Néhány esztendeje híre ment, hogy Dunaszerdahelytől néhány kilométerre, Egyházkarcsa kataszterében az ausztriai Linzben működő Banner Baterien cég építené fel az akkumulátorgyárát.
Ez az osztrák cég évtizedek óta gyárt akkumulátorokat telephelyén. Az itteni megjelenése azonban túl hangosra sikeredett és nagy visszahangot váltott ki a lakosok körében. Megmozdult a politika is ebben az ügyben, lakossági fórumokat tartottak a régióban magyar nemzetiségű politikusok, hogy azt bizonygassák a lakosoknak, nem jár veszéllyel egy akkumulátorgyár a szomszédjukban. Talán csak azt mondták el nekik, hogy évi 3 000 000 akkumulátor gyártása (később 6 000 000) kezdődne Karcsán, ami több mint 23 800 darab autóelem jelent naponta, ha évente 252 nap dolgoznak. Azt is tudatták a munkanélküliségtől sújtott régióban, hogy ez a gyár 150 új munkahelyet hoz a régióba közvetlenül és közvetett úton az építkezési vállalkozásokon keresztül, még tudja Isten, hogy mennyit.
A lakosság kérdésére talán azt is elmondták az osztrákok, a fő lobbista egyházkarcsai polgármestere és Bugár Béla politikus, hogy a gyárban évente 49 millió kg ólmot, 12 millió kg 98%-os kénsavat dolgoznak fel. Azt viszont valószínűleg elhallgatták, hogy évi 88 000 m³ szennyvíz és több tonna gáznemű hulladék (ólompor, kénsav) keletkezik majd. A gyártási folyamatok eredményeképp az ólom és a kénsav egy része is a levegőbe kerül, amit belélegzünk, hulladék formában az ólom másik része bekerül a talajvizekbe és a talajba. A talajból felszívódik a mezőgazdasági terményekbe, majd az elfogyasztás után a rákkeltő hatású ólom bekerül az emberi szervezetbe. Mindez Közép-Európa legnagyobb ivóvízkészlete felett. A sajtó egy része a gyár megépítése mellett volt. Csak a civilek hallatták hangjukat és fordultak Dunaszerdahely város polgármesteréhez, Pázmány Péterhez, aki a Kukkónia egyesülettel karöltve lépett fel határozottan az akkumulátorgyár építése ellen.
A Környezetvédelmi Minisztérium nem tartotta szükségesnek, hogy környezeti hatástanulmányt készíttessen a várható ökológiai következményekről, egy olyan cég esetében, amely a cégbejegyzés tanúsága szerint is veszélyes hulladék anyagokkal dolgozik, és évente több millió darab akkumulátort szeretne gyártani az üzemben.
Arról pedig jószerével mindenki hallgatott, hogy annak ellenére, hogy a Csallóköz területén hullik szlovákiai viszonylatban a legkevesebb csapadék, a föld felszíne alatt megközelítőleg 10 milliárd köbméter ivóvíz található. A homokban és a talajban 39 fajta ásványi anyag mutatható ki. De a legnagyobb gazdagságot mindenképpen az ivóvízkészlet jelenti. Olyan mennyiséget jelent a fenti ivóvízkészlet, hogy abból Szlovákia és a környező államok is meríteni tudnának. A víz jó minőségű és folyamatosan töltődik a föld alatt a környező folyók hozamától függően. Az egyházkarcsai akkumulátorgyár egyébként nem csak a szűk környék ivóvízellátását veszélyeztetné, hanem, mivel itt találhatóak a Nyugat-Szlovákiai Csatornázási és Vízművek Rt. ivóvízforrásai, ezért másfél millió ember ivóvízellátása kerülne veszélybe.
Az egyházkarcsai ipari park az eredeti koncepció szerint jórészt élelmiszeripari jellegű lett volna, nem véletlenül itt épült a Coop-Jednota élelmiszeripariszövetkezet leendő raktára. Ennek tőszomszédságában gyártanák az akkumulátorokat és az ólomszemetet. A hatástanulmány hivatalos szükségessége híján az illetékes felsőpatonyi építési hivatal már kiadta az építkezési engedélyeket, így a tervek szerint kezdődhetett volna az építkezés.
Egyébként hozzáértők szerint egy ilyen jellegű gyárban a gyártási folyamatban résztvevőknek kéthetente kötelezően tüdőszűrésen kell részt venniük, mivel az őrölt ólomból származó por könnyen a légutakba kerülhet.
További adalék az ügy tisztaságához, hogy míg a minisztérium nem tartott fontosnak egy ilyen beruházásnál környezetvédelmi hatástanulmányt, addig az EU keményen fellép az ólom felhasználása ellen. 2006 júliusától léptette életbe az Unió a RoHS (Regulation on Hasardous Substances) irányelvet, amely néhány kivételtől eltekintve – csak ha nélkülözhetetlen – megtiltja az ólom használatát, mint az egészségre különösen káros anyagét. Nem véletlenül tűntek el az ólmozott benzinek sem a benzinkutakról.
A cég vezetője korábban a helyszín kedvező fekvésével indokolta a beruházást. Nem véletlenül, hiszen a körzetben gombamód szaporodnak az autógyárak (Nagyszombat, Pozsony, Zsolna). A Banner Baterien már korábban is beszállítója volt a Volkswagennak, de közel van a győri, esztergomi autógyár is. Ahogy a több millió ember ellátását biztosító ivóvíz készlet is. A Kukkónia Polgári Társulás a gyár letelepedése, a környezetet szennyező technológia ellen aláírásgyűjtésbe kezdett, amivel reményeink szerint sikerült megakadályozniuk a környezetszennyező beruházást. Ne felejtsük, hogy néhány hét alatt 5000 aláírást gyűjtöttek össsze az egyesület aktivistái egy 50 millió eurós beruházás ellenében. 2007 őszén a petíciós íveket továbbküldte az egyesület az illetékes szerveknek. A kormányhivataltól azt a választ kapták, hogy a Környezetvédelmi Minisztériumnak továbbítják a petíciót. Annak a minisztériumnak, ahonnan csendben asszisztáltak a környezetszennyező eseményekhez. Egyházkarcsa önkormányzat szűkszavú levélben azt ígérte, hogy a törvények szerint fognak az ügyben eljárni. A Környezetvédelmi Minisztérium szintén egy szűkszavú levélben tett ígéretet arra, hogy a törvények értelmében járnak majd el. Az elmúlt években nem épült meg az akkumulátorgyár Egyházkarcsán. De nem született semmilyen olyan hivatalos álláspont, ami garantálhatná, hogy nem is épül a csallóközi ivóvízkészlet felett a környezetre veszélyes üzem. Most 2012-ben újra terítéken az ügy. Reményeink szerint nem teszik tönkre a jövőnket.
Petheő Attila, az MKP komáromi járási alelnöke
