A kékkői várban megrendezett második nemzetközi konferencián, amely Balassi Bálinttal és korával, illetve a Balassa nemzetséggel foglalkozott, idén is szerveztek történelmi kirándulást a Balassák nyomában.
Az első napon, szeptember 18-án történelmi és irodalmi ismereteinket bővíthettük a konferencián (erről bővebben ITT olvashatnak >>>), majd másnap, szeptember 19-én Liptóújvárra és Hibbe községbe látogattunk.
Kékkő várából Zólyomon keresztül vezetett utunk. Igaz, Zólyomban nem álltunk meg, a várat csak a buszból láttuk, de meg kell említenem, hogy ez a város is szorosan kötődik a híres magyar költőhöz, hiszen 1554. október 20-án itt látt mega a napvilágot Balassi Bálint. Akkoriban apja, gyarmati Balassa János a zólyomi vár főkapitányaként szolgált. Tovább folytattuk utunkat Besztercebányán keresztül, majd megcsodáltuk a Dóvali síparadicsomot zöld köntösben és Rózsahegyen át kisvártatva Szlovákia legnagyobb víztározója, a Szentmáriai-víztározó tárult elénk, mögötte a Magas-Tátra hegyvonulatai.
Liptószentmiklóstól nem messze, a magasra törő hegyek árnyékában, Liptóújváron töltötte gyermekkorát Balassi Bálint. A várat a 13. század végén Doncs mester, a Balassák őse építtette. Először 1262-ben említik „castro Lippo” néven. Királyi vár, majd birtokosai gyakran változtak. A gótikus vár ugyan nem épült hegy tetejére, ahogyan ez megszokott volt, csak egy kis sziklára. A vár mellett haladt a Via Magna kereskedelmi útvonal, amely összekötötte Nyugat- és Kelet-Európát. Az utat a 16. században I. Ferdinánd parancsára építették, mivel az ország déli részét a törökök elfoglalták. 1558-ra az út elérte az 1000 km-t, ami a leghosszabb postai és közlekedési útnak számított. A vár urainak a kereskedelmi út révén befolyt vám komoly bevételi forrásként szolgált.
1433-ban a várat elfoglalták a husziták. 1441-ben Rikolf, 1450-ben a Komorovszky, 1453-ban a Pongrácz család, 1462-ben Szapolyai István lett a birtokosa. A Szapolyaiak egészen 1527-ig birtokolták a várat, mely ekkor a Thurzóké lett. 1528-ban Batthyány Ferenc, 1533-ban Pekry Lőrinc, 1554-ben Balassa János (a költő apja) volt a birtokosa. Balassi Bálint itt töltötte gyermekkorát, majd Esztergomban, Erdélyben, Krakkóban élte ifjúságát. Apja halálát követően 1576 májusában visszatért hazájába. Miután a törökök kezére került Kékkő és Divény vára, így lakóhelyül csupán az 1554-ben szerzett zálogbirtok, a Tátra aljában fekvő Liptóújvár és uradalma maradt meg számára. Nem sokáig élvezhette mindezt, mert apja végrendelete szeint nem csak fiai, Bálint és Ferenc voltak a vár tulajdonosai, unokabátyjuk, Balassa András a birtok felére tulajdonjogot élvezett. Balassi Bálint egész életét perek, bírósági eljárások kísérték, mégpedig vagyonperek, egyházi eljárások és büntetőügyek egyaránt. Közismertek a vagyonából őt kiforgató gyámja, unokabátyja ellen folytatott birtokperei.
Az 1570-es években Balassi Bálintnak újból Liptóújvár lett az otthona. Ferenc öccsével közösen gondoskodtak a vár helyreállításáról és új védőfalat emeltek köréje. A fennmaradt okiratok szerint a két testvér 1579-ben 3000 aranyat költött a felújításokra.
1600-ban Sándorffy Miklós vehette birtokába a várat. Mindezt házasság útján érte el, ugyanis feleségül vette Zai Magdalénát, Balassa Zsigmond özvegyét. A feleség korábbi házassága mindössze egy évig tartott, a férj elhunyt. A vár úrnője egy reneszánsz kastélyra vágyott, ezért férje, Miklós 1601–1603 között felépítette a kastélyt. A férj a kastély befejezését már nem élte meg 1603-ban meghalt. Zai Magdaléna második férje halála után újból házasság útján biztosította magát, hogy a kastély tulajdonosa maradhasson. A 23 év alatt öt férjjel kötött házasságot, de egyikkel sem élt többet négy évnél. Állítólag mindegyik férjét természetes halál érte.
