Az MKP és Sárközy Klára, az MKP alelnökének értékelése a kormányzás első félidejéről a szociális terület szemszögéből:
A Viera Tomanová miniszter asszony által vezetett Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium elmúlt két éve úgy értékelhető, mint a hamisság, tanácstalanság és egy helyben toporgás időszaka.
Az elmúlt 24 hónap megmutatta, hogy Tomanová miniszter asszony egyértelműen nem ért a dolgához, ugyanúgy, ahogy ez az általa kinevezett Szociális Biztosító igazgatójának esetében is megmutatkozott.
A választási ciklus félidejében az ellenzéki politikus szemszögéből legitim kérdésként merül fel, hol van az a szociális politikai koncepció, amelyet a minisztérium meg kíván valósítani? A választók, fiatal és gyermekes családok, egészségkárosultak 730 nap után szeretnék végre tudni, mik a szaktárca prioritásai a családügyi, nyugdíj- és szociális politika területén. Miként akar szembeszállni a demográfiai krízissel a társadalomban? Hogyan kívánja megoldani a társadalom elöregedéséből adódó problémákat?
Ha értékelni akarjuk a Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium kétéves tevékenységét, az elismerésre méltó pozitívumokat valóban hosszú ideig kell keresnünk. Többé-kevésbé csak a nyugdíj mellett nem dolgozó és a rokkantnyugdíjasoknak megítélt 300 koronás plusztámogatás említhető meg azoknál, akik nem tudnak élni az adókedvezménnyel úgy, mint a kereső szülők. Pozitívumként említhető még az elsőszülött gyermekek után járó támogatás emelése, de már a második és harmadik gyermekre eső támogatás nélkül.
Negatívumok:
- Ivan Bernáteknek, a Szociális Biztosító igazgatójának tevékenysége és helytelen kijelentései, mint például: „a második pillér egymillió ember számára nem előnyös “ illetve „a második pilléren belüli örökösödés egyértelműen bűncselekményre történő felbujtás“
- a második nyugdíjpillérben levő emberek állandó elbizonytalanítása
- a munka színlelése a családügyi politika területén, ahol hiányzik bármiféle koncepció. Próbálkozás a családi pótlék kínos, 30 koronás emelésével, ami az egy eurót sem éri el. Az ellenzék és média kritikáját követően ezt a javaslatot a tárca vissza is vonta, mivel még a miniszterelnök számára is kínos volt. A családi pótlék egyébként már két éve nem emelkedett, ezért annak értéke folyamatosan az infláció mértékével csökken. Ez a szociáldemokrata kormány valós családügyi politikája.
- A Privilégium ügy, ahol már bejelentették a felszámolást. Arról az intézményről van szó, ahol a funkcióba lépése előtt maga Viera Tomanová is tevékenykedett. Ez az az intézmény, amely meghamisította a becsületbeli nyilatkozatot, és ezzel törvénysértő módon jutott támogatáshoz.
- A Munkatörvénykönyv elfuserált módosítása, mivel a ledolgozott munkaóraszám korlátozása már most problémákat okoz az egészségügyi dolgozók számára. Felmerül a kérdés, hány fiatal dolgozik külföldön? A kormány költséges intézkedésekkel inkább a hazacsábításukat tartja szem előtt, ahelyett, hogy megfelelő környezetet alakítana ki ahhoz, hogy ne hagyják el az országot. Ez a megoldás sokkal olcsóbb lenne.
- A minisztérium nem tartja be a kormány törvényalkotási tervét sem. Júniusban ugyanis be kellett volna terjesztenie a gyermekek szociális jogi védelméről és a szociális gondozásról szóló törvénymódosítási tervezetet, ami mindmáig nem történt meg.
- A minisztérium utolsó kudarca az elfogadott Foglalkoztatási törvény, amely 2008. április 1-jén lépett hatályba, de már három hét után módosításra szorult.
