Közzétette legújabb tanulmányát a Magyar Külügyi Intézet, melynek témája ezúttal a májusi európai parlamenti választások értékelése volt.
Az elemzés külön kitér az európai szinten is negatív rekordot eredményező szlovákiai választási fordulóra. A Hamberger Judit által jegyzett tanulmány lesújtó – ámde valós – képet fest úgy a szlovákiai választói hangulatról, mint a politikai vezetők felelősségéről is.
„Szlovákiában nemcsak a társadalom, hanem a politikusok is „langyosra vették” az EP-választásokat: a kampány alig észrevehető, unalmas volt” – állapítja meg mindjárt elemzése legelején a szerző. Ami persze önmagában még nem lehet elégséges magyarázat a negatív részvételi rekordra. Hamberger Judit szerint amellett, hogy a kampányban az európai témák eleve legfeljebb csak másodlagosak voltak (ha egyáltalán szóba kerültek), a választóknak leginkább fogalmuk sincs arról, hogy a Brüsszelbe delegált képviselők a gyakorlatban milyen munkát végeznek. Azt azonban tudják, hogy mennyit keresnek – pimaszul sokat – és ez „felháborítja és idegesíti őket”. Abban az országban, ahol az átlagbér 800 és 1000 euró között van, ez magától értetődő, ha csak a 7500 eurós EP-képviselői fizetést nézzük…
A választások után – az alacsony részvétel miatt – azonnal beindult a felelősök, vagy inkább a bűnbakok keresése. Ami viszont többnyire egymásra mutogatásban merült ki: a hivatalos állásfoglalás (Kalinák belügyminiszter) a médiát nevezte meg bűnösnek, míg a média a politikusokat hibáztatta, esetleg a választók „restségét” – írja a tanulmány. Az alacsony részvétel okai között azonban feltételezhetően ott található az is, hogy néhány hónap leforgása alatt már ötödször került sor választásokra az országban (a megyei és a köztársaságielnök-választások 2-2- fordulója után májusban jött az EP-választás). De a kormányzó Smer körül örvénylő viharok sem segítették a választói kedv növekedését: Robert Fico leszereplése a márciusi elnökválasztásokon elbizonytalaníthatta a Smer szimpatizánsait. Na persze a többi párt sem dicsekedhet választóival, az atomjaira hullott jobboldali ellenzék különösen nem – maga a szerző is megállapítja összefoglalójában, hogy lényegében egyik meghatározó szlovák párt sem tudta mozgósítani szimpatizánsait.
Ha már a részvételi arányt illetően úgymond szégyenpadra került is az ország, legalább nem küldtek szélsőségesen radikális képviselőket az EP-be: ezzel „vigasztalják” magukat a szlovákok. Sem a Szlovák Nemzeti Párt, sem a megyei választásokon a címlapokra kerülő Kotleba-párt nem jutott be az EP-be.
A szlovákiai EP-választások eredményét illetően két fontos tanulságra hívja fel a figyelmet a Külügyi Intézet elemzése. Egyrészt az alacsony részvétel miatt felmerül(het) a megválasztott képviselők, s ezzel együtt az egész intézményrendszer legitimitásának ereje.
Másfelől pedig – és talán ez érdekel többeket – belpolitikai konzekvenciái is vannak az eredménynek. Mindenekelőtt a kormányzó Smer dominanciájának folyamatos gyengülésére érdemes odafigyelni. Hiába volt Fico pártja az EP-választások győztese, a párt eddigi töretlen népszerűsége megingani látszik. A másik lényeges tanulság pedig az, hogy a szétaprózódott szlovák ellenzéknek meg kell újulnia, erre érezhető igény is mutatkozik a társadalom részéről.
szd, Felvidék.ma
