Palágyi István György a Bodrogköz, Királyhelmec szülötte, de Prágában él és munkálkodik. A Csehországban élő vegyésszel hallhattunk beszélgetést a Pátria rádió 2013. május 26 – án „ „A tudomány világa” c. adásában.
Megtudhattuk, hogy a szülőföldtől messze került, de a magyarságát soha nem feledő és nemzetiségét bátran vállaló vegyésznek több évig tartó erőfeszítés és szervezőmunka eredményeként sikerült elérnie a prágai illetékeseknél, hogy emléktáblát helyezhessenek el azon az épületen, ahol 1846 és 1848 között, a 48-as magyar forradalom és szabadságharc későbbi legendás tábornoka, Görgey Artúr lakott. Görgey akkoriban 12 éves aktív katonáskodás után elhatározta, hogy a tudományoknak, elsősorban a kémiának szenteli a további életét. Az általa elért néhány tudományos eredmény alapján mondhatjuk, hogy ez az elképzelése teljesen megalapozott volt. Egy jelentős felfedezés is fűződik a nevéhez. A kókuszolajból elsőként izolált 12 szénatomot tartalmazó karbonsavat, amelyet ő pikulin savnak nevezett el. Később ez a vegyület laurin sav néven vált ismertté.
Palágyi István György, aki tudománytörténettel is foglalkozik, fontosnak érezte, hogy Görgey Artúr prágai éveire legalább egy tábla emlékeztesse az utókort. Ezt a bronzlapot, rajta Görgey arcmásával és az ottlétéről tudósító kétnyelvű felirattal tavaly májusban helyezték el a prágai óvárosi ház falán. Az idén, a táblaavatás első évfordulóján ünnepélyesen megkoszorúzták a bronzlapot és a prágai magyar intézetben tudományos konferenciát is rendeztek ebből az alkalomból, ahol Görgey Artúr mellett más magyar tudósok is szóba kerültek, akiket a sors Csehországba vezérelt.
Palágyi István György beszélt életéről és az általa alapított Görgey Artúr társaságról is. A ma már nyugdíjas Palágyi az atommag kutató intézetből ment nyugdíjba. Arra a kérdésre, hogy hogyan került Csehországba, elmondta, hogy amikor Csehszlovákia kettévált, elhatározta és mondta a feleségének, hogy vagy Amerikába, vagy Magyarországra, vagy Csehországba mennek. Ez az elhatározása Kassán született, ahol akkor élt. Többek között azért döntött így mert látta a szlovák nacionalizmusnak az újjáéledését és a döntő impulzus talán az volt, hogy 92-ben megszűnt a kassai radioekologiai intézet, amelynek ő is tagja volt és így elvesztette az állását is. Egy ideig a P. J. Šafarik Egyetemen működött. Ott kihúzott egy évet és aztán nagyon kedvező ajánlatokat kapott Csehországból, akikkel azelőtt is együtt működött a tudományos kutatás terén. Azt mondták, hogy menjen Prágába és kap munkát, ha tud magának lakást szerezni. A lakásszerzés sikerült rokonokon keresztül, ugyanis felesége cseh, így nem volt nehéz ismerősökön keresztül lakáshoz jutniuk; így kerültek Csehországba.
Feleségével szakmai téren kerültek először kapcsolatba. Elmondta, hogy felesége radiokémikus, neki pedig eredeti foglalkozása vegyészmérnök, műanyagok technológiája a szakja, de kitanult radiokémikusnak is. Vágsellyén kezdett dolgozni, de ott az életkörülményei nem kedveztek, vágyott haza keletre. Kassára került, csakhogy ott nem volt kémiai állás, így a vasgyárban kezdett dolgozni. Itt a munkabeosztás egy kicsit fárasztó volt a számára, ugyanis műszakokra kellett járnia és ez egészségi szempontból nem felelt meg neki. Ezért váltott és a Šafarik Egyetemen folytatta tovább, mint radiokémikus. Ez a munka nagyon tetszett neki és mint progresszív kutató dolgozott itt. Elmondta, hogy az atomerőművekkel kapcsolatos radioaktív hulladékoknak a biztonságos elhelyezésével foglalkozott. Ebben az energetikai alkalmazásban találta meg kutatásának a célját. Prágában, a Nukleáris Intézetben is hasonló kutatással foglalkozott.
A kutató magyarként Csehországban sem akarta magyarságát megtagadni, sőt kereste azokat a lehetőségeket, hogy ő mit tud a csehországi magyar életbe bevinni. Elmondta, hogy mikor a feleségével Csehországba költözött, akkor ott rögtön felkereste a magyar intézetet, a Prágai Magyar Kulturális Központot és kereste a magyar kapcsolatokat.
A cseh és morvaországi magyarok szövetségében is voltam, sőt egy időben annak elnöke is lettem. Közben összebarátkoztam az Együttélés politikai mozgalommal, ahol szintén kifejtettem bizonyos tevékenységet – mondta Palágyi. Részt vállalt a Rákóczi Alapítványban is, aminek még jelenleg is nyugdíjas alelnöke. Ugyanakkor a prágai református egyházi közösségen is presbiterként működik. Azt is elmondta, hogy mivel szerette volna a magyar származású prágai természetkutatókat, tudósokat keresni valahogy, hogy ezzel jobban tudja a prágai magyaroknak bizonyítani, hogy mi magyarok sem vagyunk – mint ahogy Széchényi is mondta – egy nemzetnél sem alábbvalók, ezért megalakította a Görgey Artúr társaságot, mert mint ahogy azt már említette Görgey 1945-48 között Prágában vegyészetet tanult és nagy sikereket ért el. És így jött az ötlet, hogy emléktáblát helyezzenek el Görgey emlékére.
2005-ben alapította ezt a társaságot és az első feladat az volt, hogy emléktáblát állíttatnak Görgeynek. Persze sokáig tartott, amíg minden ehhez szükséges engedélyt sikerült beszerezni, mert addig nem akartak adni engedélyt, ameddig nem sikerült azt az épületet megtalálni, ahol valóban Görgey prágai tartózkodása alatt lakott. Persze ez a munka egyedül nem megy egy embernek, ezért a kutató Palágyi igyekezett bekapcsolni több mindenkit ebbe a munkába és elmondta, hogy ez egy kollektív akció volt és nagyban besegített a Prágai Magyar Nagykövetség. Kapcsolatot teremtettek Katona Tamással, megadták a címét és ő küldött olyan anyagokat, amelyek vitathatatlanul bizonyították, hogy valóban ott lakott Görgey abban az épületben, ahol most sikerült az emléktáblát elhelyezni. Ez volt a döntő, ami elősegítette, hogy megkaptuk az engedélyt az emléktábla elhelyezésére.
Tehát a Görgey társaság elérte azt, hogy az emléktábla ott van a megfelelő helyen, lehet koszorúzni, emlékezéseket tartani, de a társaság munkája ezzel nem fejeződik be. A beszélgetésből megtudtuk, hogy további terveik is vannak, mégpedig felkutatni a magyar származású emlékeket, ill. azokat a helyeket, ahol magyar származású kutatók működtek.
A 2016, ill. 2018-as év történetesen Görgey esetében két jelentős évfordulót jelent majd. Mindkét alkalommal tervezik, hogy egy komoly konferenciát rendeznek, akár nemzetközi szinten is, de erre szükséges volna, hogy támogatókat tudjanak szerezni, mert másképp ez nem megy – nyilatkozta a magyar származású, Csehországban élő, máig aktív kutató.
A műsor itt hallgatható meg.
Pátria rádió nyomán, Felvidék.ma
