Először végy egy államot, ahol kisebbségek élnek. Keresd meg azt a régióját, amelyben egyre kevesebb magyar él, akik egymással nem tudnak egységben élni, de van alispánjuk a megyén.
Jelen esetben Szlovákiában vagyunk, ahol tudjuk, mennyire tartják szem előtt jogainkat, fennmaradásunkat. Elég megemlíteni Malina Hedvig ügyét, vagy a kettős állampolgársággal kapcsolatos törvényt.
A régió most Rozsnyó lett. Egyre csökken a magyarság száma a járásban, amit tudatosítani kellene és adott területeken (oktatás, kultúra), melyek alapját képezik a megmaradásunknak egységre törekedni. Lássuk be. Ez Rozsnyón nem működik.
Megfelelő intézkedéseket kellene hozni (de inkább már csak olyan pozícióban vagyunk, hogy kérhetünk), hogy legalább a minimum – oktatás és kultúra – „védetté” váljon. Ne lehetőségként kerüljön a megyei képviselők elé döntésre, hanem tényként jóváhagyásra.
Ami magát a rozsnyói gimnázium magyar osztályát illeti az utóbbi négy év alatt egyszer sem volt 20 fő felett a diákok száma, viszont három évben 16 alatt volt. Jelenleg 10-en járnak első osztályba és eddig csak öten jelentkeztek a jövőre megnyíló első osztályába. Mindezek ellenére egy roppant kényes és számunkra nagyon fontos dologról van szó, amit nem lehet ennyivel elintézni. Rozsnyón is van (legyen) joga a magyar gyereknek magyar gimnáziumhoz, ha már 30 százalékos a munkanélküliség, függetlenül attól, hogy hány gyerek jár oda. Ha a megyén ez nem megoldható, akkor más felé kell orientálódni, és higgyék el, van másik járható út is.
Másodszor fűszerezd meg nemtörődéssel, figyelmetlenséggel, fásultsággal, felelőtlenséggel, hibákkal: Itt nem csak a képviselőkről van szó, hiszen egyre inkább azt veszem észre, hogy az egész társadalmunk fásult. Fásult a mindennapi nehézségek leküzdésétől, fásult a politikától. Nem törődünk, nem ügyelünk nyelvünkre (pl. kétnyelvűség-miért ne?), annak megfelelő használatára sem intézményekben, sem napi szinten.
A rozsnyói gimnázium magyar osztálya esetében a történet egészen 2013. január 1-jével kezdődik, amikor érvénybe lépett a törvénymódosítás. A 184/2009 számú törvény értelmében a kerületek új hatásköröket kaptak az oktatás terén. Mindegyik megyében sor került az általános érvényű rendelet elfogadására ezzel kapcsolatosan. Mindenütt ügyeltek az új hatáskör jóváhagyásakor és nem lett probléma. Nem csak a képviselők ügyeltek, hanem az Iskola Tanácsok, a tanárok és főleg az igazgatók. Sajnos Kassa megyében ez másképp alakult.
A nyár elején (június 21-én és 22-én), Kassán is sor került egyeztetésre a Megyei Hivatal Iskolaügyi Osztálya és az iskolák igazgatói között, ahol a készülő általános érvényű rendelet tartalmával ismerkedhettek meg az igazgatók (ha jelen voltak). Az ott elkészült jegyzőkönyv tanulsága szerint a hivatal elmondta, hogy az iskolák által leadott osztálylétszámok nem tarthatóak, tehát kevesebbet nyithatnak meg, mert a megyében nincs annyi gyerek, amennyi osztályt kértek.
A jegyzőkönyv szerint senki nem fogalmazott meg különvéleményt és nem is csatolt a jegyzőkönyvhöz. Az előkészített rendeletet 2013. július 30-án feltették a megye honlapjára, – a táblázattal együtt és a csökkentett osztálylétszámokkal iskolákra lebontva, – ahogy mindig is szokták, várva az érintettek hozzászólását. 26 nap alatt nem érkezett hozzászólás.
Senki sem vette észre az ilyen „Čaplovičos” időkben, hogy valami gond lehet majd a magyar osztályokkal? A 27-ik napon, 2013. augusztus 26-án a „minden a legnagyobb rendben” címszó alatt elfogadták a rendeletet. A rendelet a megyében két gimnáziumot érintett, ahol magyarul tanulhatunk.
