Az előadás első felében arról beszélt, hogy gyerekkorában mit jelentett egy iskolás diáknak a labdarúgás, azok mellett pedig maga az Aranycsapat. Beszéde második felében az Aranycsapat sikereit méltatta.
Kű Lajos, az Aranycsapat Alapítvány elnöke március 2-án Révkomáromban „Volt egyszer egy Aranycsapat” címmel tartott előadást. Az előadás házigazdája Bognár Zsuzsa, az Európa Udvarban lévő Borozó házigazdája. A környezet nagyon kellemes, az intézmény méltóképpen ápolja az aranycsapat értékrendjét, amit bizonyít a csapatról készült tabló is.
Az előadás megnyitóját megtisztelte Stubendek László Révkomárom polgármestere. Köszöntő szavai után a felvezető beszédben Pallag György, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke mutatta be röviden volt válogatott labdarúgónk jelentősebb állomásait. A Müncheni olimpiai második helyezettje, aki BEK (a mai Bajnokok Ligája elődje) döntőt játszott 1978-ban Londonban a Wembley stadionban, és az utolsó góllövőnk Európa-bajnokságon. Jelenleg pedig főállásban az Aranycsapat alapítvány elnöke.
Volt válogatott labdarúgónk az előadás első felében beszélt arról, hogy gyerekkorában mit jelentett egy iskolás diáknak a labdarúgás, azok mellett pedig maga az Aranycsapat. Mint iskolás gyerek minden nap este sötétedésig rúgták a bőrt a grundon. Focitehetségét fényesen jelzi, hogy vidéki gyerekként Székesfehérvárról a legnépszerűbb klubba, a Ferencvárosba hívták játszani, melynek akkori legnagyobb csillaga az aranylabdás Albert Flórián a”Császár” volt.
Nézetei nem egyeztek az akkori pártvezérek ideológiai nézeteivel ezért kényszerült külföldre távozni, ahol legnagyobb sikere, hogy a Clubb Brugge csapatával belga bajnokságot nyert, majd 1978-ban játszhatott a Liverpol ellen a BEK döntőben, melyet a londoni Wembley stadionban rendeztek.
Odaállhatott arra a helyre, ahonnan Puskás Öcsi legendás, visszahúzó-cseles gólját lőtte az 1953-as, 6:3-ra végződött Angol – Magyar mérkőzésen. Majd később játszott az Egyesült Államokban, ahol csapattársa a portugálok legendás játékosa Eusebio. Sportpályafutása befejeztével mint edző tevékenykedett, majd a rendszerváltás után hazatért.
Tevékeny részt vállalt a közéletben, majd zseniális ötlete támadt, sportversenyeket szervezni az ifjúság részére. Sport által összekapcsolni a történelmi Magyarország elcsatolt részeit. Puskás Ferenccel és Grosics Gyulával, az Aranycsapat legendás játékosaival együtt megalapította az Aranycsapat Alapítványt.
Elindította útjára a Kárpátmedencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot. Kezdetben labdarúgótornákat szervezet, a későbbiek folyamán azonban színre léptek a teremjátékok is, mint például az asztalitenisz, kézilabda, birkózás, sakk. Ma már a névből kimarad a „Kárpátmedencei”, mert a világ más tájairól is érkeznek magyar diákok a versenyekre. A verseny küldetése, az Aranycsapat szellemében összefogni kárpátmedencében élő (a világban élő) magyarság fiatal sportolóit, egy nemzetté kovácsolni őket.
Beszéde második felében az Aranycsapat sikereit méltatta. Kitért rá, hogy a XX. század történelmének viharos korszakai mennyi sikertől fosztották meg a magyar sportot. Franciaországban már 1938-ban VB döntőt játszottunk, kikaptunk az olaszoktól, de a jövő biztató volt, mert a foci pályákon és a grundokon megszámlalhatatlan sok tehetség kergette a labdát. Ekkor jött a második világháború. Majd az 1956-os események miatt szétesett magyar válogatott a svédországi világbajnokságon nem volt képes sikert elérni.
Nagy példaképeink, akikre mindig fel kell nézni, Puskás Ferenc, akit nagyon sok szavazáson minden idők legjobb játékosának választottak, vagy pedig Kocsis „Kocka” Sándor, az 1954-es svájci VB gólkirálya, minden idők legjobb gólátlagát érte el, 2,2-őt, a VB-k történetében. Hazai szakmai berkekben ma is vitatott kérdés, ki volt nagyobb játékos, Puskás vagy Kocsis ?
Hát igen, ezekben az időkben ilyen nagy tehetségek kergették a labdát a magyar válogatottban. Mindenki a maga belátása szerint rangsorolja őket, de egy biztos, hogy az Aranycsapat tagjai minden fiatal sportolónak példaképei lehetnek. Ezek a játékosok az 1956-os forradalmi események után külföldre kényszerültek menni. Itthon maradt viszont a „Fekete Párduc”, Grosics Gyula, akit 1952-ben az év sportolójának választottak. A kommunista diktatorikus rezsim áldozata lett, hazaszeretetéről minden magyar és nem magyar sportoló példát vehet.
Ezeknek a játékosoknak az emlékét idézi fel az Aranycsapat alapítvány, ezeket a játékosokat állítja példaképül minden fiatal sportolónak.
Az előadás után Bognár Zsuzsa, a borozó háziasszonya két nagyon szép ajándékkal lepte meg Kű Lajost. Az első, egy tabló a történelmi Magyarország térképével, melyen sportolók képei vannak elhelyezve, a másik pedig egy póló „KŰ” felirattal.
Maradt idő még, beszélgetésre is. Záróakkordként az előadó válaszolt az érdeklődők kérdéseire, meg próbálták fejteni, hogy a mai labdarúgás miért került erre az alacsony színvonalra azután a dicsőséges idők után.
Köszönjük szépen Kű Lajosnak a tartalmas élménybeszámolót, és nagyon köszönjük Bognár Zsuzsának, hogy ilyen kellemes környezetben, csodálatos emléket állít az Aranycsapat játékosainak. Egy biztos, aki ebbe a borozóba betér, nagyon otthonosan fogja érezni magát.
A fényképeket Finta Dobos Boglárka készítette.
Pallag György, Kárpátia Sport Polgári Társulás/Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52065,45291,42308,41921,37985,32936,21494″}