A Selye János Gimnázium tanulói számára idén is megrendezésre került a már szinte hagyománnyá vált egyhetes nyári heidelbergi nyelviskola és tanulmányi kirándulást.
Negyedik alkalommal is Szénásy Edit tanárnő szervezte a kirándulást kollégájanőjével Ollé Edit tanárnővel.
Heidelberg városa Dél-Németországban fekszik, Stuttgarttól 100 km-re. Óvárosa joggal az UNESCO világörökség része, de a város fekvése, épületei és környéke is csodálatos. A tanulmányi kirándulás egyik célja volt az épített örökség megismerése, másik pedig a német nyelvtudás elmélyítése és bővítése volt.
A legapróbb részletekig kiterjedő szervezést követően 8 lány és 2 fiú repült a tanárnők kíséretében július 7-én a bécsi repülőtérről Stuttgartba. Innen vonattal jutottunk el a Neckar folyó partján elterülő mesebeli városba, Heidelbergbe. Szálláshelyünk a helyi ifjúsági szálló volt /németül Jugendherberge/, amely magas szintű ellátással, ízletes reggelikkel és vacsorákkal örvendeztetett meg bennünket. A városba való megérkezésünk első pillanatában észrevettük, hogy mennyivel másabb Európa ezen szeglete. Az egész város emberközpontú felépítése tömegével vonzza a turistákat a világ minden szegletéből, akik között rengeteg fogyatékkal élő ember is található. Ők is bekapcsolódnak a város vérkeringésébe. A közlekedés, az infrastruktúra, az intézmények mind az ő érdekeiket is szolgálják, hogy teljes értékű életet élhessenek. Nagyon sokat kellene tanulnunk a németektől, úgy fejlesztési, mint gondolkodásmódbeli szempontból. Itt vettük észre igazán, hogy a volt keleti tömb évtizedekkel el van maradva a fejlett nyugattól.
Megérkezésünk estéjén végigsétáltunk Heidelberg híres sétányán, a „Filozófusok útján”, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az óvárosra. Nevét onnan kapta, hogy híres tudósok, költők és filozófusok sétáltak itt „anno”, többek között Goethe, Eichendoff, Hölderlin. A sétát követően a sok ezer diáknak és lakosnak pihenést és kikapcsolódást nyújtó Neckar-parton pihentünk meg.
Másnap Speyerbe, az egykori császárvárosba látogattunk, ahol megtekintettük Németország legnagyobb románkori dómját. Voltunk a speyeri Technik Museumban is, ahol rendkívüli 3D IMAX mozi élményben részesültünk. Ez abban különbözött a hagyományos mozitól, hogy a film egy gömbkupola belső részére volt vetítve, így adta vissza a 3D élményt szemüveg nélkül.
Hétfőn kezdődött az 5 napos tanítás a helyi nyelviskolában, ahol német anyanyelvű lektorok foglakoztak velünk két kiscsoportban, napi négy órán keresztül.
Délután meglátogattuk a Heidelbergi Kastélyt, ahol – természetesen német nyelvű – rendkívül élvezetes idegenvezetésen rengeteg érdekességet, anekdótát és legendát megtudtunk a város és a kastély történelméről. Nagy élményt jelentett a világ legnagyobb hordójának megtekintése, amelyet Carl Theodor választófejedelem készíttetett, s amely több mint 200.000 liter bor befogadására volt képes.
Kedden a schwetzingeni parkot tekintettük meg, amely a pfalzi választófejedelmek nyári rezidenciája volt. A hatalmas angolpark körüljárása fárasztó, de életre szóló élmény volt.
A szerda délután volt talán a legizgalmasabb, ugyanis aznap tartottuk a szintén hagyományos „stadtrallyet”: Kettes és hármas csoportokban jártuk az óvárost két órán keresztül, közben a város nevezetességeivel összefüggő feladatlapot töltöttünk ki, gyakran segítségért fordulva a Fő utcán sétálókhoz. Nagy örömünkre szolgált, hogy a megkérdezett helybeliekkel megértettük egymást és szabadon használtuk a német nyelvet.
Csütörtökön egy nagyvárost, Mannheimet látogattunk meg, ahol a belváros nevezetességei mellett megtekintettük a helyi planetáriumot is.
Pénteken délután szabad programunk volt. Mivel Heidelberg híres nyomdaiparáról, meglátogattuk a Print Academia 21. századi, a nyomdagép működését imitáló épületét is. Végül a belvárosban szabadon sétálgattunk és vásároltunk kedvünkre. Este pedig kiértékeltük közösen a hetet és a Stadrallye eredményét.
Azt hiszem, hogy nem volt olyan perc, amire panaszkodhatnánk. A hét mind tanulmányi szempontból, mind szórakozásbelileg tökéletes nyaralás volt mindannyiunk számára. Bátran kijelenthetem, hogy bármikor szívesen visszatérnék e meseszép városba. Ezúttal is köszönettel tartozunk a tanárnőknek, hogy gondunkat viselték és megszervezték a kirándulást. Hálás köszönetünk.
Heidelberg híres dalocskájával zárom soraimat:
„Ich hab mein Herz in Heidelberg verloren…”
/Elvesztettem szívemet Heidelbergben…/
Hostomsky Fanni
Komáromi Selye János Gimnázium
Felvidék.ma