1330. április 17-én hajtotta végre a magyar történelem egyik leghírhedtebb merényletét Zách Felicián, aki Károly Róbert királyra és családjára támadt. Az uralkodó szörnyű bosszút állt. A merénylő családját harmad ízig kiirtatta. Állítólag a Medvesalja központjában, a felvidéki Újbáston temették el őket.
A Képes Krónika leírása szerint Zách Felicián váratlanul jelent meg a visegrádi palotában éppen ebédre készülődő uralkodónál, és karddal a királyi családra támadt. A merénylő először Károly Róbert kezén ejtett könnyű sebet, majd Erzsébet királynéra támadt, és levágta a gyermekeit védelmező asszony négy ujját. Az uralkodó szerencséjére a hercegek nevelői a család védelmére keltek, a tudósítások szerint azonban mindketten halálos fejsérülést szereztek a vadul hadakozó Feliciántól, akit végül Erzsébet étekfogója tett ártalmatlanná. A merénylőt a terembe nyomuló vitézek össze-vissza kaszabolták.
Károly Róbert azonban ennyivel nem elégedett meg: harmadíziglen állt bosszút a gyilkossági kísérletért. A főúr fiát és annak szolgáját lovak farkához kötve gázoltatták halálra, Zách idősebb leányát lefejezték, másik leányának, Klárának, aki addig Erzsébet királynő udvarhölgyei között szolgált, orrát és ajkát valamint nyolc ujját levágták, és elrettentésként lovon hurcolták körbe az országban, miközben azt kellett skandálnia: Így járnak a királyhoz hűtlenné válók! A történetet Arany János is megörökítette balladájában.
A hagyomány szerint a gömör-nógrádi nemes úr, Zách Felicián, Csák Máté egykori szövetségese azért ragadott kardot, hogy megbosszulja a leánya, Klára tisztességén esett csorbát, akit Erzsébet királyné fivére, az udvarban tartózkodó Kázmér lengyel herceg becstelenített meg a királyné közreműködésével. Hogy a lemészárolt családot hova temették, a történelmi források nem örökítették meg. A néphagyomány viszont igen, amelynek Farkas Ottó újságíró akadt a nyomára a Medvesalján, s az Ördög János ugratása c. könyvében meg is örökítette. Ebben a régióban évszázadokon át – igaz csak szűk körben – öröklődött az a történet , hogy a Zách család kivégzett tagjait birtokukon, az újbásti templom kriptájába temették.
Állítják a helyiek, hogy amikor 1938-ban felszedték a templom padlózatát, alatta hét holttestet találtak, majd újra bebetonozták a kriptát. Egy helyi idős asszony, aki ezt látta, a hozzá illő történetet is tudta. Elmondta, hogy annak idején a király nagy haragjában úgy döntött, hogy a merénylők családtagjai még csak magyar földben sem nyugodhatnak, ezért Bástország néven az említett települést kikanyarította királyságából. Oda temették a kivégzetteket.
-barta-, Felvidék.ma
Fotó: Farkas Ottó
