Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar írót Pozsonypüspökin csütörtökön, július 31-én három órakor búcsúztatták református egyházi szertartás keretében. Ft. Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke mondott gyászbeszédet, melyet Reményik Sándor „Ahogy lehet” című versével kezdett.
Fogcsikorgató türelemmel, / Összeszorított szájjal – / Krisztus-követő bús próbálkozással, / Majd daccal, lobbanóval, / Fojtott igével és visszanyelt szóval, /Tenyérrel, mely sima örökké, / Csak a zsebben szorul ököllé – / Keserű, tehetetlen nevetéssel / Békülve meg akármi rendeléssel – / Nem csodálkozva már – és csodálkozva mégis, / Hogy rajtunk ez is, az is megesett: / Hordozzuk, testvéreim, ezt a hordhatatlan, / Kínszenvedést virágzó életet. / Ahogy lehet…
Fazekas László elmondta, azért olvasta fel ezt a versszakot, mert most Isten bennünket egy olyan ember koporsója mellé állított, aki, az „Ahogy lehet”, harcban próbált generáció tagjaként élte közösségünkben életét. 
„Dobos László, az író, a politikus, kritikus, életének a nyolcvannegyedik évében július 25-én visszaadta a lelkét teremtőjének. Nem is temetés ez, hanem tiszteletadás, és erőmerítés ahhoz, hogy Krisztus-követő bús próbálkozással, hogyan lehet megmaradni annak, akivé az Isten teremtett. Hogyan lehet megmaradni embernek az embertelenségben. És ehhez jön segítségül Jeremiás próféta, a maga vívódásával, keserveivel, gondjával, Istenhez kiáltásával , ahogy előszámlálja fájdalmait” – kezdte a beszédét a püspök.
Elmondta, amikor Pozsonypüspökin utolsó alkalommal találkoztak, érdekes módon az imádság és az Istenről való beszéd szinte fölvillanyozta Dobos Lászlót, s világosan beszélt azokról a dolgokról, amiket átélt. „És mielőtt elváltunk volna, így szólt: „Csak azt akarom mondani, ne hagyjátok!”. Én tudtam, hogy mire gondol. Arra gondolt, hogy ne hagyjuk el azt az irányt, amit Isten elénk állított, ne hagyjuk el az Istent! Ne hagyjuk el azokat az alapokat, amelyen nemzedékek nőttek fel, és váltak értékteremtőkké!” – emlékeztetett Fazekas László. Teljes beszéde ITT>>> olvasható.
Koncsol László író a pályatársak és barátok nevében búcsúztatta Dobos Lászlót.
Kiemelte, Magyarországon Bethlen-, Kossuth-, Magyar Művészetért-, Czine Mihály-díjjal, Árpád Fejedelem-Emlékdíjjal, Szlovákiában Madách- és Nemzetiségi, valamint Pro Probitate (Helytállásért) Díjjal ismerték el munkásságát.
„Szívét a sokféle gondok és bajok elnyűtték, mély, bonyolult és rendkívül hosszan tartó budapesti szívműtéten esett át, látható mértékben fel is épült, és újra szolgált, de a tovább sorjázó gondok és a műtét fiziológiai következményei nem maradtak lassan romboló hatás nélkül. Ereje elapadt, s magunkra hagyott bennünket.
Családján kívül, családjával együtt nagyon sokan gyászoljuk testvérünket, Dobos Lászlót. Gyászolja a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, a Csemadok egésze, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Írószövetség, a felvidéki magyar politikum, a Magyar Művészeti Akadémia, a Madách Könyv- és Lapkiadó a folyóirataival, egyházunk, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház és mindenki, aki ezen a villámló, mennydörgéses felhőszakadást ígérő napon koporsója köré gyülekezett” – mondta Koncsol. Teljes beszéde ITT >>> olvasható.
Dobos László Kossuth-díjas írót a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Írószövetség és a Magyar Művészeti Akadémia is saját halottjának tekintette. E három intézmény nevében Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő búcsúzott.
Tőzsér hangsúlyozta: Dobos László az egész magyarság emblematikus alakja volt, aki nemcsak folyton új terveket talált ki, de véghez is vitte azokat. Életműve megismételhetetlen és pótolhatatlan. Teljes beszéde ITT>>> olvasható.
Dobos Lászlót több százan kísérték utolsó útjára. A gyászoló tömeggel megtelt a pozsonypüspöki temető ravatalozója előtti tér. A család kérésére a gyászolók kegyeletüket egy-egy szál virággal rótták le a koporsó előtt. A csokrokra, koszorúkra szánt összeget a ravatalozóban elhelyezett perselybe helyezték. Az adományokkal a honi magyar írásbeliséget és a pozsonypüspöki kórházat támogatják majd.
A búcsúztatáson közreműködött a somorjai Híd vegyeskar Édes Árpád vezényletével, az Ároni áldást és Kodály Zoltán Esti dalát énekelték. A gyászszertartás a Himnusz eléneklésével ért véget.
Felvidék.ma
Fotó: Petrás Amália
További fényképek a Képgalériánkban ITT>>> tekinthetők meg.
{iarelatednews articleid=”47669,47644,47641,47640,47558,47537,47533,47675,47676″}
