Van M. Nagy Lászlónak, nyugalmazott fotoriporterünknek egy emlékezetes képe a hajdani gombaszögi, évenkénti nyári kulturális ünnepségről, a nyocvanas évek elejéről. A fotó nem a táncosokat, s nem is az énekeseket vagy a közönséget láttatja, s a nagyszínpadot sem fedezni fel rajta: a rendezvény helyszíne fölötti, Kassára vezető úton készült.
A riporter egy, az út szélén álló, s ott egymagában mulató férfiút mutat, akinek egy szál cigány muzsikál.
A kép fekete-fehér, de aki ma nézné, aligha fejtené meg, mi benne a különleges, hiszen Európa bármely országútján készülhetett volna. Sőt: ha egy mai fiataltól kérdeznénk, miért tekinthető aprócska kordokumentumnak (is) a felvétel, az sem lenne képes válaszolni rá.
Akkor hát miért lehet korkép-villanás e fotó hazai magyar nemzeti közösségünk pártállami idejéből?
Mert akkoriban, jó három évtizede, június utolsó hétvégéjén akár harmincezer ember is összegyűlt a gombaszögi ünnepségen.
Jöttek, „zarándokoltak” Gombaszögre a Felvidék mindegyik tájegységéből a magyarok, boldogan érkezve az erdőkkel ékes tájra. Ez a térség két napon át találkozások helye volt, s a közös együttlét leírhatatlan, de nagyonis érzékelhető jó érzését adta.
Talán azért, mert fel tudtuk mutatni megőrzött nemzeti hagyományainkat, s valószínüleg azért is, mert egységeseknek mutatkoztunk, ami erőt jelentett. A műsorok után aztán késő éjszakába nyúló mulatozás vette kezdetét – akkoriban még mindenki ismerte népdalainkat, nótáinkat, s ezek a vigadozások cigány prímások segédletével történtek.
Helyzetünk nemzedéknyi idő elteltével gyökeresen megváltozott. Gömörben – és keletebbre, az ukrán határig (is) – hiányzanak a munkalehetőségek, fiataljaink jelentős része más országokban próbál keresethez jutni, míg itthon gyengülnek vagy szétesnek a családok, nő a kilátástalanság és a közös ügyeink iránti érdeklődés. Természetesen nem a pártállami időket sírom vissza, de Gombaszög, és M.Nagy László bravúros fotója arra int, hogy gondolkodjunk el mostani keserves helyzetünkön, mert összefogás nélkül nem sok jóval kecsegtet a jövőnk.
Batta György/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”40630,40600,38721,38171,36614,36234″}