A Szlovákiai Magyar Írók Társasága június 14-én a Pozsonyi Magyar Intézetben életjubileumukat a közelmúltban (vagy a közeljövőben) ünneplő tagjaikat, íróikat köszöntötte. Az ünnepeltek idén: Bodnár Gyula, Cselényi László, Csicsay Alajos, F. Kováts Piroska, Grendel Lajos, Lacza Tihamér, Mayer Judit és Zeman László.
Az ünnepi beszédet Hodossy Gyula, a SzMÍT elnöke mondta. Ez a találkozás nemcsak köszöntés volt, hanem biztatott mindenkit arra, hogy lapozzuk a szerzők műveit. Köszöntötte a vendéget, jubilánsokat Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója; Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke s Nagy Erika, a SzMÍT titkára.
Mayer Judit 90 éves
Pozsonyban született 1923. július 14-én. Szerkesztő, műfordító. Nyugdíjazásáig (1969–1986) a Madách Könyv- és Lapkiadó vezető szerkesztője, műfordító és nyelvművelő volt. Simon Szabolcs méltatta, kiemelte az ünnepelt tevékenysége során mindig azt a célt tartotta szemelőtt, hogy hogyan tudja segíteni a szlovákiai magyarok nyelvhasználatát.
Zeman László 85 éves
Eperjesen (Prešov) született 1928. november 07-én. Nyelvész, hungarológus. Több dolgozatot jelentetett meg az anyanyelvi oktatás tantárgypedagógiájának köréből. Jelentős nyelvészeti, irodalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat ír. 2003-ban a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjét kapta meg. Mészáros András méltatta.
Földesné Kováts Piroska 75 éves
Budapesten született 1938. augusztus 28-án. Szerkesztőként és műfordítóként írta bele magát a szlovákiai magyar, és egyben az egyetemes magyar kultúra történetébe, és másfél évtizedig tanárként is tevékenykedett. Mindhárom területen számos jelentős eredmény fűződik a nevéhez. Pénzes Tímea méltatta.
„Fordítási listája magáért beszél: számos könyv látott fordításában napvilágot, pl. Milan Ferko, Jaroslav Havlíček,Václav Kaplický, Václav Havel, Gabriel Viktor, Dušan Šimko művei. Recenziókat is megjelentetett, többek közt a Kalligram folyóiratban, például Ján Čarnogurský, Petr Pithart, Peter Zajac, Miroslav Kusý, Ľubomír Lipták és Milan Nič írásait. Fordítóként vett részt L’udovít Štúr A szlávok és a jövő világa című kötet magyar megjelenésében.
Tevékenységét, tehetségét számos szakmai elismerés, kitüntetés alátámasztja: például két alkalommal a Madách-díj, illetve a Szlovák Irodalmi Alap nívódíja. Szép és igényes fordításban számos művet ismertetett meg a magyar ajkú olvasókkal, akik egyébként nem, vagy korlátozottan fértek volna hozzá a szövegekhez. Színvonalas munkája a további nemzedékek számára is ösztönző” – fogalmazott Pénzes Tímea.
Cselényi László 75 éves
Gömörpanyiton született 1938. március 15–én. József Attila-díjat 2003-ban kapott. Író, költő, újságíró, műfordító, egyetemi tanárként tevékenykedett. Csehy Zoltán írt méltatást.
„Aligha létezik a magyar irodalomban makacsabb, elszántabban kísérletező, ha tetszik monomániákusabb költő, mint Cselényi László. Évtizedek óta keres egy formát, keresi az elbeszélhetőség nyelven túli, hatványozottan zenei karakterű kifejezésformáit, próbálgatja a mítoszképzést és a nagy mítoszok leterhelhetőségét” – kezdte Csehy Zoltán köszöntését, melynek Az özönvíz ábécéje címet adta.
„Nem túl barátságos világ a Cselényi-szövegé. Kell hozzá némi ráhangolódás, nyitottság, az intermediális vonatkozások kreatív érzékelése: és kell az a tudat, hogy a műalkotást én magam hozom létre a felkínált lehetőségekből, hogy hagynom kell, hogy a műalkotás gyanúja elhatalmasodjon, érlelődjön és bevonjon a maga terébe” – írta Csehy. Végül elárulta egy minden eddigitől különböző Cselényi László munkásságára vonatkozó értelmezési kísérlet kéziratán dolgozik.
