Idén már 13. alkalommal került megszervezésre, az immár hagyományossá vált Honismereti Mozgó Egyetem, mely Szlovákia legnagyobb magyar középiskolai honismereti rendezvénye.
A szervezők az október elején megszervezett honismereti rendezvénybe, a történelem iránt érdeklődő nagykaposi, királyhelmeci, kassai, szepsi, illetve a rozsnyói gimnazistákat kapcsolták be. A Mozgó Egyetem elsődleges célja, hogy szorgalmazza az ország különböző részein tanuló diákok összeismerkedését, előmozdítsa a tágabb szülőföldünk gyakran az etnikai határon túl található kulturális, valamint történelmi örökségeinek megismerését és feltérképezését. A résztvevők célja azonban nemcsak a dicsőséges múlttal, s a kicsit lehangoló jelennel való ismerkedés, hanem a jövő számára való átörökítése is. Vonatkozik ez elsősorban az etnikai határon túl található nemzeti kulturális és történelmi emlékhelyeink felkutatására, megismerésére és megtartására.
A közel 50 fős társaság első megállója Dobsina, rendezvény első állomása a Kárpát-medence első nagykohójával büszkélkedő, valamikori német kisváros Dobsina temetője volt. az egykori német ajkúak lakta felsőgömöri kisvároska volt. A település temetőjében található az a szerény jelképes síremlék, mely emlékeztet a dobsinai és a szepességi németek, s részben a magyarok megrázó sorsára, akik a második világháborút követő embertelenségek áldozatai lettek. 1945. június 19-én a přerovi vasútállomásnál 73 gyermek, 116 nő és 65 többségében időskorú férfi lett csehszlovák hadsereg egységei esztelen őrjöngésének áldozata. Az áldozatok között több dobsinai német és magyar volt, ő rájuk emlékeztet a temetői jelképes sír. A résztvevők egy rövid megemlékezés után rótták le kegyeletüket emlékük előtt. A kissé szomorkás idő is a borzalmas emlékek, valamint a fájdalmas történelmi múlt felidézését tette még meghatóbbá, búsabbá.
A következő megálló már környezetvédelmi bemutatóként a csodálatosan szép Hernád-áttörés, mai szóhasználatban a „Szlovák paradicsom” volt, ahol mindenki nagy örömére az idő mégis napfényesre fordult, ami a gyaloglásra immár sokkal kedvezőbben hatott. A többórás hegyi túra mindenki számára más-más élményt jelentett. Voltak résztvevők, akiknek kihívást, volt, akinek kellemes kikapcsolódást, vagy s főleg a síkságon felnőtt diákoknak, akár egy életre szóló felejthetetlen élményt nyújtott. A Nemzeti Park karsztfennsíkjára embert próbáló utakon, patakok (jelenleg kiszáradt) szűk szakadékain át kellett felkapaszkodni. A kalandos utat több helyen mászóvas, vaslétra, lánc vagy doronglétra-híd segítette. A szurdoktúra minden perce, a létrákon való kapaszkodás, a fapallókon való átjutás az egyes sziklákon, mind, mind más élményforrásként marad meg a résztvevők számára. A hegytetőn, a tatárok elől ide menekülő szepességieknek menedéket nyújtó Kolostor fennsík, a Tompa által is megénekelt Menedékkő található. Az egykori menedékként szolgáló Vörös Kolostor romjainál érdekes történelmi tényeket, történeteket hallgathattunk meg. Ezután utunk a Hernád partján, acéllétrán, láncos kapaszkodókkal ellátott hegyi úton vezetett vissza a kiindulóponthoz. A több mint 6 órás közös túra, mely fizikailag igazán kimerítő, ám lelkileg annál inkább feltöltő volt mindannyiunk számára, hiszen végezetül mindenki olyan pozitív gondolatokkal zárta napot, hogy egy gyönyörű, fárasztó és balesetmentes nap során sikerült egy csodásan szép élményekkel gazdag túra utat megtennie.