Szeretnénk rámutatni néhány eltérésre is, melyek a kormány által deklarált célok és a szociális tárca tényleges lépései között fennállnak. Ide tartozik például a minimálbér intézménye, amely a miniszter asszony ígéretei ellenére továbbra sincs leválasztva azokról a törvényről, melyeket befolyásol (kb. 42 ilyen jogszabály létezik). A rendelkezésre álló adatok szerint a nemzetgazdaságban dolgozó alkalmazottaknak mindössze 1,8%-a kap minimálbért. Ennek megemelése 8 100 koronára – mellyel annyit dicsekedett a kormány – viszont megnehezítette a kis- és középvállalkozók helyzetét, mégpedig az ezzel összefüggő megnövekedett járulékterhek miatt. Szívesen vennénk tehát, ha a minimálbér más jogszabályokról történő leválasztása az ígéretek szerint minél előbb megtörténne.
A következő ilyen eltérés az adó és biztosítási járulékok behajtásának egységesítésére való igyekezet. A Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium, amikor idén márciusban tárcaközi egyeztetésen véleményezte a Pénzügyminisztérium ez irányú tervezetét, annak legerősebb kritikusai közé tartozott.
Kormányfői ellenőrzés a szociális tárcánál és a Szociális Biztosító igazgatójának leváltására irányuló javaslat
• A Szociális Biztosító igazgatója az első magas funkcióban lévő hivatalnok, aki a miniszterelnök egyes minisztériumoknál elvégzett ellenőrzési road show-jának áldozatává vált. Bernátek úr azonban csak afféle áldozati bárány, s leváltásával csak álcázzák a szociális miniszter asszony felelősségét. Ivan Bernátek már régen megérett a leváltásra. Az MKP és jómagam már 2008 áprilisában felszólítottuk a Szociális Biztosító igazgatóját a távozásra. (Sajtónyilatkozat az 1. sz. melllékletben). Háttérinformációk szerint a kormányfő a miniszter asszonyt egyszerűen választás elé állította – vagy ő, vagy Bernátek úr. A miniszter asszony ily módon csak a saját bőrét mentette, és korábbi jelöltjét saját maga akarata ellenére váltotta le, hiszen tevékenységével olyannyira elégedett volt, hogy a közelmúltban még 800 ezer koronás jutalmat is javasolt neki.
• Tomanová miniszter asszony a Szociális Biztosító igazgatójának leváltásáról szóló döntés meghozatala után személyesen lobbizott a miniszterelnöknél, hogy Bernátek úr felfelé bukhasson, mégpedig egy több mint 100 ezer koronás fizetéssel járó zsíros állás révén Brüsszelben. Ezt a tévékamerák és mikrofonok is rögzítették. Mondhatni, ez aztán az igazi szociális gondoskodás. A gyermekek után járó családi pótlék már két éve nem emelkedik, de Ivan Bernátekről a jelek szerint minden áron gondoskodni kell.
Családjogi politika (a kormány tervezett lépései – támogatások emelése)
• Elmondhatjuk, hogy a kormány családokat érintő politikája kizárólag csak elméleti síkon létezik. Legfeljebb az általános előkészületekig jutunk, különféle elemzések kerülnek előterjesztésre, de a konkrét lépések, amelyek végre javíthatnának a társadalom érintett csoportjainak helyzetén, egyszerűen hiányoznak. Ha pedig mégis, akkor csak a verbális megállapítások szintjén. A minisztérium az alapvető lépéseket bizonytalan időpontra halasztja, általában a választások utáni időszakra.
Az első gyermek születésekor járó támogatás megemelt összegéről az a véleményünk, hogy a gyermek születését nem csupán egy egyszeri támogatási forma határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy semmilyen egyszeri támogatás nem győzi meg a szülőket arról, hogy második és harmadik gyermeket is vállaljanak. Inkább a valódi családbarát környezet az, ami igazán számít. Átgondolt megoldásokra van szükség, ezért az MKP az ún. babakötvények bevezetését javasolja. A babakötvények rendszerének javaslata már a választási programunkban is szerepelt (Sajtóközlemény a 2. sz. mellékletben). Az MKP számára a család a fontos, mely a társadalom legkisebb sejtje, ezért minden gyermek támogatását elengedhetetlennek tartjuk.
