Ha két fél között viszály tör ki, egy tisztességes harmadik személy nem a konfliktus elmérgesítésére törekszik, hanem a rendezésére, nem szólva arról, ha ez a viszály két ország közötti véres háborút jelent. A politikai színtér azonban gyakran híján van a tisztességnek, még akkor is, ha a tisztességtelen eszközök bevetése emberek százezreinek halálát, szenvedését követeli. Az itt zajló hatalmi játszmákban a kioltott emberéletek a céljaikat bármi áron elérni igyekvők számára csak járulékos veszteségnek számítanak.
Kétségtelen tény, hogy az orosz–ukrán háborút az orosz fél robbantotta ki, ugyan nem minden ok és előzmény nélkül, de erre a pusztításra akkor sincs mentség. Viszont ha a háborús bűnösöket egy valóban pártatlan és igazságos ítélőszék előtt a vádlottak padjára kívánnánk ültetni, Putyinon és körén kívül azért meglehetősen népes és vegyes társaság gyűlhetne ott össze.
Kétségkívül bérelt helye lenne köztük Boris Johnsonnak is, akiről immár dokumentumok bizonyítják: 2022-ben, nem sokkal a háború kitörése után személyesen akadályozta meg a fegyverszünetet.
Persze nem egyedül, ő csak amolyan megbízott ügyintéző volt, hiszen a Nyugat ekkor döntött úgy, hogy számára nem a béke, hanem Oroszország gyengítése a cél. Így aztán a várt fegyverszünet helyett ultimátum érkezett – erősíti meg tényfeltáró cikkében a The European Conservative.
Az orosz–ukrán tárgyalások Törökország közvetítésével ekkor már előrehaladott állapotban voltak. A két fél meg tudott állapodni néhány jelentős engedményben, főként a háború utáni európai biztonsági kérdések körül, és hajlandóak voltak tárgyalni a folyamatban lévő háború ellenére is. A tervezet Ukrajna semlegességét, nemzetközi garanciákat, sőt bizonyos orosz csapatkivonást is tartalmazott. Rögzítették volna, hogy Kijev nem csatlakozik a NATO-hoz, Krím különleges státuszt kap, a Donbasz kérdését pedig elhalasztották volna.
A megoldás persze nem lett volna tökéletes, ám mindkét fél belefáradt a harcokba, így a békekötés lehetősége reális volt. Nos ekkor lépett közbe és utazott Kijevbe Boris Johnson akkori brit miniszterelnök, hogy béke helyett háborút, illetve annak folytatását eszközölje ki.
A brit külügy dokumentumai szerint ez a külseje alapján nehezen komolyan vehető ember egyértelmű és mindkét félre nézve kíméletlen megbízatással érkezett: megakadályozni, hogy Ukrajna bármiféle „korai békét” kössön Oroszországgal. Béketárgyalások helyett harcra szólította fel Zelenszkijt, tudomására hozva, hogy ha fegyverszünetet köt az oroszokkal, azonnal befagyasztják a nyugati katonai és pénzügyi támogatást.
A brit miniszterelnök szerint a tárgyalás akkor az orosz invázió legitimmé tételét jelentette volna, a józan ész és az emberiesség elvei szerint viszont emberek milliói szenvedésének, az öldöklésnek az elkerülését. Johnson Putyin bukásának ígéretével jelölte ki a nyugati stratégia parancsát: nem békét, hanem győzelmet akartak, mivel a brit és amerikai politikai vezetés, de Brüsszel is Oroszország tartós meggyengítésére törekedett, bármi áron.
Johnson tehát jött, látott és győzelmet aratott a józan ész és az emberiesség felett. Zelenszkij az eligazítás után és a korlátlan pénzügyi támogatás ígéretével néhány nappal később büszkén kijelentette, hogy Ukrajna addig harcol, amíg minden területet vissza nem szerez.
Hogy ennek mekkora az esélye, azóta már kiderült, ám ez Zelenszkijt láthatóan egyáltalán nem nyomasztja, hiszen tudja, a hatalma és nem mellesleg korlátlan gazdagodása is addig tarthat, ameddig ez a szerencsétlen háború, az ukrán emberek szenvedése pedig csupán járulékos veszteség a cél érdekében.
Tárgyalások, s a diplomácia eszközei helyett tehát a háborús retorika uralkodott el, a béke szitokszó lett, a közvéleménnyel elhitették, hogy az ukránokat legyőzni sem képes oroszok számára Európa lesz a következő cél, s ezzel szentesítették, hogy az európai gazdaságot tönkretéve, ész nélkül hihetetlen összegekkel támogassák Ukrajna fegyverkezését. Aki pedig a békés rendezés mellett emelt szót, az hamarosan megkapta a putyinista, oroszbarát bélyeget. A háború pedig azóta is tart, s egyre pusztítóbbá válik, szenvednek és halnak az emberek, az európai országok gazdasága, energiabiztonsága megrendült, egyre fokozódik a háború kiterjedésének veszélye, a másik oldalon viszont gazdagodnak a fegyvergyártók, a háború haszonélvezői.
Johnsonnak mindebben súlyos felelőssége van, még akkor is, ha ő csak egy végrehajtó volt, a háborús hiénák eszköze, ahogy bizony Zelenszkij is azzá vált. A felelősség terhét tehát Putyin mellett sokan viselik, ami ugyan őt nem menti fel, de a közreműködők bűneit sem kisebbíti.
NZS/Felvidék.ma