A rendelet érvénybe lépése (2013. szeptember 17.) után először a kassai Márai Sándor Gimnáziumban, majd a rozsnyóiban is felébredtek. Rájöttek a megye magyar képviselői is, hogy gond van, és nem vártak semmilyen nyilatkozatra, határozatra, felszólításra, sem érzelmi kitörésekre, sem medializálásra, hanem elkezdték menteni a menthetőt.
2013. szeptember 30-án az oktatási osztály vezetőjétől kihallgatást kért 2 megyei képviselő (Furik Csaba és Kopasz József), ahol már ismert volt az a szám – 16 gyerek – amit ha képesek vagyunk elérni ezekben a gimnáziumokban, akkor lesz magyar osztály. Mégis ez a szám a nyilvánosság elé teljesen másféleképpen lett „tálalva”. Kérdés megesszük-e? A problémát nem csak politikailag kell megoldani, hanem közösségi szinten is, magyar közösségi szinten. Talán azon is el kellene gondolkodni, hogy mitől jó nekünk a vegyes iskola szlovák többséggel és fogyó magyar gyerekkel?
Harmadszor keverj hozzá egy megyei alispánt és a politikát, majd zárd le. Néha azért kevergesd meg és idővel kiforrja magát.
A szavazás az tény. A számok nem hazudnak. 57 képviselő van a kassai megyei önkormányzatban. 3/5-ének igennel kell szavaznia ahhoz, hogy elfogadhassanak egy általános érvényű rendeletet, tehát ez Kassa esetében 34,2. Ebből következik, hogy 35 igen szavazat esetében tudnak elfogadni rendeletet. Jelen szavazásnál 38 igen volt, 2 nem és 7 tartózkodás. Meg kellett volna szervezni, hogy a három MKP-es és egy volt MKP-es, de ma már Most-Hidas megyei képviselő nemmel szavazzon vagy tartózkodjon, ugyanis akkor nem megy át a javaslat.
A mi – felvidéki magyarok – vesztünk legtöbbször az okozza, hogy olyanok is a sorainkban maradnak elől a kirakatban, akiknek hátrébb kéne húzódnia pl. azért, mert a gyerekeik oda jártak ahová ill. oda nem jártak, ahová kellett volna. Nincs érzelmi kötődése a kisebbségi oktatásügyhöz. Rozsnyó esetében lásd. Szöllös János és Burdiga Pál is, akik ráadásul a magyar problémáról szlovákul kommunikálnak. A választóknál azonban, főleg a történtek után ennek a kritériumnak egyik szempontnak kellene lennie.
Hogy miért írom mindezt?
Magyar emberként és szülőként nagyon megérintett a dolog. Az MKP Rozsnyói járási alelnökeként és meggyei képviselőjelöltként szintén nagyban érintettek a történtek. Mai napig kérdéseket tesznek fel az emberek a rozsnyói gimnáziummal kapcsolatosan. Már nem csak ismerősök. A média tovább lovagolja a témát, a politikusok lassan találnak valamilyenfajta megoldást, mégis ferdítve vannak egyes események és játékai vagyunk többségében a „hatalomnak”.
A józan paraszti ész azt diktálja, hogy védjük értékeinket és a maradék magyarság a járásban megérdemelne elvhű, következetes képviselőket, ezért kérek mindenkit, hogy figyeljünk oda.
A képviselő is ember, nyugodtan lehet neki szólni, véleményt mondani, ötleteket megosztani vele. Ne essünk a 2. lépésben leírtak csapdáiba.
Kitől várjuk, hogy ügyeljen ránk, az ügyeinkre? Saját magunk felelünk érte, egyénenként is.
Jelenleg a 16-os szám mágikussá vált. Ezen áll vagy bukik az elsős magyar tannyelvű osztály megnyitása a rozsnyói gimnáziumban. Erre kell összpontosítani.
Mégis hiszem, hogy sok tisztességes magyar ember él Rozsnyón, tenni akaró fiatalok is és sikerül egymásra lelnünk, és építeni egy gyarapodó, boldog magyar Rozsnyót is.
Beke Beáta, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”42087,42042,41932,41896,41884″}