Emlékművet emelnek jövőre a nyugat-csehországi Pilsenben a 2. világháború előtt az egykori Szudéta-vidékről elűzött cseheknek. A korabeli csehszlovák vezetés az országban élő német és magyar kisebbség kitelepítéséről 1945-ben döntött.
A Lidové Noviny című konzervatív prágai napilap csütörtöki, szeptember 26-i kiadása szerint a tervet a Csehországból kitelepített szudétanémetek ausztriai szervezete nyilatkozatban bírálta, és „politikai legendának” minősítette az elűzésről szóló cseh álláspontot.
A vita a müncheni egyezmény aláírásának 75. évfordulója alkalmával robbant ki. Az 1938. szeptember 29-én Münchenben aláírt többoldalú nemzetközi megállapodás alapján Csehszlovákiának át kellett engednie Németországnak az ország döntően németek által lakott határ menti területeit, az úgynevezett Szudéta-vidéket. A döntés lényegében a korabeli Csehszlovákia felbomlását vonta maga után.
A cseh álláspont szerint az egyezséget követően a Szudéta-vidékeken csehellenes megnyilvánulásokra, atrocitásokra került sor, amelyeknek következtében mintegy 250 ezer cseh nemzetiségű állampolgár kényszerült elhagyni a térséget.
„Szó sem volt semmiféle kiűzetésről” – állítja Gerhard Zeichsel, a kitelepített szudétanémetek ausztriai szervezetének elnöke. „A cseh hivatalnokok, akiket 1918 után helyeztek ki a Szudétákra, egyszerűen elveszítették közigazgatási feladataikat, ezért visszatértek az ország belsejébe” – olvasható a szervezet szerdán Bécsben kiadott nyilatkozatában. A szervezet ezért nem tartja elfogadhatónak és tiltakozik az ellen, hogy az „elűzött csehek” emlékművet kapjanak Pilsenben.
„Akkoriban valóban nagyon sokan menekültek a Szudétákról, mert ott veszélyeztetve érezték magukat. Nemcsak a csehek menekültek, de a zsidók és a német antifasiszták is” – jegyzete meg a vita kapcsán Oldrich Tuma cseh történész.
Az antifasiszta szövetség elismeri, hogy a kiűzetés nem volt hivatalos döntés. „Fizikai és pszichikai nyomásról volt szó, s gyilkosságok is előfordultak” – állítja Jaroslav Bukovsky, a szövetség képviselője. Szerinte dokumentumokkal bizonyítható, hogy a szudétanémetek hazudnak.
A pilseni emlékmű létrehozását a baloldali irányzatú cseh antifasiszta szabadságharcosok szövetsége kezdeményezte három éve, s az ötletet a város önkormányzata magáévá tette.
A tervezett emlékmű egy három méter magas kőobeliszk lesz, amelyen egy felirat, valamint Csehország térképe lesz látható a müncheni egyezmény előtti, illetve utáni határokkal.
Az 1918-ban létrejött Csehszlovákiában mintegy 3,5 millió német élt, nagyjából az összlakosság egyharmada. A németek által lakott vidéket 1938-ban a müncheni egyezmény alapján Németországhoz csatolták. Ezt torolták meg a csehek 1945-ben, amikor a korabeli csehszlovák vezetés az országban élő német és magyar kisebbség kitelepítéséről döntött.
A potsdami nagyhatalmi konferencia 1945 augusztusában azonban csak a németek kitelepítését hagyta jóvá, a Szlovákiában élő magyarokét nem. A korabeli csehszlovák vezetés, elsősorban a szlovák, ezért a felvidéki magyarok csehországi kitelepítésével, csehszlovák-magyar lakosságcserével, illetve reszlovakizációval (újraszlovákosítással) igyekezett megszabadulni a félmilliós magyar kisebbségtől. Az 1948. februári kommunista hatalomátvétel ezeket a nyílt magyarellenes folyamatokat azonban leállította.
MTI-Prága, Felvidék.ma