Szabó Olga, Pat község polgármestere tájékoztatta portálunkat, hogy közel kilenc év pereskedés után 2013 nyarán 273.947,47 eurónyi értékű földterület került át Pat Község és a Szlovák Földalap tulajdonából magánszemélyek tulajdonába.
A bíróság kötelezte az alpereseket a több mint 30.000 Eurós perköltség megfizetésére is. Hogyan is történhetett mindez?
Magyar Királyi Kincstár, Agra RT, Dr. Barkóczi Hadik András földjeit 1946. 8. 21-én a 153/126-46 sz. elkobzási végzéssel kobozták el (az Ógyallai Konfiskációs Bizottság) így a csehszlovák állam tulajdonába kerültek a Szlovák Nemzeti Tanács 104/1945 T.t. sz. a magyarok, németek, árulók és a szlovák nemzet ellenségei mezőgazdasági vagyonának, valamint a szlovák nép árulóinak és ellenségeinek mezőgazdasági vagyonának elkonfiskálásáról és annak gyors szétosztásáról szóló rendelet, ill. az azt módositó 64/1946 T.t. sz. rendelet értelmében.
Az említett törvények alapján a csehszlovák állam 1948. 5. 5-én az érintett ingatlanok egy részét határozatban szlovákoknak /Káčerik Pavol és felesége/ utalta ki.
Mivel a határozat a telekkönyvbe beírásra nem került, a földet az új tulajdonosok meg nem művelték, az állam 1955. 3. 15-én újabb határozatot adott ki, és az azt megmüvelő és kezelő Bajcsi Állami Gazdaságnak utalta ki.
1982-ben a földterületek egy része – a Pati Fürdő bővítéséhez szükséges fölterületként –a Komáromi Járási Idegenforgalmi Hivatal kezelésébe, majd pedig az önkormányzatok vagyonáról szóló 138/1991 T.t. sz. törvény hatályba lépésével 1991. 5. 1.-el Pat Község tulajdonába és kezelésébe ment át. Elmondhatjuk, hogy az állam vigyázott a termálvizre – amely bárhol lehet a forrás közelében – és a földterületre is.
Két ízben volt lehetőség arra, hogy a vélt tulajdonosok kárpótlási eljárásban kérjék vissza földjeiket, 1992-ben és 2004-ben. Egyik kárpótlási eljárásban sem éltek jogaikkal, viszont a keresetlevelet 2004. 11. 29-én benyújtották a Komáromi Járásbíróságra. Ott az ügyet a 12C 120/2004 ügyiratszám alatt vezették. Elsőfokú ítélet 2007. 4. 3-án született a felperesek javára.
Az indokolás szerint a Marcelová Krátke Kesy község közigazgatási területén fekvő, az 1281. számú telekkönyvi betéten a 4247/2 helyrajzi szám alatt nyilvántartott 48370 m2 kiterjedésű földterületet a Földművelési és Földreformügyi Megbízotti Hivatal utalta ki a felperesek felmenőinek (szüleiknek, ill. nagyszüleiknek). A bíróság a felperesek által benyújtott, a kiutalt földrészlet tulajdonjogát igazoló határozatot érvényesnek ismerte el. Ezzel szemben a Bajcsi Állami Birtok Nemzeti Vállalat által képviselt csehszlovák állam mint kedvezményezett nevére 1955. március 15-én kiállított kiutalási okirat nem tekinthető ingatlan-tulajdonjog bejegyzéséhez alapul szolgáló érvényes okiratnak, ugyanis nem a jogosult hatóság állította ki.
