A losonci Nógrádi Galéria és Múzeum mutatta sorrendben második önálló tudományos munkáját Dr. Kovács Csíkány Andrea, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem hungarisztikai tanszékének tanára. Doktori fokozatát a Budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetemen szerezte meg a lingvisztika, szociolingvisztika és dialektológia program keretében.
A szerző Losoncon él és alkot. Munkássága a nyelvtudományokra, konkrétan a palóc nyelvterületre terjed ki, a bemutatásra került kötet bevezetőjében olvashatjuk: „Monográfiámban a szlovákiai középpalóc nyelvjárásokat vizsgálom azzal a céllal, hogy róluk állapot- és változatleírást adjak. A címben megjelölt téma elsősorban azért szívügyem, mert magam is szlovákiai magyarpalóc vagyok. Kutatási szándékomban erősített az az örvendetes tény, hogy az utóbbi években fellendült a szlovákiai magyar nyelvjárások kutatása…
Vizsgálatomban a magyar dialektológia azon ágához kapcsolódtam, amely az Új magyar nyelvjárási atlasz munkálatainak köszönhetően az egész magyar nyelvterületre kiterjed. …
Monográfiám témája a középső palóc nyelvjárás lexikológiai tanulmányozása. az itt élők palócosan beszélnek, de nyelvjárásukat a szlovák államnyelv és magyar köznyelv is alakítja. a leletmentés szándéka is vezetett, mert a kutatópontok nyelve változik és öregszik, fogy a magyar lakosság….”
Mint azt a bemutató keretében is megtudtuk a kutatás alapját képező gyűjtés 2003 januárjától 2006 májusáig tartott. 16 kutatóponton: Bolyk, Magyarhegymeg, Zsip, Csáb, Gice, Ludányhalászi valamint Losonc, Fülek, Rimaszombat, Bussa, Vilke, Ragyolc, Síd, Medveshidegkút, Gesztete és Várgede. Az anyaggyűjtés alapját a Magyar Nyelvtudományi Atlasz 1162 kérdés tartalmazó kérdőíve képezte, melyet valamennyi kutatópont valamennyi adatközlőjének fel lett téve.
Az adatok 2007 és 2009 között lettek feldolgozva és digitalizálva, majd 201-ig rendezve. A jelen kötetbe a Magyar Nyelvtudományi Atlasz hat kutatópontján (Bolyk, Magyarhegymeg, Zsip, Csáb, Gice, Ludányhalászi) gyűjtött adatok kerültek be.
A könyvet Dr. Angyal László az eperjesi egyetem adjunktusa ismertette, többek között megállapítva. „A szlovákiai magyar nyelvjárások kutatása fordulóponthoz érkezett. Az anyaországon túli területeken zajló kutatásokat kívülről szemlélők aggodalma a dialektológiai felívelés miatt a közelmúltban alábbhagyni látszott, köszönhetően annak is, hogy érdemi kutatási eredményekről számolhatunk be a ma már semmiképpen sem a periférián, hanem mindinkább az anyaország részeként számon tartott Szlovákiában, ahogy a most ismertetett könyv szerzője nevezi: a Felföldön. Bátran válaszolhatunk tehát kiváló nyelvészünk, Benkő Loránd még az 1982-es dialektológiai szimpozionon felvetett kívánalmának, miszerint – idézve a szerzőt – „nagyon szeretném, ha a csehszlovákiai magyar nyelvjáráskutatás felnőne a környező országok kutatási eredményeihez”. Az elért eredmények tudatában bizton állíthatjuk, hogy az azóta eltelt három évtizedben a szlovákiai magyar nyelvjáráskutatás leküzdte a felrótt hiányosságokat. A közelmúlt talán legátfogóbb ismertetését az itteni nyelvjáráskutatásról Sándor Anna tette közzé, aki nyitrai nyelvjárásgyűjtő társaival ezt szintézisként közre is adta. Az idézett szerzők helyesen állapítják meg, hogy a gyűjtések rendszertelenségének hátterében történelmi-politikai okok húzódnak meg. Rajtuk kívül a magyarországi Cs. Nagy Lajos és Vörös Ottó munkáival gyarapodott a lista. Előbbi a közelmúltban jelentette meg Medvesalja nyelvjárási atlaszát (2011). Az örvendetes szemléletváltás egyik újabb bizonyítéka Csíkány Andrea A palóc nyelvjárás hat kutatópontjának lexikológiai vizsgálata különös tekintettel a hangtani és alaktani jelenségekre című, az egri Líceum Kiadó jóvoltából megjelent hiánypótló kiadványa. Csíkány Andrea, a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztika Tanszékének oktatója már ehhez az új nemzedékhez sorakozott fel dialektológiai szemléletével. Vizsgálatának tárgya a szlovákiai középpalóc dialektus, amelyről állapot- és változásleírást ad. Könyve szerves részét képezi PhD-értekezésének, amelyet az ELTE Doktori Iskolájában a Magyar Nyelvtudományi Doktori program Szociolingvisztika és Dialektológia alprogramjában védett meg eredményesen. Fontos megjegyezni – ahogy a szerző teszi –, hogy az adott nyelvjárástípus tanulmányozását csak az ezzel együtt élő, arra hatást gyakorló szlovák államnyelv és magyar köznyelv együtt hatásában lehet elvégezni. A szerző nem kisebb célt tűz ki, mint összevetni A magyar nyelvjárások atlaszának gyűjtési tapasztalatait a saját gyűjtéséből adódó tapasztalatával.”
A szerzőt és eddigi tudományos tevékenységét prof. Dr. Zimányi Árpád, az egri Eszterházy Károly Főiskola és a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem tanára mutatta be, s természetesen maga a szerző Kovács Csíkány Andrea.
A vendéglátó intézmény nevében Iveta Kaczarová, a Nógrádi Múzeum és Galéria igazgatója üdvözölte a jelenlévőket, a bemutatót Mihály Ferenc, losonci tanár és publicista vezette. A bemutató részét képező műsorban a losonci Galáris énekegyüttes mutatkozott be.
A gyűjtőtársak közül jelen volt Varga Henrietta is, aki egyike azoknak, akik maguk is kedvet kaptak a munkához és saját kutatásba kezdtek. Mint azt rövid felszólalásában elmondta a keleti palóc nyelvterület vizsgálatával foglalkozik.
További képek megtekinthetők a Képgalériában ITT>>>.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”48899,48647,48297,50141,49080,47981,47956″}