• Tomanová miniszter asszonynak a szociális politika területén végzett eddigi tevékenységéről sokat elárul az a tény is, hogy az elmúlt időszakban a kormányhivatal előtt már két tiltakozógyűlésre is sor került, melyet az egészségkárosultak társulása szervezett. Ezeken nyíltan kritizálták a Család-, Szociális és Munkaügyi Minisztérium politikáját. Sőt, állításuk szerint még a jobboldali Kaník úr minisztersége alatt is jobb feltételek között éltek, mint most.
Változások a második nyugdíjpillérben
• A nyugdíjbiztosítási rendszer módosítása volt talán a leglényegesebb reform, amit az előző kormány megvalósított. Magyarországon és Lengyelországban ezt a baloldali kormányok vezették be, míg nálunk az akkor hatalmon levő jobboldal. A jelenlegi kormány legfontosabb célja csak az, hogy ellehetetlenítse az előző kormány reformtörekvéseit. Ezzel magyarázható a 2. pillér elleni állandó támadás és annak megkérdőjelezése. Ami nagy hiba, hiszen ennek nem a jobb vagy baloldali megközelítésről kellene szólnia, hanem a konszenzusról.
• Általánosan ismert, hogy a felosztó-kiróvó pillér, más néven első pillér, azaz a nyugdíjak gyermekeink általi finanszírozása manapság, a jelenlegi demográfiai feltételek mellett időzített bomba. Tudatosítani kell, hogy a mai nyugdíjasokat még nem érinti ez a probléma, de a közép- és fiatal generáció esetében kizárólag csak az 1. pillérre való hagyatkozás már nagy veszélyt jelent a jövőben. Az előző kormány ezért dolgozta ki a többpilléres nyubdíjbiztosítási rendszert, hogy az emberek öregkorukban ne csak a Szociális Biztosító és a költségvetés anyagi helyzetétől függjenek, hanem legyen választási lehetőségük.
• A nyugdíjrendszer reformjáról zajló párbeszéd egyik fő problémája az a tény, hogy a tárgyi érvek helyett mind nagyobb mértékben a politika kerül előtérbe. Csak sajnálni tudom, hogy a SMER is ezt az utat választotta. Az 1. pillér valódi problémáit inkább elködösíti, és a politizálás, nagyobb párttámogatás útjára lépett. Mindez a valódi problémák megoldásának kárára történik.
• Két éve hallgatjuk, hogy a második pillérnek változtatásokra van szüksége, eddig azonban semmi sem történt. Néha mediális szinten ugyan olvashatunk egy s mást, a valódi paragrafizált javaslatok és számítások azonban már hiányoznak.
• Szem előtt kell tartanunk, hogy a nyugdíjrendszer rendkívül összetett dolog, és a kihívásoknak sosincs egyszerű megoldása. A megoldási javaslatoknak épp ezért nem lenne szabad spontánul, előkészítetlenül érkezniük. Nem szabad az állampolgárokat állandó bizonytalanságban tartani, és a nyugdíjrendszer folyamatos megnyitásával sem fenyegetni.
• A második pillérből való kilépéseket úgy látjuk, hogy a hozzávetőlegesen mintegy 100 ezer fős kilépés a magán nyugdíjpénztárak ügyfeleinek összlétszámához viszonyítva elenyésző változás. Elmondható, hogy elsősorban az idősebb, alacsonyabb bevétellel rendelkező pénztártagok léptek ki a rendszerből, a fiatalabb, magasabb bevételekkel rendelkezők maradtak. Ez a szám egyáltalán nem veszélyezteti a 2. pillér stabilitását. Épp ellenkezőleg, javítja azt. Senki sem érezheti magát ugyanis úgy, hogy ráfizetett volna az esetleges elhamarkodott döntésre a belépés során. Lehetősége volt ugyanis kilépni. Más kérdés, hogy az emberek miként voltak tájékoztatva a kilépés lehetőségéről (lásd a Munka-, Szociális és Családügyi Minisztérium szórólapját)
Módosító javaslatom az öregségi nyugdíjbiztosításról szóló törvényhez:
(3. sz. melléklet: sajtóhír)
• Idén márciusban módosító indítványt terjesztettem be a parlamentbe, abban a kérdésben, melyet a nyugdíjspórolási idő 10-ről 15 évre való meghosszabbítása idézett elő, és melynek következtében romlott a pénztártagok hozzáférése a második pillérben elhelyezett megtakarításukhoz.