Komáromi Járásbíróság döntése ellen Pat Község fellebbezést nyújtott be, melyet a Nyitrai Kerületi Biróság 8 Co 257/2009 szám alatt tárgyalt. 2010. 12. 16-án hozott itéletében megváltoztatta az elsőfokú bíróság itéletét, s a felperesek keresetét elutasította. Indoklásból röviden: kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló 1948. május 5-én kiadott határozatban a 4272/2 helyrajzi számú földrészlet esetében helytelenül tüntették fel az elhelyezkedését: Marcelháza helyett Kurtakeszi igazgatási területe szerepelt a határozatban, ezért nem minősült olyan közokiratnak, amely alapján a felperesek jogelődjei a 4272/2 hr. számú földrészlet tulajdonjogát megszerezhették volna, a felperesek (jogelődjeik) elbirtoklással (illetve más módon) sem tudták a szóban forgó ingatlanok tulajdonjogát megszerezni, Path Község tulajdonjoga pedig a 138/1991 T.t. sz. törvényböl adódik.
Mivel a kerületi bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletet, és a felperesek keresetét elutasította, a felperesek felülvizsgálati kérelemmel fordultak a Legfelsőbb Bírósághoz, amely az eljárást 5 Cdo 47/2011 szám alatt folytatta le. A Legfelső Bíróság 2012. 9. 18-án hozott határozatában megállapítja, hogy a felperesek felülvizsgálati kérelme megalapozott volt, a Legfelső Bíróság nem azonosul a másodfokú bíróságnak a kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló határozattal kapcsolatos végkövetkeztetésével, s azt nem tartja helytállónak.
A Legfelső Bíróság szerint kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló, 1948. 5. 5-én kiadott határozat mind tartalmi, mind formai szempontból megfelel a jogszabályi előírásoknak.
A Legfelső Bíróság nem tartja helytállónak a másodfokú bíróságnak azt a véleményét, miszerint a kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló határozat nem alkalmas arra, hogy ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez okiratként szolgáljon.
Az, hogy a határozat szövegében Marcelová helyett Krátke Kesy szerepel, csak elírás, amelyet ki lehet javítani. A kiutalt földrészlet tulajdonjogáról szóló határozatok és a kiutalási okiratok helyességét a mai bíróság nem illetékes felülvizsgálni, erre csak a közigazgatási bírósági eljárásban van mód. Az általános bíróságok csak vizsgálhatják, hogy az adott közigazgatási cselekmény semmis-e, vagy sem.
A másodfokú bíróságnak az az álláspontja is helytelen, hogy a felpereseknek kárpótlási eljárásban kellett volna visszaigényelniük az ingatlanjaikat. Mivel ezt nem tették meg, a törvény erejénél fogva jogigényük megszűnt.
Ebből következik, hogy a másodfokú bíróság helytelenül ítélte meg az esetet, a felperesek indokoltan támadták meg az ítéletet. A Legfelső Bíróság ezért megsemmisítette a másodfokú bíróság határozatának az elsőfokú bíróság ítéletét megsemmisítő részét, és új eljárás lefolytatása céljából az ügyet visszautalta a másodfokú bíróságra.
A Kerületi Bíróságra kötelező a Legfelső Bíróság álláspontja, így ugyanazok a bírók, akik a beadványt elutasították, most helyt adtak neki. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
Ez ellen a döntés ellen Pat Község panasszal élt, a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához fordult. Szerinte a bíróság
-helytelnül itélte meg az esetet, ezért a másik fél oldalára került, így a független és pártatlan bírósághoz való jogát is megsértette, /46 cikk 1/ bek,
– törvénytelen és igazságtalan döntéseivel megsértette a község alkotmányos jogát a tulajdonhoz /alkotmány 20 cikk 1/ bek/,
– a per majdnem 9 évig tartott ezért az eljárás elhúzódását is sérelmezte a község
A község 300.000 eurós kártérítést kért. A panaszra az AB-tól semmilyen válasz nem jött.
Javaslattal fordult a Föügyészséghez is, hogy nyújtson be rendkívüli felülvizsgálati kérelmet a Legfelső Bírósághoz. Az ügyet elintézésre a Kerületi Ügyészségre utalták át. A másodfokú eljárásban kihallgatott ügyész véleménye szerint a község a jogosult a földek tulajdonjogára. Ezért meglepő, hogy a Föügyészség meghosszabbította az ügy elintézésére törvény által előirt 60 napos határidőt.
