Matusek Attila hatodik alkalommal dolgozik Mohácsi János rendezővel. Szerepeiről, a rendezővel való közös munkáról, Mohácsi János rendezői módszeréről faggattuk a színművészt.
Mely előadásokban rendezett Mohácsi János?
Először 2014 őszén találkoztunk. A Parasztopera Vőlegény szerepét bízta rám Szombathelyen, a Weöres Sándor Színházban, ezt követte 2016 tavaszán A falu rossza, benne Feledi Lajos szerepe. A Mágnás Miska következett 2016 telén, gróf técsei Técsey Mixi. 2017-ben Lala, hetedik gimnazista lehettem Szép Ernő Vőlegény című színművének általa rendezett előadásában. 2018-ban pedig a Revizor című komédiában Vszelovod Emilovics Bejerhold vállalkozó voltam, az egyedüli ellenzéki a korrupt mételyben. Most az Egy piaci nap előadásában három szerepet játszom, Rosenstein József zsidót, az antiszemita, de alibista Zurga Frigyest és az Őrmestert.
Könnyen egymásra hangolódtatok?
Nem volt egyszerű menet egyik munka sem. A Parasztopera Vőlegénye különösen nehezen született meg, mindenféle szempontból. Az volt az első kőszínházi szerepem, feszült voltam, végig nehezen ment a munka Mohával, ráadásul egy olyan darabban, amelyben nincs próza. Eléggé megdolgozott, tartottam tőle, hogy nem akar majd dolgozni velem utána. Le kellett játszani húszegynéhány előadást, hogy fellazuljak.
Mohácsi János többet kér a színészeitől, mint más rendezők szoktak?
Ezt így nem mondanám. Bízik annyira a színészben, hogy együtt fejtsék meg a szerepet. Kíváncsi arra, hogy mit gondol a színész, nagyon gyakran építkezik a hibából. Hasznosan kezeli, ha valami máshogy történik, mint amilyen az eredeti elképzelése volt. Ami értékes, azt megtartjuk. Nagyon sok hiba tud értékes lenni.
Párbeszéd ez színész és rendező között?
Moha nem tipikusan az a rendező, aki megmondja, hol legyél, mit csinálj. Nem tart mélylélektani elemzést. Tömegjeleneteket rendez, minden színész a színpadon van, meg kell találnia az embernek a helyét ebben a tömegben. Ha ezt nem próbálja, akkor elveszik, és nem lesz ott. Nem az a fajta rendező, aki végig fogja a kezed, és vezetget. Közben meg mégis állandó jelenléttel figyel az összes kis karakterre. Mindig az adott helyzettel foglalkozik, azzal a pillanattal, ami éppen történik a színpadon, azokhoz ad pici mankókat, amik segítenek a színésznek. Az Egy piaci nap esetében megvolt előre a szöveg. Ha nincs meg, menet közben íródik. A Mágnás Miska főpróbahetén kaptuk meg a harmadik felvonás szövegét, és úgy emlékszem, a Revizornak sem volt meg a fele, amikor elkezdtük próbálni. Azok az improvizációk, ötletek, amelyeket az Egy piaci nap budapesti előadásában kitaláltak az ottani színészek, itt néhol lecserélődnek, és átformáljuk azokat az itteni helyzetekre. Szerintem nagy hatása lesz ennek a közös munkának a csapat- és társulatépítésre. Jó ilyen nagy közös munkát csinálni. Bent vagyunk az elejétől a végégig, zenélünk, játszunk.
Három szerepedről mit tudnál elmondani?
Három különböző karaktert játszom, de nagy átöltözések nincsenek. Legfeljebb leveszek egy zakót és felveszek egy másikat. Nincsenek nagy színpadi átváltozások. Mindig teljesen más helyzetben vagyok, teljesen más szöveggel. Ezek a figurák természetesen elválasztódnak. Legalábbis ezen leszek. A helyzeteket kell megteremteni.
Mit lát mindebből a néző?
Bízom abban, hogy komplex előadást, amely egy nagy szövet lesz, ami velünk fog lélegezni. A néző látni fogja, hogy ez mekkora csapatmunka. Ott lesz a színpadon tizennégy színész, a zenészek, és a néző nem tud kikapcsolódni, velünk kell jönnie, hogy együtt teremtsük meg az illúziót.
KJSZ/Felvidék.ma
