Csontváry Kosztka Tivadar, magyar festőművész, 1853. július 5-én a felvidéki Kisszebenben (Sabinov, Eperjesi kerület) született. Okleveles gyógyszerészként jogot is hallgatott, de kiemelkedő egyéniséggé a magyar festészetben vált. Magányos festő volt, akit magyar kortársai nem értettek meg, és csak halála után ismerték fel jelentőségét.
Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a helyi közösség igen megbecsült tagja, édesanyja az Ung megyei származású daróci Heizelmayer Franciska volt. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. Szlovák és német nyelvű közegéből a magyar nyelv tökéletes elsajátítására szülei alföldi rokonaikhoz küldték. 1863 őszétől a kisszebeni piarista algimnázium tanulója lett.
1874-ben Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészet, kémia, ásványtan, földtan, kristálytan voltak a tantárgyai. 1876-ban önkéntes katonai szolgálatot teljesített, és közben a fővárosban az egyetem jogi fakultására is járt.
Eredetileg patikusként dolgozott, de festői tehetséget érezve magában otthagyta állását, és Münchenben, Hollósy Simon festőiskolájában tanult. Kitűnő tanulmányai maradtak fenn ebből a korszakából. Rendszeresen utazott, jelentősebb képeit a Közel-Keleten festette. Viszonylag kevés, mintegy száz nagyobb művet alkotott.
Külföldi kiállításairól általában elismerően nyilatkoztak, de Magyarországon kevésbé méltányolták. Ehhez különc és mértéktartó életvitele, és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétikus allűrjei is hozzájárultak, ezeket képeinek több elemzője pszichopatológiásnak vélte. Megismerését nehezítette az is, hogy képeit megtartotta. Halála után az örökösei, anyagárban, kocsiponyvaként akarták eladni alkotásait, amiket az utolsó pillanatban vett meg Gerlóczy Gedeon magyar építész, aki hagyatékának ápolója lett. A Csontváry-művek Gerlóczy halálakor végrendeletének megfelelően a magyar állam tulajdonába kerültek.
Festészetét az expresszionizmushoz, illetve a posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de egyik, elhatárolható művészeti irányzathoz sem tartozott. Magát a „Napút-festők” közé sorolta.
Talán a legismertebb festménye a Magányos cédrus, aminek címét azonban az utókor adta: Csontváry katalógusaiban az Egy cédrusfa Libanonból címen szerepel. Magyarországon jóval halála után, képeinek 1963-as székesfehérvári kiállítása tette népszerűvé. Alkotásai ritkán cserélnek gazdát, a magyar árverési rekordot 2006 óta tartják képei, legutóbb a Titokzatos sziget című alkotása kelt el rekordáron 2021. december 19-én, 460 millió forintért. Életének első jelentősebb összefoglalása Németh Lajos művészettörténész Csontváry Kosztka Tivadar című, tudományos igényű műve, ami 1964-ben jelent meg.
Csontváry sokat utazott. Münchenben kezdte el tanulmányozni a napszíneket. 1895-től Karlsruhében Kallmorgen tanár festőnél képezte magát. Ezt követően Svájcban, Genuában, Rómában, majd Nápolyban és Pompeiben is járt. Elutazott Capri szigetére, megnézni a kék barlangot, majd tavasszal Spalato, Salome s Trau vidékére kirándult, ahol a Napút-motívumok között válogathatott.
1902-ben festette Selmecbánya látképe című művét, majd a budapesti Keleti pályaudvar éjszakai fényei kötötték le a figyelmét. Bosznia-Hercegovinában megfestette a Római híd Mosztárbant, majd a jajcei Pliva-vízesés szivárványos színeit, a nyarat pedig a Magas-Tátrában töltötte Tarajkán.
1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Az út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban című képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, A taorminai görög színház romjai című húsz négyzetméteres tájképet. Egyiptomban elkészítette a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című sokalakos, expresszionista kompozícióját.
1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t. Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és 1907-ben a Zarándoklás a cédrusfához című alkotást.
1908-ban festette meg a Mária kútja című kompozícióját és a Marokkói embert. 1909-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton. 1910-ben még megpróbált egy külföldi kiállítást szervezni műveiből, de nem járt sikerrel. 1912-től írta filozófiai töltetű írásműveit, röpiratait, előadásokat tartott és brosúrákat jelentetett meg.
1915-től egészségi állapota folyamatosan romlott. 1916-ban IV. Károly királlyá koronázásán jelen volt, hogy megfesse a koronázást, azonban egészségi állapota miatt nem tudta végignézni, így megfesteni sem. 1917-ben eladta patikáját.
1919. június 20-án halt meg a budapesti Új Szent János Kórházban, két héttel 66. születésnapja előtt. A hivatalos álláspont szerint verőérgyulladásban hunyt el. Óbudán temették el.
Csontváry Napút-festőként jellemezte önmagát. Számára ez nem egyszerűen csak azt jelentette, ahogy a nap bejárja útját keltétől nyugtáig, hanem azt is, ahogy a nap energiát ad le a térnek, megadva annak szerkezetét, ahogy a tér visszaadja energiája egy részét a napnak, és ennek az állandó energiaáramlásnak az intenzitását jelzik a színek.
A festőgéniusz születésének 170. évfordulóját közös kiállítással ünnepli a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Janus Pannonius Múzeum. A műveit legnagyobb számban őrző két közgyűjtemény anyagából összeállított válogatás a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek óta látható a Szépművészetiben. Innen a kiállítás augusztusban Pécsre utazik, az idén 50 éves Csontváry Múzeumba. A mintegy 40 művet felvonultató tárlat tisztelgés a magyar festészet történetének egyik legeredetibb és legismertebb alkotója előtt.
Forrás: Wikipédia, alkotasutca.hu, Szépművészeti Múzeum
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
