„Lehullt az álarc. Már ha eddig nem lett volna nyilvánvaló. Szégyellje magát!” – írja egy kommentelő arra a Twitter-bejegyzésre, amelyet Andrij Juras, az ukrán állam szentszéki nagykövete tett közzé, s melyben azt sérelmezi, hogy Ferenc pápa döntése értelmében a nagypénteki keresztút utolsó előtti stációjánál egy orosz és egy ukrán család közösen viszi majd Krisztus keresztjét. Az üzenet egyértelmű. Ferenc pápáé, és az ukrán nagyköveté is.
Sőt, tulajdonképpen mondhatjuk: az ukrán államé is, hiszen itt nem egy hirtelen felindulásból elkövetett átlagpolgári gyűlölködésről van szó, amiből most annyi van a közösségi médiában, hogy lassan valódi vér fog csöpögni a számítógépből, ha csak megnyitjuk a bűvös facebook.com/twitter.com domaint… Ezt az ukrán alkotmányos köztársaság hivatalos képviselője, Vatikánba akkreditált nagykövete jelentette ki nyíltan.
Pontosan mit is?
Juras azt írja bejegyzésében, hogy
általános aggodalmat keltett Ukrajnában és más ukrán közösségekben az az elképzelés, hogy ukrán és orosz nők együtt vigyék a keresztet a Colosseumnál a hagyományos keresztúton.
Tetszünk érteni? A békevágy legvilágosabb szimbólumaként megnyilvánuló közös ukrán–orosz nagypénteki kereszthordozás okoz aggodalmat állítólag Ukrajnában, de gyanítom nagy jóindulattal: inkább csak az ilyen beteges elmékben. És figyeljünk: nem a Washingtonba akkreditált, hanem a szentszéki nagykövetről van szó, akire még a kérges agy és szív ellenére is csak hatnia kéne valamennyire a hely szellemének…
No persze itt még nincs vége, hiszen hozzáteszi:
Most azon dolgozunk, hogy megpróbáljuk elmagyarázni a megvalósítás nehézségeit és a lehetséges következményeket.
Ez is ismerős már egy ideje.
Máson sem dolgoznak, mint hogy elmagyarázzák Európának és a világnak, miről mit kell gondolniuk és mit hogyan KELL cselekedniük, mégpedig lehetőleg azonnal.
Akár az adott államok legelemibb érdekei ellenére is.
Most épp Ferenc pápának kéne nagyon gyorsan megfontolnia, hogy helyénvaló-e, ha egy orosz és egy ukrán család közösen viszi Krisztus keresztjét az utolsó előtti stációnál, kifejezve ezzel is azt, hogy dacára a mocskos – Ferenc pápa által szentségtörőnek nevezett – háborúnak, a népek közötti testvériségről sosem szabad lemondani.
Egyszer véget ér majd ez a háború, reméljük, Isten kegyelméből minél előbb. És ha utána az ilyen Juras-féle kicsinyes gyűlölködés marad, akkor az a béke legalább olyan pusztító lesz, mint maga a háború.
Egyébként ami a keresztet hordozókat illeti: két barátnőről van szó, akik az egyik római egyházi kórházban dolgoznak. Az ukrán hölgy az onkológiai osztályon ápolónő, az orosz pedig ugyanahhoz a kórházhoz tartozó egyetemen tanul nővérnek.
Akinek ez problémát okoz, az csakis egy beteg lélek lehet. Isten óvja a világot az ilyenektől!
Szűcs Dániel/Felvidék.ma