Olyan ez, mint a világűr: sosincs vége. Akárhogy forgatjuk, mindig valahonnan előjön, mint egy alattomos, gyógyíthatatlan kórság, számunkra persze negatívan. Most is, a legutóbbi magyarországi választások egyik eredményeképpen.
A győztes párt, mozgalom főnöke, amikor Erdélyben járt, azt állította, hogy román földön volt, a külhoni kettős állampolgárok szavazatait pedig megkérdőjelezte (az előfutára ennek a szemléletnek még anno egy bizonyos Gyurcsány volt). Most pedig azt hallottuk, hogy a nemzetpolitika számára prioritás. Némileg ellentétes e kétféle hozzáállás, ám az utóbbi érdekében, illetve azt bizonyítandó még nem kinevezett kormányfőként írt egy kedves, szívhez szóló levelet a szlovák kormányfőnek, amelyben eléggé lekezelő hangnemben tudatta Ficoval, milyen föltételekkel hajlandó a nemzetiségi kérdésekről tárgyalni (ha visszavonja a Beneš-dekrétumokat). Ne is csodálkozzunk: ő a kétharmados győztes, vagyis diktálhat. Akár Ficonak is.
Szóval volt kedves tudatni Ficoval, hogy akkor tárgyal vele, ha Szlovákia rendezi a Beneš-dekrétumokat.
Fico nem meglepően világos nemmel válaszolt, mivel Szlovákia szempontjából a Beneš-dekrétumok a szlovák jogállamiság alapköve. Persze azt is meg lehet kérdőjelezni, mert micsoda jog az, ami jogtalanságon, diszkrimináción alapszik. Ez viszont ismert érvelés, jóhiszeműen az is föltételezhető, hogy maga Magyar Péter is tudott erről.
Bár ki tudja. Van a politikában olyan taktika, hogy igen, igen, tárgyaljunk, de. És ekkor jönnek a föltételek, amelyek alapján tudható, hogy ezért-azért nem fognak érdemben tárgyalni, ha egyáltalán. Többször tapasztalhattuk ezt a világpolitikában.
Namármost: ha Magyar Péter nem tudta, hogy ez a Beneš-dekrétumokról szóló föltétel nem járható út, akkor udvariasan fogalmazva naiv és tudatlan, azaz jobban tenné, ha olyan foglalatosságot találna magának, ahol a helyzetet kezelni tudja. A második lehetőség: készakarva, tudatosan vetette be az ominózus föltételt, nehogy már tényleg tárgyalni lehessen a vitatott kérdésről. Ez esetben viszont aljas ténykedésről van szó, a szlovákiai magyarok elvtelen elárulásáról. Jól megcsinálta ezt Magyar Péter. Volt kibontakozóban egy kőolajbarátság Fico és Orbán között, gyaníthatóan most annak is lőttek.
Nem tudom, dilemma-e, mit gondoljunk erről. Akár így, akár úgy, vétkesek maradunk. Elvehetik (államosíthatják, ellophatják – nevezzük bárhogyan) azt, mi egykor a mienk volt, vagy akár már nem, szlovákoktól is például, mert változtak azóta a tulajdonosok.
Főleg pedig maradunk púp Szlovákia hátán, irredenták, hazaárulók – és persze háborús bűnösök.
Csak mellékesen, emlékeztetőül jegyzem meg: az EU-nak ez teljesen mindegy, számára az nem jogállami kérdés. Az EU kizárólag más kisebbségekkel foglalkozik (lásd például a magyarországi gyermekvédelmi törvény elutasítását azzal, hogy az a homoszexuálisok diszkriminációja volna). Bájos dolgok történnek errefelé Európában.
Aich Péter/Felvidék.ma
