazó életművel ajándékozta meg nemzeti közösségét. Kissé zavarba estem leírva ezt a mondatot, hisz Aich Péter tipikus pressburgernek született, három kultúra hatott rá, három nyelvet tanult meg gyermekként magától értetődően, és megtanulta azt a toleranciát is, amely minden többnemzetiségű városban fellelhető Temesvártól Kassáig” – fogalmazott Balázs F. Attila köszöntőjében. Életútja felidézésében elmondta, hogy Aich Péter magyar alap- és középiskolát végzett, majd szlovák pedagógusi diplomát szerzett. Később a Priateľ gyermeklap szerkesztője volt, egy olyan lapé, amely a magyar gyermekek szlovák nyelv tanulását segítette ötletesen, szórakoztatóan. Költőként indult a hatvanas évek közepén az Irodalmi Szemlében és az Új Ifjúságban. Hosszú hallgatás után, a rendszerváltást követően prózai műveket kezd publikálni. Eközben a Pozsonyi Casino háznagyaként tevékenykedik. Első prózakötete, az X. Kálmán viszontagságai önálló novellafüzérek gyűjteménye. „Aich Péter könyveit érdemes újra és újra felütni, mindig megtudja lepni olvasóját.” – ajánlotta Balázs F. Attila.
Gál Sándor 75 éves
Gál Sándor november 29-én tölti be a 75. életévét. Költő társa Zirig Árpád köszöntötte. Elmondta Gál Sándor pályáját 1962-ben újságíróként, lapszerkesztőként kezdte. Elévülhetetlen szerepet vállalt a Kassai Thália Színház létrejöttében, ahol később dramaturgként segítette annak a folyamatos fejlődését, később pedig a HÉT című hetilapunk kelet-szlovákiai riportereként végezte munkáját. 1992-től megszűnéséig a kassai Keleti Napló főszerkesztőjeként tevékenykedik. Kiemelkedő szervező munkát végez a Tokaji Írótábor kuratóriumának az elnökeként, miközben az Anyanyelvi Konferencia társelnöke is. A CSEMADOK-ban végzett munkája szintén kiemelkedő. Közben költőként, íróként maradandót alkotott, amelyet a szakma Madách Imre – díjjal (1970), Alföld-díjjal (1982), Berzsenyi – díjjal (1994), József Attila -díjjal (1999), Madách Posonium Életmű díjjal, (2005) és VÁR- díjjal (2009) értékel. Versei gyakran elhangzanak a médiákban, szavalóversenyeken, és a megzenésített versek fesztiváljain. „Írói pályája a kezdetektől fogva mentes a hivalkodástól, kísérője és meghatározója az őszinteség” – fogalmazott Zirig Árpád. Hozzátette: „Őt nem valami irodalmi divathullám dobta a nagy folyam partjára, de az átélt élete, tapasztalatvilága. Azért ír, mert van nagyon sokak számára mondanivalója, és ennek a mondanivalónak a nyelvi és művészi megfogalmazása, felfelé ívelő és töretlen.”
K. Cséfalvay Eszter 65 éves
K.Cséfalvay Eszter nyelvi lektor, szerkesztő, újságíró, fordító. „Különlegesen erős, gyermekkori családi háttérrel rendelkezik: élményeiről, családjáról sokat mesél, csodaszép történeteket. Mindannyian olyan családot szeretnénk, mint az övé volt. Talán ezért is van benne az a „belső rend”, mert biztos otthonból érkezett, sok tudással, kifinomult ízléssel – és szabad gondolkodással – mondta el köszöntőjében Póda Erzsébet, aki az Új Nőben volt a munkatársa. Esztike, ahogyan sokan hívják, idén tölti be élete 65. évét. „Esztike keze alól számos kiváló munka került ki: megszerkesztett könyvek, saját cikkek, interjúk sokasága. Munkáját rajongva szereti, mint ahogy a kultúrát, az irodalmat, a természetet is. Kívánom, hogy sok szép cikket olvashassunk tőle, sokszor beszélgethessünk együtt egy finom kávé vagy tea, meg egy mennyei sütemény mellett utazásról, nyelvekről, könyvekről, irodalomról, életekről, sorsokról, szép dolgokról” – köszöntötte Póda Erzsébet.
