A nyár a végéhez közeledik, de ez nem jelenti azt, hogy a kirándulásokról is le kellene mondanunk. A nyitrai régió is számos szépséget, érdekességet tár elénk, csak időt kell találnunk, hogy útra keljünk, és felfedezzük mindezeket.
A Malonyai Arborétum
Malonya (Tesárske Mlyňany) község a 19. század végén Migazzi Vilmos gróf tulajdonában volt, majd azt 1892-ben lányának, Antóniának adta hozományul, aki Ambrózy Istvánnal kötött házasságot.
Az ifjú férj álma az volt, hogy egy mediterrán ékszerdobozt varázsoljon ebből a területből. Ambrózy tanulmányai alatt beutazta a mediterráneumot, Nyugat-Európát, majd Csehországban találkozott Josef Misák kertésszel, akit Malonyára csábított. Együtt teremtették meg Európa egyik legszebb, mégis kevésbé ismert arborétumát. Ambrózynak fontos volt, hogy a parknak ne botanikus kert kinézete legyen, hanem a természetesség jellemezze.
A kastély közelében teraszokat épített a fény- és szárazságtűrő növényeknek. Az északi oldalon pedig az árnyék- és 
nedvességkedvelő fajoknak létesített sziklakertet. Ambrózy nemesítéssel is foglalkozott. A legnagyobb sikere a karcsú, egysudarú, rövid oldalágú Thuja occidentalis „Malonyana” kinemesítése volt.
Két évtized alatt megteremtette és gyönyörködhetett ebben a földi paradicsomban. 1914-ben azonban elhagyta Malonyát, és többé nem tért vissza. A háború után a park nehéz időket élt át.
1953-ban a Szlovák Tudományos Akadémia gondozásába került, melynek dendrológiai intézete máig itt működik.
Olyan különleges növények láthatók itt, mint pl.: a nagytobozú fenyő, a kínai mandula, a mamutfenyő, a sárgafenyő, az altáji cédrus. Tavasztól őszig rengeteg növény ontja csodás virágát.
Az örökzöld park szélén álló karcsú tornyú neoklasszicista kastély, amelyet 1895-ben építtetett a parkalapító gróf, műemlék. A kastély felső emeletén csak adminisztratív helyiségek találhatók, melyek a látogatók előtt zárva vannak. A földszinti helyiségek látogathatók. Szabadon megnézhető az előcsarnok, ahol az Ambrózy-Migazzi István emlékszoba található, valamint a lépcső alatti rész az állandó és időszaki kiállításokkal. A könyvtár, a Fák világa tanterem és Alkotóműhely csak előzetes egyeztetést követően tekinthető meg.
Amikor a gróf elhagyta Malonyát, a magyarországi Jeliben alkotta meg azt az édent, ahol örök nyugalomra lelt.
Az arborétum és a kastély április1-jétől október 31-ig hétköznap 7 – 18 óra között, ünnepnapokon és hétvégeken 8 – 18 óra között tart nyitva. Télen is látogatható más nyitva tartással.
A gímesi vár és az ősi gesztenyés
Az oklevél szerint II. Andás magyar király Gímes községet a Hont-Pázmány nemzetségből származó Ivánkának adományozta. Fia András, aki a községet 1253-ban szerezte meg – megmentette IV. Béla életét a tatárok elleni csatában – a Dúny nevű hegyen várat állíttatott. András, a Forgách nemzetség megalapítója, a terjedelmes gímesi birtokok tulajdonosa lett.
A várat Csák Máté erőszakkal elfoglalta, 1302-től meghatalmazottja, Detre uralta. 1312-ben a királyi seregek kiűzték őt innen, de a várat nem adták vissza a Forgáchoknak, hanem a királyi birtok maradt.
Nagy Lajos király 1356-ban a gímesi várat és környékét lányának, Máriának adományozta. Mikor Forgách Balázs a királynő kérésére megölte az Anjou-nemzetségből származó Károlyt, a királynő a várat a hozzá tartozó birtokokkal együtt neki ajándékozta.
A törökök 1589-ben, majd 1663-ban a Gímes környéki falvakat feldúlták, de a várat nem vették be. Mivel a Forgách 
család Habsburg-párti volt, ezért a várat nem érintette az 1701-es császári felrobbantási parancs. 1704-től II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el, az ő hatalmukban volt egészen 1708-ig. A trencséni csata után azonban Forgách Simon gróf is száműzetésbe kényszerült. Uradalmát elkobozták, és Jan Vratiszláv kancellárnak adták el. 1712-ben Forgách Pál rozsnyói püspök vette meg tőle. A várat 1712-ben és 1755-ben is újjáépítették a Forgáchok, a várban barokk kápolnát alakítottak ki.