• Javasoltam lényege az volt, hogy felejtsük el a tőkefedezeti, második pillérből való nyugdíjmegítéléshez szükséges legalább 15 évnyi spórolási időt, mint feltételt. Kiindulva abból, hogy a két pillér kölcsönösen összefügg, azt javasoltam, hogy a 2. pillérből megállapított nyugdíjakat fizessék ki akkor is, ha az illető teljesíti az 1. pillérre vonatkozó feltételeket (azaz betöltött nyugdíjkorhatár és legalább 15 évnyi nyugdíjbiztosítási – vigyázat, nem nyugdíjspórolási! – idő).
• A módosítás azoknak az alacsony jövedelmű pénztártagoknak is biztosítana nyugdíjbevételt idős korukban, akik bár beléptek a 2. pillérbe, a spórolási idő 10-ről 15 évre való meghosszabbítása miatt azonban megtakarításuk esetleg nem biztos, hogy eléri majd a törvényileg meghatározott összeget (a létminimum 0,6%-át). Sajnos, ezt a javaslatomat elutasították.
Karácsonyi kiegészítés, 13. havi nyugdíj
• Az MKP mindig is az átgondolt, ésszerű megoldások híve volt. Meggyőződésünk, hogy a jelenlegi karácsonyi nyugdíj-kiegészítés sokak számára nagyon igazságtalan. Több rászorult ugyanis nem tarthat rá igényt. Úgy gondoljuk, hogy azokon az embereken is segíteni kell, akik nyugdíjának összege alacsony és ez az egyetlen bevételi forrásuk.
• Mindenesetre pozitívan értékeljük, hogy a szociális minisztérium elfogadta az ellenzék javaslatát, és a nyugdíjak valorizációja az év elejére, januárra tevődik át. Ezzel növekszik a nyugdíjasok éves bevétele, amit mindenképp támogatunk.
• Ami a 13. havi nyugdíj esetleges bevezetését illeti, az MKP úgy gondolja, hogy ez az állam pénzügyi lehetőségeitől függ. Elsősorban világosan meghatározott feltételekre van szükség a téren, ki tarthat rá igényt és ki nem.
Aktualizálás (a 2008.7.1-én megtartott Koalíciós Tanács után)
• A javasolt szociális csomag, melyről a keddi (2008. július 1-jei) Koalíciós Tanácsot követően a miniszterelnök úr tájékoztatott, csak újabb beismerése annak, hogy ennek a kormánynak a szociális politika területén nincs hosszú távú jövőképe és koncepciója. Az elhangzott javaslatokkal csak az ellenzéknek a szociális tárcát ért kemény kritikája után hozakodtak elő, miközben az elhangzott javaslatokra, mint hiányosságokra már régóta figyelmeztettünk. A mostani lépésük csak afféle tűzoltás és figyelemelterelés a szaktárcán belül folyó eddigi semmittevésről. Más beszélni a szociális államról, és megint más azt a gyakorlatban is megvalósítani. Pillanatnyilag csak az elsőnek vagyunk a szemtanúi. A bejelentett 7 milliárd korona, melyet a kormány 2009-ben szociális javaslatokra szán, csak morzsa (a GDP nem egész 1%-a) a jelenlegi gazdasági növekedés üteme mellett.
• A szociális tárca irányítását már tavaly a Munkatörvénykönyv és a Privilégium ügy kapcsán maga a miniszterelnök vette át, és ezt az irányítást mindmáig kezében tartja. Ha figyelembe vesszük, mi volt a Szociális Biztosító igazgatójának, Bernátek úr leváltásának az állítólagos oka, tehát a tétlenség és a rossz kommunikáció, jogos a kérdés, mikor merülnek fel ezek az érvek Viera Tomanová miniszter asszony esetében is, aki egyelőre még a szociális minisztérium élén áll.
Sárközy Klára, www.mkp.sk
