A felvidéki magyarság április 30-án nagy adósságát törlesztette: együttesen és politikamentesen vonult fel azon a Malina Hedviget támogató és a szlovákiai igazságszolgáltatás állapotát bíráló tüntetésen, melyet a civil szervezeteket tömörítő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala szervezett. A Felvidék.ma is ott volt Pozsonyban, a másfél ezres tömegben egy magától értetődő kérdésre kerestük a választ.
Papp Sándor, aki Kalondáról jött a pozsonyi demonstrációra, saját, keserű emlékeit is felidézve beszélt arról, miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a Malina Hedvig melletti szimpátiatüntetésen. „Picit egoistának fog tűnni, pedig valójában nem az… Ma, itt elkezdték lobogtatni az SNS-zászlóját a szónokok mögött. Engem 1997-ben verettek meg az „eszeneszesek” Malina Hedvighez hasonló módon. Két kisgyermekünk volt akkor, feleségemmel szörnyű kálvárián mentük keresztül. Nagyon nehéz volt szabadulni attól a traumától, ami akkor ért bennünket. Az ember szembement az akkori politikai önkénnyel és annak az eredménye a fizikai atrocitás volt. Vannak, akik emlékeznek erre, vannak, akik nem, mi legszívesebben felejtenénk, de nem tudjuk kitörülni. Hedvig édesanyjával most beszélgettünk a tüntetés alatt, és azt mondtam neki, hogy azért becsülöm nagyon, mert a sors belekényszerítette őket egy olyan szerepbe, amit most már életük végéig, ha tetszik, ha nem tetszik, végig kell, hogy játsszák. Ez utóbbi szót természetesen vegyük idézőjelesen. Azért is jöttünk tehát el, mert tudjuk, mit éreznek át. És ezt nem kívánom senkinek, soha” – fogalmazott.
„Nagyon fontos számunkra, magyar nemzetiségűek számára Szlovákiában, hogy olykor hallassuk a hangunkat. Főleg akkor, ha olyan jogsértések érnek minket, mint amilyen Malina Zák Hedvig ügye, amely azt gondolom, hogy jelképpé vált minden jóérzésű magyar számára. Azért is jöttünk el a komáromi járásból ma Pozsonyba, épp az EU csatlakozás évfordulóján, mert tiltakozni szerettünk volna ez ellen a jogsértés ellen, amely ezt a védtelen magyar lányt érte – fogalmazott kérdésünkre Domin István, Izsa polgármestere, aki örömtelinek nevezte, hogy a megmozdulás valóban pártfüggetlen tudott maradni. „Minden egyes politikus civilként volt jelen. Ez – véleményem szerint – abba az irány mutat, hogy – függetlenül a politikai hovatartozástól – képesek vagyunk egyfelé haladni, hiszen nincs más lehetőség, mint egy szekeret tolni, egy elvet képviselni, és a magyarság jogaiért egyként kiállni” – tette hozzá.
„Vannak olyan ügyek, amelyek túlmutatnak a pártokon, és ami felvidéki magyar ügy, az mind pártokon feletti kell, hogy legyen” – hangsúlyozta Petheő Attila. Az MKP komáromi járási elnöke és megyei képviselője szerint elérkezett annak az ideje, hogy belássuk, a felvidéki magyarság parlamenti képviselete az elmúlt 25 esztendőben nem talált érdemi megoldást ezekre az ügyekre. „Nemcsak az egzisztenciális, hanem a morális kérdések sem oldódtak meg közösségünk életében. Az pedig, hogy az MKP komáromi járásának elnöksége buszt indított a tüntetésre, olyan evidencia, mintha azt mondanám: a hó fehér vagy a csiga lassú. Köszönjük a Kerekasztalnak, a pártokon felül álló demonstráció megszervezését. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy az emberek nagy részét nem érdekli Malina Hedvig ügye, mint ahogy nem érdekelte nagy részüket a dunaszerdahelyi tüntetés idején a nyelvtörvény ügye sem. Sokkal inkább érdekli őket, hogy – elsősorban anyagi – biztonságban élhessenek. Azonban úgy gondolom, hogy még többen lennénk, ha végre nem valami ellen, hanem valami pozitív dolog mellé kellene odaállnunk. Bízom benne, hogy lassan ennek is eljön az ideje. A szlovákoknak pedig addig végig kell gondolniuk, akarnak-e velünk együtt élni vagy, hogy tényleg ennyire számít nekik, hogy azt a lányt büntessék, akit megvertek, azok helyett, akik ezt megtették… Azért, mert az ország ilyen, nem csak Malina Hedvig költözik el, hanem több százan – követve példáját – költöznek Nyugatra manapság. A szlovák állam előbb-utóbb azt fogja észrevenni, hogy már csak a kormánypártok egy-egy képviselője ül az országban. Az utolsó talán majd leoltja a villanyt…” – jegyezte meg.
Miért tartotta fontosnak, hogy részt vegyen a Malina Hedvig melletti tüntetésen? – tettük fel a kérdést Fehér István gimnáziumi tanárnak is, aki a tőle megszokott őszinteséggel és nyíltsággal válaszolt. „Azért, mert magyar vagyok” – mondta. „Malina Hedviget nyolc évvel ezelőtt megalázták, mint magyart, mint nőt, s mint embert. Szerintem mindenkinek, aki magyarnak tartja magát, itt lett volna a helye. Nem voltunk ugyan kevesen, de azért nem volt itt még mindenki. A szlovák igazságszolgáltatásról pedig az a véleményem, hogy olyan nincs. Ha lenne, akkor mindez a disznóság nem történhetett volna meg. Elképesztőnek tartom, hogy – függetlenül annak szereplőitől – egy lány megverésének ügyébe az ország miniszterelnöke és belügyminisztere beleszól. De engem nem is ez háborít fel leginkább, mert én ezektől nem is várok semmi jót. Az háborít fel, hogy az Európai Unió állítólagos nagy demokratái ehhez nem szólnak semmit. De, hogy Magyarországon rossz fele nő a fű vagy hogy virágzik az akác, és hogy mi minden van az alkotmánnyal, abba beleszólnak! Miféle unió az, ahol az egyik a másikkal szemben ezt megcsinálhatja vagy miféle NATO az, ahol az egyik tagállam a másikkal szemben ezt megcsinálhatja?!” – fogalmazott a szlovák állampolgárságától megfosztott tanár, aki kérdésünkre elmondta azt is, úgy véli: ma a felvidéki magyarság olyan mélységeket jár meg, amelyeket még az ötvenéves kommunista időszakban sem volt alkalma megtapasztalni. „Ebben nemcsak a szlovákoknak van óriási szerepük, hanem az elmúlt huszonöt év felvidéki magyar és „magyar” politikusának is. Kivétel nincs” – mondta Fehér István, aki éppen ezért „az alagút végét nem látja”, de nagyon bízik benne, hogy nem neki van igaza.
Az április 30-án zajló, Malina Hedviget támogató és a szlovákiai igazságszolgáltatás állapotát bíráló pozsonyi tüntetésről ITT<<< tudósítottunk.
lm, Felvidék.ma
