Azzal nem mondunk nagy újdonságot, hogy a zselízi Szent Jakab-plébániatemplomunk bővelkedik a fantasztikusabbnál fantasztikusabb középkori kincsekben (Ezekről bővebben ITT, ITT, ITT, és ITT írtunk.) Immáron 8 freskó van prezentálva (illetve némelyeknek csak részei, torzói), de óriási értéke a templomnak a 2. századból származó római szarkofág is, melynek története összefügg a legkülönlegesebb falfestménnyel, Becsei Vesszős György végítéletével.
Viszonylag kevés szó esik ugyanakkor a templom építészeti örökségéről, a részben megsemmisült gótikus kőelemekről, boltozatokról és az oszlopfő konzolokról, amik Magyarország Kormánya hathatós támogatásából éppen időben kerültek restaurálásra. Holott szinte mindegyik konzol egyedi. A legkülönlegesebbek az antropomorf alakot öltőek, melyeken jól kirajzolódnak az emberi arcok vonásai. Hogy a kőfaragóról, az akkori papról, esetleg a földesúrról vagy csak egy egyszerű parasztról mintázták őket, valószínűleg sosem fogjuk megtudni. Akárcsak azt sem, hogy pontosan mennyi és milyen volt a templomban, mielőtt a német katonák alá nem aknázták a tornyot és romjaira nem hullott a középkori kincsestár.
A zselízi templom 1945 előtt – Kép: Hungaricana.hu, Zempléni Múzeum, Szerencs
Bár a régi fotókról következtetni lehet, de ténylegesen nehéz erre alapozni. A jelenleg számon tartott 10 faragott gyámkő mellett a hajóban voltak egyszerű sima felületű gyámkövek is, illetve a Magyar Építészeti Múzeum Dokumentumtárában kutakodva felfedeztem egy eddig ismeretlen fotódokumentumot, ami egy továbbit ábrázol. A vállkő azért különösen érdekes, mivel Fischer-Colbrie Ágoston a templomról 1880-ban írt tanulmányában említést tesz egy „nagy madárról”, történetesen Jupiter éber kakasáról (a latin kéziratban Jovis gallus vigilans szerepel):
Becsei Vesszős és Töttös család címere pecséteken; Kép: Hungaricana.hu
„Ugyanígy fennmaradt egy monumentális kő, amelyen valamiféle gótikus írás látható, valamint egy madár (Jupiter éber kakasa) amit a nemzetség/ország szokása/összetartozása szerint, a fajtára jellemző módon faragtak (pro Sueto Gentilitio exculpta). A hatalmas vörös márványkő a kapu bejáratánál, a küszöbnél állt.”
››Extat pariter lapis Monumentalis, in quo aliquod literae Gothicae visuntur, item avis (Jovis gallus vigilans) pro Sueto Gentilitio exculpta, sed et ex hoc certi, quid nequaquam conjicere possumus, ad praememoratum lapis monumentalis, qui rubrum marmor refert, nonnisi in dimidiu sui parte ad limen portae collocatum conspici possit.‹‹
Sajnos a Püspök úr nem részletezte, mit takarhat e megjelölés és egyáltalán miből vonta le a következtetést, hogy ez az, így továbbra is részben sötétben tapogatózunk. A szakirodalomban egyelőre nem sikerült minden kétséget kizáró magyarázatot találni a szimbolika egyértelmű jelentésére, de tekintettel arra, hogy a templom építése minden bizonnyal Becsei Vesszős Györgyhöz kötődik, elképzelhető, hogy az egykori bejáratnál található faragvány is hozzá, illetve a Becsei családhoz köthető. Mindez főleg annak fényében nyer értelmet, ha megvizsgáljuk, hogy Becsei Vesszős György címerében egy sisakon lévő kakas, míg testvére, Becsei Töttös István címerében pedig ugyanúgy egy pajzson és sisakon lévő kakas szerepelt.
Mézes Árpád fotói
Az Állatszimbólum-tár meghatározása szerint a kakas a hajnal, a virradat, a feltámadás, a férfiasság, a prédikátor, az éberség, a büszkeség, az önteltség, a bölcsesség és a remény szimbóluma, de például az önbírálaté, a győzelemé, a féltékenységé és a könyörtelenségé is.
