A Nemzetstratégiai Kutatóintézet Jó gyakorlatok és modellek a Kárpát-medencében című konferenciasorozatának második részében a fő téma a hagyományok szerepe volt az önfenntarthatóságban. Portálunkat a rendezvényről Karva polgármestere, Duka Gábor tájékoztatta.
A megjelenteket a december 3-án rendezett konferencián Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) elnöke köszöntötte.
„Szeretnénk felvállalnia befejezett tudományos vizsgálatok és a folyó kutatások eredményeinek döntéshozók számára történő tudományos közvetítését. Kifejezett vállalásunk a sok szálon futó állami, önkormányzati és civil programok megismerése és megismertetése, valamint az eredmények és következtetések közös megfogalmazása”– mondta az elnök.
Köszöntőt mondott Tóth Katalin parlamenti, társadalmi és nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár is, majd következett Gönczi Mihály (Átány polgármestere) előadása „A népi kultúra és önfenntartó képesség Átány (Heves megye) községben.
Portálunkat a rendezvényről Karva polgármestere, Duka Gábor tájékoztatta.
„A helyi népi kultúra megőrzése, a hagyományok ápolása rengeteget jelent egy kistelepülés önfenntartásában, ez tartást ad a településnek, amellyel az adott közösség átvészelheti a legnehezebb időket is” – hangoztatta Gönczi Mihály polgármester. Átány önkormányzatának vezetője a település jó példáját kívánta megosztani azon településekkel, akik, bár földrajzi értelemben hátrányos helyzetű régióban helyezkednek el, kultúrájukra, hagyományaikra építkezve képesek utat mutatni a válságból való kievickélésre. Európában csak Átánynak van tudományosan feldolgozott néprajza. A faluról már két könyv is megjelent Hofer Tamás és Fél Edit tollából: „Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban”, valamint „Mi, korrekt parasztok… Hagyományos élet Átányon” címmel. A kiadvány a Társadalomtörténeti Monográfiák sorozatban látott napvilágot. Átánynak 2010-ben a Néprajzi Múzeumban volt kiállítása – Egy falu az országban –, amelyet Máté György muzeológus hozott el a faluba, s a Kakasházat a kulturális örökségvédelem keretei közt újítják fel.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet osztályvezetője is, kutatási területté nyilvánította Átányt. A Kárpát-medencében három községet jelöltek ki az „Élő paraszti udvar és az önfenntartó képesség” elnevezésű projektre, ezek közül az egyik a dél-hevesi falu. Őszre elkészült az 1896-ban épült parasztház és telek, amit a paraszti kultúrához tartozó állatállománnyal is benépesítenek. Ennek létrehozásában segítenek a Start-közmunkaprogramban résztvevők is. Az általuk rendben tartott terület terményeit is felhasználják majd, valamint az önkormányzat tulajdonában lévő gépparkkal is támogatják a projektet. Hármas céljuk van: egy helyen bemutatni az Európában legfeldolgozottabb néprajzi kultúrát, az átányi gyűjteményt; a két beltelkes települési struktúrát, valamint a ’60-as, ’70-es évek parasztházainak berendezését kiegészítve a gazdasági részleggel.
– Van olyan generáció, aki fagyasztóláda nélkül el sem tudja képzelni az életét, és fel sem tudja fogni, mi az a zöldséges verem. Szeretnék számos olyan egyszerű eljárást bemutatni, ami a paraszti gazdálkodás lényege, hogy tudják: a betonfalon kívül más világ is van. Nem az a cél, hogy csak a tudósok foglalkozzanak vele. Már csak azért is érdemes ezt elkészíteni, hogy megtudjuk, hogyan éltek elődeink, nagyszüleink, szüleink.
Nagyon fontos a mai világban – s Átányban is –, hogy megismerjék az önfenntartó képesség hatásmechanizmusait: amit megtermelek, abból jövedelmem van, és el tudom tartani magam. Ha be tudjuk mutatni, hogyan lehet a tárolást, termelést megoldani, és ezt a későbbiekben hasznosítják is, akkor máris tudtunk segíteni – mondta a polgármester.
Európában nincs még egy ilyen hely…” Élő paraszti udvart hoztak létre Átányban, hármas céllal: egy helyen bemutatni az Európában legfeldolgozottabb néprajzi kultúrát; a két beltelkes települési struktúrát, valamint a ’60-as, ’70-es évek parasztházainak berendezését kiegészítve a gazdasági részleggel. Szeretnék, hogy a mai generáció is megismerje az önfenntartó képesség hatásmechanizmusait. Három lábon akarnak állni – a népi hagyomány szerint – agrárgazdaság, szakipari munka, szolgáltatás.
A Belügyminisztérium gazdasági főtanácsadója,Lőrincz Leó e gondolatmenetet folytatta, amikor a települések önfenntartóvá válása kapcsán a közösségi Start-munkaprogram előnyeit tárta föl. Előadásában hangsúlyozta, hogy az a település, amelynek határozott identitástudata és kulturális öröksége van, e szempontból a Start-mintamunkaprogramot is jobban képes kihasználni. Felhívta a jelenlévők figyelmét a szociális boltok kialakításra, amelyben piaci ár alatt lehet áruhoz jutni, a termékek egy részét pedig átadják a rászorulóknak.
A szociális szövetkezet több féle tevékenységet folytat, akár ipari jellegű vagy szociális ellátás is a részét képezheti, vagyis nem csak mezőgazdasági tevékenység folytatható, az ide bekerülő emberek képzésen vesznek részt, amelyen növénytermesztést tanulnak, állattenyésztést és tartósítást.
