A régi szép aratóünnep liturgikus neve: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél”, latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis. Az evangélium tanítása szerint Máriának Gábriel főangyal adta a tudtára az angyali üdvözletben, hogy idős rokona, Erzsébet áldott állapotban van. Azonnal útra kelt, hogy a nehéz napokban Erzsébet segítségére lehessen, aki Keresztelő Szent Jánost hordta a szíve alatt. Hosszú és fáradságos utat kellett megtennie, ezért erre a napra az önzetlen szeretet és a segítségnyújtás ünnepeként is tekint a világ.
Ez az időszak felmenőink életében az egyik legfontosabb nyári napot is jelölte, amikor kezdetét vette a betakarítás, az aratás. Tájegységek szerint ugyan Péter-Pál napját tartották az aratás kezdetének, ezért Sarlós Boldogasszony napja főleg ünneplése volt a munka kezdetének, amikor a pap megáldotta az aratási szerszámokat.
A katolikus magyarság minden munkájára a Szűzanya oltalmát kérte, ezért kapta az ünnep a Sarlós Boldogasszony elnevezést, mely a két áldott állapotban lévő asszony, Mária és Erzsébet találkozását eleveníti fel, és azt a három hónapot, amit Mária Erzsébet és Zakariás házában töltött, egészen Keresztelő Szent János születéséig.
M S mester: Mária látogatása Erzsébetnél, részlet (1506) Fotó: Wikipédia
Szoros értelemben Mária és Erzsébet, illetve a két magzat, Jézus és Keresztelő János találkozását és János megszentelődését ünnepeljük. Mária és Erzsébet találkozásakor Erzsébet betelt Szentlélekkel, méhében megmozdult, „felujjongott” a magzat, és ekkor Mária elénekelte csodálatos hálaénekét, a Magnificatot:
„Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben,
mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát.
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék,
mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve. Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik.
Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataikban kevélykedőket.
Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt.
Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat.
Felkarolta szolgáját, Izraelt, megemlékezve irgalmasságáról,
amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre.” (Lk 1,46–55)
A népi hagyományban is nagy tisztelet övezte az ünnepet. Sarlós Boldogasszony napja igazi aratóünnep volt, amikor valami beteljesül, az „élet”, a búza beérik, kezdődhet a betakarítás.
Giotto di Bondone (1305, freskó): Mária és Erzsébet találkozása, részlet (Fotó: Wikipédia)
A népi hiedelem szerint Sarlós Boldogasszony elvágja a szálakat, megszünteti a múltat és helyet ad az újnak. Sok helyen virrasztással várták az ünnepet, majd határjárással folytatták, énekelve, imádkozva járták be az aratandó területet. Az ünneplőbe öltözött férfiak néhány kaszasuhintással rendet vágtak, amit kereszt alakban a búzatáblára helyeztek. Az asszonyok is vágtak egy-egy rendet a sarlóval, annak a reményében, hogy a lábasjószágnak is lesz bőven mit enni.
A lányok búzakalászból font koszorúval díszítették a hajukat, melybe kék búzavirágot, fehér kamillavirágot és pipacsot is fontak.
Búzakoszorú (Fotó: Pinteres)
Ezt a koszorút viselték az ünnepi liturgián, amit szentelményként őriztek az elkövetkező aratásig. Búzakoszorút „búzaboronát” is fontak, ami szintén a tisztaszoba dísze volt.
Egyes tájegységeken dologtiltó nap volt, ám az asszonynép ezen a napon gyűjtötte a gyógynövényeket, melyeket sarlóval vágtak le. Úgy tartották, a munkálatot szó nélkül kell végezni, hogy a Boldogasszony áldott növényei ne szennyeződjenek be sem szó, sem a gondolat hordalékával. Sok helyen az összegyűjtött gyógynövényeket elvitték a templomba, hogy a pap beszentelje azokat. Különös nagy gonddal gyűjtötték ezen a napon a női panaszokra használt gyógyfüveket, mert úgy tartották, az aratás és a gyermekáldás Sarlós Boldogasszony nagy ajándéka.
Az asszonynép nem feledkezett el e napnak szentjéről, a Boldogságos Szűz Máriáról. Mivel Mária, aki Erzsébethez igyekezett, maga is gyermeket várt, ezért könnyen elfáradt és pihenésre volt szüksége.
Mária pihenőszéke régi szokás szerint (Fotó: Berényi Kornélia)
Ennek okáért régi szép szokás volt egy virágokkal díszített széket állítani a falusi udvarokba vagy a házak elé, hogy ha Szűz Mária éppen arra járna, meg tudjon pihenni, mielőtt folytatja útját Keresztelő Szent János anyjához. Sok helyen hímzett szőttessel letakart zsámolyt is készítettek a szék elé, hogy Szűz Mária azon pihentesse megfáradt lábát.
Majd másnap, július harmadikán elkezdődött az év legfontosabb munkálata, az aratás.
Forrás: Magyar katolikus lexikon, Magyar néprajzi lexikon
Berényi Kornélia/Felvidék.ma