„Honismeretünk” második napján a Tátra alatti kiszámíthatatlan időjárás már kevésbé volt kegyes a csoporthoz. A zuhogó eső megakadályozta az eredeti elképzelésben szereplő, az 1949-es Szabadságharc történéseiben kiemelkedő helyet foglaló Branyiszkói hágó és a bevételénél hősi halált halt honvédek síremlékének felkeresését. A Szepesség viszont így is, minden időszakban felejthetetlen látnivalókat, értékeket kínál megismerésre. A délelőtti program a Szepesbélán (Spišská Belá) kezdődött, ahol Petzval József, a város szülötteinek emlékházát, és fotómúzeumát tekinthettük meg. A szepességi szász családból származó Petzval József, a modern fotográfia megteremtője. A matematikai számításai alapján, 1840 körül szerkesztett, 149 mm-es gyújtótávolságú, nagy fényerejű objektívja mely kialakításával és összetett lencserendszerével az addig szükséges hosszú (3-20 perces) megvilágítási (fényképezési) időt a másodperc töredékére csökkentette. Az objektívja, pusztán minimális korrekciókkal a mai napig a világ egyik legjobb portréobjektívja. Szepesbélától délre fekszik Késmárk városa, mely szintén rengeteg látnivalóval büszkélkedik. A város, egyik híressége az a késmárki evangélikus fatemplom, melynek építésekor egyetlen egy fém-szöget sem használtak fel. Ennek szomszédságában pedig található egy nagyobb, vörös kupolájával ékeskedő, s építészeti stílusa miatt talán feltűnőbb szintén evangélikus templom. Ez a templom magyar történelmünk vonatkozásában azért értékes számunkra, mivel annak egyik oldalkápolnájában található Thököly Imrének a Habsburg-ellenes függetlenségi harc kuruc vezérének, Felső Magyarország és Erdély fejedelmének mauzóleuma. Rövid történelmi ismertetés után a Mozgó Egyetem tagjai, a Himnusz eléneklésével mindannyian tisztelegtek az egykor itt született és örök nyugalomra itt elhelyezett fejedelem hamvai előtt.
A honismereti rendezvény legészakiabb pontja a Popráddal már összeépült hangulatos Szepesszombat (Spišská Sobota) városkája volt. Itt felfedezhették és megcsodálhatták a város mai napig eredeti állapotában megőrzött reneszánsz stílusú épületeit. A Mátyás király korát időző épületeken még ma is megtalálhatóak a magyar feliratok, ahogyan a város főterén kiemelkedő, 1848/49-es emlékmű magyar szövege is történelmi múltunk gyökereit idézi. Az emlékoszlop négy oldalát díszítő emléktábláját még az elmúlt időszakban is az oda kapkodva felkent cement réteg borította. Viszont hála egy-két lokálpatriótának az emlékművet a közelmúltban felújították, így emléktáblája ismét büszkén hirdetheti, a felállíttatóinak szellemét: „ÉDES MAGYAR HAZÁNK IRÁNTI SZERETETBŐL. A városról, valamint az emlékműről tartott előadást követően itt közös fotók készítésére is sor került.
A Mozgó Egyetem útja innét ismét a Szepes –Gömöri Érchegység hajtűkanyarokkal teletűzdelt szorosait követte Rozsnyó felé. A rendezvény következő megállója a hányatott sorsú, szinte minden állam – illetve hatalomváltás után vándorló rozsnyói Kossuth szobor lett. A bronzszobor előtt rövid előadás hangzott el a Kossuthról. Az ő életpályáján keresztül mutatódott be az a valóban európai politikus, akinek volt bátorsága megálmodni és papírra vetni korát meghaladó, de máig érvényes gondolatait a Duna menti nemzetek egyenrangú együttéléséről
A kanyargós és természeti szépségekkel bővelkedő út immár a Krasznahorka vára alatt vezetett a Gömört Tornától elhatároló Szoroskőre. Utána már a Torna-Gömöri Karszt gyöngyszeme, a Szádelői völgy intett búcsút hazafelé tartó megfáradt, s reméljük visszahúzó emlékekkel és élményekkel feltöltődött diákok
A főszervező Köteles László szavai szerint, „a Mozgó Egyetem ismét bizonyította, hogy a résztvevő fiatalok felelősségteljesen fogják fel a honismereti rendezvényünket, mint a magyar nemzet 1100 éves Kárpát medence-i történelmének és jelenének a közös megismerését és megértését. Az etnikai határon túl, szlovák lakosságú községekben a mai napig számos magyar vonatkozású emlékhely található. Ha mi elfeledkezünk ezekről, nem lesz, aki rendben tartsa őket, és el fognak tűnni. Az anyagi támogatások jelentős megrövidítése szükségessé tette a részvételi hozzájárulás megemelését, ennek ellenére több iskolából már most jelezték az igényt, hogy jövőre is ismét szívesen lennének részesei honismereti rendezvényünknek. Reméljük, hogy az anyagi háttér bebiztosításával ez sikerül is.”
Az idei 13. alkalommal megrendezésre került Mozgó Egyetem, ezúttal is sikeresnek és tapasztalatok szerzésében ugyancsak bőségesnek mondható, hiszen minden résztvevője egy igazán érdekes, s élményekben gazdag, értékes programnak lehetett részese. Elfogultság nélkül állíthatjuk, hogy hazánk e természeti szépségeiben bámulatos gazdag vidékeit járva számos kulturális és történelmi múltunkra épülő értékkel találkoztunk. Ezekből bizton meríthetünk mindig mindannyian erőt, kitartást elődeink által ránk hagyott emlékeink megőrzéséhez. Nemzeti örökségünk, kulturális és történelmi múltunk hagyatéka így tovább élhet, hiszen sikerült ismét átvennünk és újból átadnunk is valamit belőle.
A fényképek képgalériánkban tekinthetők meg.
KK
Felvidék.ma