A közel negyvenezer lakosú Érsekújvárott a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 8863 magyar él. Reformátusnak 880-an vallották magukat. Az egyházközség élén mintegy harminc éve Nátek Sándor lelkipásztor áll.
Érsekújvár egyfajta kuriózumnak számít – magyarázza a lelkipásztor –, mert nem egyénenként, hanem családonként járulnak hozzá az egyházközség fenntartásához a hívek. 160 család fizeti az egyházi adót, és ha ezt a számot megszorozzuk hárommal-néggyel, akkor megkapjuk a református közösség számát, ami 500-600 főt tesz ki.
A gyülekezet alkalmairól való beszélgetéskor kiderül, hogy az egyházi ünnepeken kívül a magyarsághoz kötődő történelmi eseményekről is megemlékeznek, melyekre igyekeznek szín-vonalas műsort készíteni a gyermekek közreműködésével. Az istentiszteletek látogatottsága itt is hasonló, mint a többi gyülekezetben. Gyermekek, fiatalok, középkorúak és idősek egyaránt jelen vannak. A lelkipásztor elmondja, hogy nem megszokásból járó istentiszteleti közösség van Érsekújvárott, hanem állandóan megújuló, ami azt jelenti, hogy háromhetente újabb és újabb hívek jelennek meg, hogy ismét hallgassák Isten igéjét.
A gyülekezethez tartozó gyermekekkel a lelkipásztor foglalkozik: ő készíti fel őket a hittanon, a konfirmációra. Amikor pedig műsort készítenek valamelyik ünnepre, munkájába besegít a lánya, Emese is, aki egyben a gyülekezet kántoraként vezeti a gyermek- és a felnőttkórust is, sőt a szavalatok tanítására is odafigyel. Annak ellenére, hogy sok a gyermek, vasárnapi iskolát vagy külön foglalkozást mégsem tartanak a számukra, de adventben és húsvét előtt szerveznek számukra ünnepváró foglalkozásokat.
Bibliaóra hetente két alkalommal van. Az egyiket felnőttek látogatják (számuk 10-15 között mozog), s eljárnak rá a presbiterek és az énekkarosok is. A másik a fiatalok számára van, alkalmanként 8-10-en jönnek össze a kilencedikesektől egészen az érettségiző korosztályig. A témát saját maguk választják meg, érdeklődésük szerint. A családias, jó hangulat is többnyire ennek köszönhető – mondja a lelkész.
Nátek Sándor nagyon összetartó, jó közösségnek tartja az érsekújváriakat. Mint mondja, újvári szolgálatának közel harminc éve alatt nagyon összeszokott a gyülekezettel. A gyülekezet gondnokát idézi: nagyon jó csapat vagyunk, valamennyien Krisztuséi.
A jövőbeli tervekkel kapcsolatban a lelkipásztor inkább az elmúlt évek felújítási munkálatait sorolja. Elmondja, hogy uniós előírás szerinti új villanyhálózatot helyeztek el a templomban a régi, elavult helyett. Megújult a fűtés, a padokra párnák kerültek, és új szőnyeget is vettek a régi helyébe. A torony és templom tetőszerkezete is új lett, a belső teret pedig kifestették. A munkálatokkal járó költségeket teljes mértékben a gyülekezet állta. Nem pályáztak sehova, de mindig tudták, hogy mikor kell valamihez hozzáfogni. Volt, hogy csak akkor vágtak bele a felújításba, ha már megvolt rá a megfelelő pénzösszeg; de előfordult, hogy akkor is elkezdték, amikor alig pár korona állt a rendelkezésükre, mert meggyőződéssel hittek abban, hogy a szükséges összeg a megfelelő időpontban meglesz. Köszönhető ez a gyülekezeti tagok adakozókészségének.
A gyülekezetnek most nincsenek nagyobb tervei, hiszen az utóbbi évek munkájának eredményeként mindent rendbe tettünk – mondja a lelkipásztor, aki hozzáteszi: a városban egy különös oázisnak tartják a templom, a parókia és a gyülekezeti terem együttesét. Szép virágos parkjával, udvarával kiemelkedő helyet foglal el a városban.
A jövőbeli tervekkel kapcsolatban a lelkipásztor csak annyit mond, hogy nagyon szeret dolgozni és szolgálni a gyülekezetben.
Szeretné, ha a gyülekezet nem fogyna, hanem növekedne, ezért is kéri az Úristent és Szentlelkét, munkálkodjék a hívek között. Sajnos a kevés munkalehetőség miatt sokan (főleg a fiatalok) inkább külföldön keresik a boldogulásukat, így elfogynak azok, akikre a jövőt építeni lehetne. De reméli, hogy a gyülekezet Isten segítségével még sokáig megmarad.
Reformata/Kálvinista Szemle/Felvidék.ma