Mácza Mihály 70 éves
Mácza Mihályt, aki március 24-én töltötte be életének 70. évét régi ismerőse Lacza Tihamér köszöntötte. Mácza Mihály a szepsi gimnázium után a pozsonyi Comenius Egyetem magyar-történelem szakán tanult, 1965-ben a Csemadok KB Titkárságának lett a népművelési szakelőadója, később pedig megbízták a közművelődési és a tudományos osztály vezetésével. Közben egyik szerkesztője volt a Népművelés című havilap Hang című mellékletének, amely a szlovákiai magyar ifjúsági klubmozgalom fóruma volt. Ott volt a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub (JAIK) indulásánál is, és persze az 1968-as Prágai Tavasz idején fontos szerepet játszott Duray Miklós, Duka Zólyomi Árpád és mások mellett a Magyar Ifjúsági Szövetség (MISZ) létrehozásában – idézte fel Lacza Tihamér. További életpályáról elmondta, hogy 1970 őszén a komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa lett, 1974-től a Komáromi Múzeumbarátok Körének titkára, 1979-től 1998-ig, tehát két évtizeden át ő szerkesztette a komáromi múzeum évkönyveit Iuxta Danubium címmel. A Duna Menti Múzeum osztályvezetőjeként, majd 1990-től igazgatóhelyetteseként számos emlékezetes, a város gazdag szellemi múltját és anyagi kultúráját bemutató kiállítást szervezett és kivitelezett. „Nagy szakértelemmel írt a város legfontosabb műemléképületeiről, az itt élt és tevékenykedett kiváló férfiakról, és persze több útikalauznak szánt füzetet és könyvecskét is közreadott, hiszen az elmúlt több mint 40 évben annyira megszerette ezt a várost, mintha itt született volna, pedig az ország keleti részéből indult el annak idején, hogy egy rövid pozsonyi időszakot beiktatva végül is a Csallóköz déli csücskében, a Vág és a Duna összefolyásánál találja meg igazi otthonát. Itt alapított családot is, és ma is itt tölti mindennapjait” – mondta köszöntőjében Lacza Tihamér.
Vércse Miklós 80 éves
Vércse Miklóst Duba Gyula köszöntötte. Vércse Miklós pedagógiai képesítést szerzett, 1958-tól kezdett tanítani, először Szalkán, majd nyugdíjazásig Párkányban. Alapvetően a fiatal nemzedékek nevelését, kulturális felkészítését vállalta. Képességei azonban ezen túl nyúltak, érdeklődési körei tágabbak voltak, s rövidesen az irodalom felé vitték őt – idézte fel Duba Gyula. Majd hozzátette: Az ideológia diktálta, kemény feltételek mellett, fejletlen alapokon kellett a kultúra eszményeit képviselni. S bár mintegy foglalkozásként tették az arra hivatottak, több volt ez annál: szolgálat volt!” Vércse Miklós első fordítása 1968-ban Han Zelinová Szélesvölgy csillaga című műve, melyet az évek során két tucatnyi további mű követte, termékeny és avatott fordítóink egyike lett. Számos cseh és szlovák könyvet ültetett át magyar nyelvre. Saját munkái révén az Új Szó, a Hét és az Irodalmi Szemle hasábjain gyakran találkozhattunk a nevével. Megírta a híres Simon-Júda vásárok történetét, Párkány városától Pro Urbe díjat kapott érte. Szlovák népmesék című fordítás kötetet 2008-ban jelent meg. „Mintha a mű hátterében Vércse Miklós oktatói filozófiája, pedagógusi ösztöne derengne. Érzékenysége a valós csodák világa iránt, amely őt magát is megfogta és lelkében fogva tartja” – fogalmazott Duba Gyula a köszöntőben.
Felvidék.ma
További képek a Képgalériánkban.
{phocagallery view=category|categoryid=547|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