A kakas szimbólumának kultusza a tudomány jelenlegi ismeretei szerint az asszír és egyiptomi kultúrákból eredeztethető. Több mitológiában a napisten. fényisten madara, aki uralkodik a sötétség felett, mivel hangos kukorékolással jelzi a napfelkeltét. Innen kapta a hírnév madara titulust is, valamint az éberség megtestesítője címet. Igaz, mint olyannal találkozunk már a szanszkrit nyelvben is „krikavaka” néven, de igazi kultusszá az ókorban az egyiptomiak, a perzsák, a görögök, a rómaiak, a gallok és a germánok emelték. A perzsák szent könyve, az Avesta, az éberség szent állataként Parodarsnak hívja. A görögöknél a hajnalpír, a fény és a világosság szimbólumaként szerepel. Igazán magas vallási kultusz tárgyává a rómaiak emelték és a hadjárataikra, madárjóslásaik fő objektumaként is sok helyre magukkal vitték. A rómaiaknál harcias, éber jellemvonásai folytán Mars, Mercurius, Priapus és Minerva szent állata. Tehát a kakas az éberség mellett, mint a harciasság szimbólumaként is megjelenik. Ebből erednek a kakasviadalok hagyományai is.
Kínában a jang, vagyis a férfi princípium szimbóluma, a buddhizmusban a végzeté.
Az antikvitásban Apollón és Zeusz/Jupiter madaraként ’fény’ jelentést hordoz. Ezen felül Perszephoné és Aszklépiosznak, az orvostudomány istenének is szentelték. Azt tartották, hogy a kakas meggyógyítja a betegeket. Platón Phaidónjában Szókratész a halála előtt emlékezteti Kritónt, hogy áldozzanak kakast Aesculapiusnak. Mivel a kakas az evilági lét után egy új világ hajnalának fényébe vezeti a halott lelkét, lélekkísérő motívum is társult hozzá, s így Hermésznek is attribútumává vált (Hermész/Mercurius).
Balról: A Szent Péter renegátját bejelentő kakas hármas kukorékolása. Egy 3. századi márványszarkofág reliefje (tuttosullegalline.it) ; Plútó egy fialát és virágokat tart, Perszephoné egy kakast és kukoricafüvet. Pinax locrico, i. e. 470-460 (tuttosullegalline.it) ; Mercurius, az utazók és az áruszállítók istene. Általában Hermész görög istennel társítják. Mercurius kultuszának állítólag van egy temploma a római Aventinus-domb tetején, amelyet i. e. 495-ben szenteltek fel. (britishmuseum.org)
A frízek néphite szerint minden hetedik évben a kakas is tojik. (A zselízi templom oltárát egy 2. századi szarkofág képezi, melyen a görög és római mitológia egyik fríg istensége, Attis szerepel.) Ám az ilyen tojásokból sárkány kel ki. A fekete kakas a görögöknél ugyancsak a gonoszság jelképeként is megjelenik.
A kereszténységben is alapvetően a fény, az újjászületés, és azon túl az ítéletre való visszatérés hírnöke. Az éberség, amely minden irányban körbe forog (szélkakas), hogy a gonosz erőit lesse, majd hangjával elűzze őket. A IX. századtól van adat arról, hogy a templom tornyára fémkakast erősítettek. A hívők számára a kakas maga az igehirdető, aki az új hit felvirradását hirdeti, de jelentheti az igazak lelkét is, akik várják a hajnalt. Péter apostollal kapcsolatban az árulást, az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelzi. Szent Ambrus püspök „Himnusz kakasszóra” c. művében is megjelenik a kakas keresztény jelentése: „Kakas szaván remény fakad, s a szenvedőknek enyhület.” A keresztény valláson belül a legszorosabban a református egyház kötődik a kakashoz.
A középkori vállkő kielemzése tehát még folyamatban van, mindenesetre a számos feltárás és restaurálás mellett úgy tűnik, a zselízi templom egy újabb fantasztikus felfedezése van kilátásban. Ezt csak tetézné, ha sikerülne megfejteni annak jelentéstartamát is. Mindenesetre Mézes Árpád a templom kőelemeinek restaurálását végző szakember nem tartja kizártnak, hogy a fotó alapján készíteni lehetne egy reprodukciót. Izgalmas lenne.
(Csonka Ákos, Felvidék.ma)