1722-ben a család barokk kastélyt építtetett a faluban, így a vár fokozatosan elvesztette a többi szerepét is. 1885-ig használták, illetve lakták a várat, de mivel nem felelt meg a kor követelményeinek, és az átalakítás hatalmas összeget emésztett volna fel, így végleg a faluban álló 18. századi barokk kastélyba költöztek.
Az 1200-as évek közepén telepített szelídgesztenyés máig megmaradt, nem csupán botanikatörténeti érdekesség, 
hanem szinte csoda. A gesztenyés számára elengedhetetlen a megfelelő káliumtartalmú talaj. Ezt a Tribecs-hegységben – hasonlóan őshazájához, Kis-Ázsiához – mind megtalálta, s ráadásnak megkapta a gondoskodást is. Így maradhatott fenn a lejtőkön mindmáig.
A 400-500 éves fákhoz Gímesről egy patak völgyében a Remitázs nevű üdülőközpontig kell utaznunk. Innen a piros, majd jobbra a kék jelzésű turistaútvonalon továbbhaladva egyórás kényelmes séta után eljuthatunk a vár alatti gesztenyésbe.
A Zobor-hegy
A Nyitra város fölé emelkedő Zobor-hegy értékes természetvédelmi terület, a Zobori erdős sztyepp1952 óta 
nemzeti természetvédelmi terület, figyelemre méltó növény- és állatvilággal rendelkezik.
A Zobori erdős sztyepe része a Szent Zoerard-András-barlang, amely az egészségügyi intézmény közelében található, és érdekessége a barlangban feltörő forrásvíz. Szent Zoerard-András remete tiszteletére a 11. században emelt oltár a barlang felett látható.
Itt magasodott egykor az ezredéves emlékmű is, aminek mára már csak a talapzata maradt meg. Az 1896. évi VIII. törvénycikk arról határozott, hogy Magyarország emlékművekkel őrizze meg a honalapítás ezredik évfordulóját. A törvénycikk rendelkezése szerint az ország hét pontján terveztek emlékművet emelni. A hét monumentális szobrot a munkácsi várhegyre, a nyitrai Zobor-hegyre, a dévényi várhegyre, a zimonyi várhegyre, a brassói Cenk-hegyre, Pannonhalmára és Pusztaszerre építették fel.
A nyitrai Zobor-hegyre azért esett a választás, mert a három vezér, Huba, Szoárd és Kadocsa itt vívták a honfoglalás utolsó győztes csatáinak egyikét. A harc azzal végződött, hogy a legyőzött, de behódolni nem akaró morva (vagy esetleg másként gondolkodó avar) vezért, Zobort az 587 méter magas hegyen felakasztották. Az ő legyőzése tette lehetővé a Vág-völgyének, majd onnan a Dunától északra eső területnek a Morva folyóig és a Kis-Kárpátokig terjedő területnek magyar fennhatóság alá vonását.
Az emlékmű 22 méter magas csúcsos obeliszk volt, négy oldalán egy-egy leeresztett szárnyú, repülni készülő turullal. Az emlékműre, akárcsak a többire, rákerült a 896 – 1896 dátum és mellé egy bronzból öntött államcímer. Az emlékmű felavatására 1896. augusztus 30-án került sor.
Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum megpecsételte a Zobor-hegyi emlékoszlop sorsát. 1921. február 9-én az
emlékművet felrobbantották, és a vörösrézzel díszített négy turulmadarat a katonák egyszerűen elvitték.
Az emlékmű talapzata a mai napig a helyén áll, ma főleg a zoboralji magyarok szimbóluma. Évente rendszeresen szerveznek kirándulásokat a hegyre, de magunk is könnyedén feljuthatunk és felfedezhetjük múltunk egy töredékét. A Zobor-hegy az év bármely évszakában szép kirándulóhely, ahonnan csodás kilátás nyílik Nyitrára és a zoboraljai falvakra.
(Folytatjuk)
Összeállította: Ando Krisztina, Felvidék.ma
Fotók: net{iarelatednews articleid=”48256″}