Csicsay Alajos 75 éves
Csiliznyáradon (Ňárad) született 1938. április 08-án. Nyitrán végzett biológia–kémia–kertészeti alapismeretek szakon. 1996-ban és 2002-ben Katedra-díjat kapott. Horváth Géza méltatta, aki akkor ismerkedett meg a jubilánssal, mikor még a Párkányi Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola igazgatója volt.
„Egyre több alkalommal és egyre újabb oldalairól ismerhettem meg. Főleg a rendszerváltás után. Hogy írni is tud, azt már a rendszerváltás előtt is sejtettem. Amikor egy kóruspróbánk alkalmával fölfedeztem a párkányi könyvesbolt kirakatában az X-ék a hetedikent, (bevallom), elsősorban puszta illendőségből (a nagyra becsült iskolaigazgató iránti kötelező tiszteletből) vettem meg, és kezdtem el olvasni. Néhány oldal után azonban lenyűgözött a csodálatos gondolati tisztaság, a gördülékeny közlésmód” – méltatta Horváth Géza.
Majd a köszöntés helyett köszönetet mondott: „ismeretterjesztő írásaidon túl – például – egy nagy alapossággal megírt Iskolatörténetet, érdekes pedagógusportré-gyűjteményt (Embernevelők), számos kiváló pedagógiai szakcikket, előadást (nemcsak a Katedra Társaságban) köszönhetünk neked. És nem utolsósorban: példamutatást. Sok mindenben: családszeretetben, „magyarságszolgálatban”, munkabírásban” – mondta.
Grendel Lajos 65 éves
Léván született 1948. április 06-án. A Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán végzett magyar–angol szakon. Jelenleg a Komenský Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének oktatója. Számos társadalmi, korábban politikai funkciót is vállalt. József Attila és Madách Imre díjat 1990-ben, Talamon Alfonz-díjat 2006-ban kapott. Szalay Zoltán méltatta.
A Grendel-mondatok bizonyították számomra, hogy „valamely történetbe sosem keveredünk bele ártatlanul, legföljebb tudatlanul, s belőle kilépni akkor sem adatik meg, ha közben más emberré váltunk” – idézte Szalay, majd hozzátette: „Az a módszer, ahogy Grendel Lajos a valóságot idézőjelbe teszi és könnyeden és elegánsan szöveggé oldja, s ezáltal érdekessé és vonzóvá teszi az egyébként nagyon szkeptikus és végsőkig kiábrándult olvasó számára, nos, ez az, amiről valószínűleg nem nagyon lehet mondani semmit. Elég rábízni magunkat a sodrására.” Végül megköszönte Grendel Lajosnak, hogy bevezetett bennünket a szabadság szomorúságába, és azt kívánta: tobzódjon még soká a maga külön bejáratú melankóliájában.
Lacza Tihamér 65 éves
Bátorkeszin született 1948. november 29-én. A prágai Károly Egyetem Természettudományi Karán végzett kémia szakon. Kutatóvegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész, publicista, rádió- és lapszerkesztő. Ozogány Ernő méltatta.
Bodnár Gyula 65 éves
Királyhelmecen született 1948. május 21-én. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán magyar-angol szakon végzett. Újságíróként tevékenykedik. 2010-ben kapott Katedra Életmű-díjat, a több évtizedes publicisztikai munkásságáért és a Katedra folyóirat főszerkesztőjeként végzett szervezői és szerkesztői tevékenységéért. Tóth László méltatta, kiemelte: irodalomkritikusként, színházi és televíziókritikusként, televíziós újságíróként és színházcsinálóként, s nyelvművelőként és pedagógusként is letette a névjegyét. S nem lanyhuló íráskedvet kívánva köszöntötte erőben, egészségben.
A rendezvényen Batta György a szerző jelenlétében bemutatta Sunyovszky Sylviának, a Pozsonyi Magyar Intézet első igazgatónőjének „Csak semmi titok” című új könyvét. Ezen eseményről külön tudósításban számolunk be ITT>>>.
Dunajszky Éva képriportja a Képgalériánkban tekinthető meg ITT>>>
Felvidék.ma
Fotó: Szőke Éva