A népi kulturális hagyományok megőrzésének fontosságára hívta föl a figyelmet Balogh Balázs, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének igazgatója, valamint Bereczki Ibolya, a Magyar Tájház Szövetség elnöke is. Utóbbi hangsúlyozta a tájházak szerepét a közösségi összetartásban, amely közvetve az adott falu gazdasági fölemelkedéséhez is hozzájárulhat.
Kaszás Veronika, a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet (NAKVI) referense a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) szerepét értékelte a kistelepülések fejlődése szempontjából. A NAKVI munkatársa jó gyakorlati példákkal mutatott rá, hogy összefogással és sikeresen megvalósított projektötletekkel akár a települési szintet meghaladó mértékben is tapasztalható a fejlődés.
A délutáni előadások is a kulturális fejlettséget, a helyi értékeket állították a középpontba, mint a gazdasági-társadalmi fejlődés egyik lehetséges útját a kistelepülések esetében. Máté György, a Néprajzi Múzeum tudományos munkatársa az átányi példát továbbgondolva a muzeális értékek és az országos műemlékvédelem kapcsolatát tárgyalta, míg Kiss Márta az önfenntartás gondolatát a helyi turizmus lehetőségei alapján vette górcső alá. Pozsgay Péter, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára kimondottan a helyi hagyományokra koncentrálva próbálta megfogalmazni az önfenntartás gondolatát, megint csak Átány példájából kiindulva. Mintegy összegzésként, a múlt, a jelen és a jövő kihívásainak tárgyalásával zárta az előadásokat Bali János, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet osztályvezetője. A konferencia végén a délutáni szekció felkért hozzászólói, Szarvas Zsuzsa, a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, valamint Lovass Kiss Antal, a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének docense összegezték az elhangzottakat.
A második alkalommal megrendezett műhelykonferencia-sorozat Fráter Olivér elnökhelyettes (NSKI) zárszavával ért véget, aki hangsúlyozta a szakmai találkozó elsődleges célja az volt, hogy megalapozódhasson egy gyakorlatias falu- és vidékkutatási program, melynek keretében felszínre segíthetőek a jó gyakorlatok és az esetleges kudarcok is. A kutatásoknak elsősorban nem a kutatók személyes kíváncsiságát kell kiszolgálniuk, hanem a megszerzett tudás és tapasztalat döntéshozók számára történő intézményes közvetítését. Már az első találkozón is igyekeztünk kapcsolatot és összhangot teremteni a több szálon futó állami, önkormányzati és civil programok között, és a közös munka lehetséges irányait együttesen meghatározni.
Nézzünk egy másik példát. Hostětín egy csendes cseh falu a Fehér-Kárpátokban, néhány kilométerre a szlovák határtól. A halálos ítéletet 25 évvel ezelőtt mondták ki rá: sem új ház építésére, sem a régiek felújítására nem kaphat senki engedélyt. Legalábbis addig, amíg a szennyvízkezelés kérdését nem oldják meg. Lépni kellett. És ez a 250 fős közösség rá mert lépni egy járatlan útra…
Gondolná valaki, hogy egy nádültetvény használható szennyvíztisztító telepként? Hogy egy épület fűtésének tervezésekor a benne élő emberek kibocsátott testhőjével is lehet kalkulálni? Hogy a hulladék fából készült biomassza elláthat egy egész üzemet energiával? És hogy egy faluban a napkollektor a menő, és az a ciki, ha nincs?
Hostětínben ma már az is evidens, hogy mindenki gyűjti az esővizet, és a vécében illetve a zuhanyzóban csakis azt használja. Energiatakarékos közvilágítási rendszer működik a faluban, köszönhetően a napkollektor-parkoknak. Nagy becsben tartják a régi gyümölcseiket, génbankok őrzik az alma- és körtefajtákat. Sőt vállalkozást – és általa munkalehetőséget is – építettek rá: bioalmalé-üzemük országszerte szállítja a gyümölcsleveket.
Az egész onnan indult, hogy 25 évvel ezelőtt a Veronica Környezetvédő Egyesület szakemberei jókor voltak jó helyen, és ama kritikus pillanatban a falu agilis polgármestere tőlük kért segítséget. Ők tudták: a nád gyökerén élő baktériumok szervesen tisztítják a szennyvizet, nem mellesleg ugyanennek a baktériumnak a kivonatát használják a hagyományos szennyvíztisztítók is. Azt mondták, nem kell hozzá drága áram, a gravitáció és a természet majd elvégzi a munkát, és a szennyvizet így környezetbarát módon vissza lehet juttatni a természetbe. És nemcsak mondták, meg is csinálták. Aztán megkérdezték: mi a faluban a következő probléma. Energia? És jött a biomassza-erőmű, aztán a napenergia és az esővíz kihasználása, a természetes kertművelés, a munkalehetőség. Maga az egyesület, és a faluban működő üzemek is adnak munkát az itt élőknek. Azt mondják, ha csak tíz embert tudnak foglalkoztatni, az már 30 ember megélhetését befolyásolja.
Hostětínt önfenntartó faluként emlegetik, és évente hétezer látogató keresi fel a világ minden tájáról azért, hogy tanuljon, ötletet merítsen, vagy esetleg egy kész receptet vigyen haza. Nos, tanulni nagyon sokat lehet, de a legfőbb tanulság mégis az, hogy a receptet minden közösségnek magának kell kikísérleteznie. Hostětín éppen attól kelt életre, hogy a helyi politikusok és a szakemberek nem egy megálmodott ökofalu képébe szerettek bele, és nem egy asztal mögött kidolgozott projektet erőltettek rá a falura, hanem minden egyes beruházásnál a közösség aktuális igényeiből indultak ki.
Az Átányi és a Hostětíni példák is igazolják, hogy járható az út!?
Miriák Ferenc/Felvidék.ma
Duka Gábor felvétele