A nemzeti felkelések alatt a 17. században a várat megrongálták, az 1803-ban keletkezett tűzvész után már csak a kastélyt újították fel.
A 2002-től magántulajdonban lévő rossz állapotú kastélyt és a várrom egy részét fokozatosan felújította tulajdonosa, Dagmar Machová. A kastélyban ma wellness szálloda és étterem működik, a várromra pedig további munkálatok várnak, hogy megőrizzék az utókor számára.
Miután megcsodáltuk a vár épségben maradt pincéjét és felújított nagytermét, és körbejártuk a több száz éves maradványokat, a reneszánsz kastély éttermének minőségét is ellenőrizhettük.
Még egy pillantást vetettünk a vár mellett lévő tóra, ahonnan Nepomuki Szent János szobra tekint le ránk egy kimagasló szikla csúcsáról, és őrzi a várat, majd továbbindulunk a szomszédos Hibbe község felé.
Megérkeztünk Balassi Bálintnak és családjának végső nyughelyéhez. A Mindenszenteknek felszentelt római katolikus plébániatemplom a 14. század végén épült gótikus stílusban, védőfala 17. századi. A templomot később barokk-klasszicista stílusban átépítették, tornya 1824-ben épült. 1594 augusztusában a kegyúri templom kriptájába temették Balassi Bálintot és a nem sokkal őutána elhunyt Ferencet, aki egy tatárok elleni ütközetben esett el Nagyszőlős mellett. Ugyanitt nyugszik édesapjuk, Balassa János és édesanyjuk, Sulyok Anna, akik 1577-ben hunytak el.
Nem tudni, hogy a két Balassi testvér síremléke milyen volt, ugyanis egy templomi tűzvészkor elpusztultak. A 20. század első éveiben feltárásokat végeztek a templomban. Török Aurél magyar orvos, antropológus vizsgálta meg a csontokat, majd 1905-ben újratemették Balassi Bálintot.
Ľubomír Hajdučíknak, a templom plébánosának beszámolója szerint 2001 és 2002-ben régészeti feltárásokat végeztek a templomban, ahol freskók maradványait kutatták a falakon. Mivel nem találtak jelentős leleteket, ezért a kutatást abbahagyták. A helyreállítási munkálatokra pedig elfogyott a pénz. A plébános szerette volna helyreállítani a templom belsejét, de ez nem olyan egyszerű, mivel a műemlékvédelem alá tartozik. A kripta feltárását a hívők nem engedélyezik, mert a munkálatok alatt a templomot évekig nem használhatnák.
A templom előtt található Balassi Bálint-emlékoszlopnál Balogh Gábor, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya nevében elhelyezte az emlékkoszorút. Az emlékoszlopot a magyar és szlovák kulturális minisztérium állíttatta 2004-ben.
A templomban található emléktáblánál, amelyet 1898-ban Liptó vármegye helyezett el, Helena Ferencová, a Szlovák Nemzeti Múzeum – Bábművészeti és Játékmúzeuma és Kékkő vára nevében, illetve Balassagyarmat polgármestere Medvácz Lajos tették tiszteletüket.
Balassa Bálintra igazán méltó módon emlékeztünk meg nyughelyén. Szentmártoni Szabó Géza felolvasta Rimay Jánosnak Balassa Bálinthoz és fivéréhez írt versét. Ezzel a magyar nyelvű verses epicédiummal állított emléket a végvári vitéznek és humanista költőnek. A vers nyomtatott kiadásban Balassa Bálint halála után két évvel jelent meg Vizsolyban Mantskovit Bálint nyomdájában egy magyar nyelvű gyászversgyűjteményben. A kiadás minden bizonnyal a szerző tudta nélkül történt.
A templom megtekintése után újra útnak indultunk, hogy még aznap estére visszaérjünk indulásunk helyszínére, Kékkő várához. A Kis-Tátra hegyvonulatai között megbúvó apró falvak kerültek a szemünk elé, Zólyombrézó irányában újból Besztercebányán és Zólyomon át értük el úti célunkat.
További képeket ITT tekinthetik meg >>>
Ando Krisztina, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48752,48650″}
+
