Gramakövesd a hajdani Hont vármegye legdélibb települése. Csodálatos környezetben fekszik Esztergom közelében, a Duna és a Garam találkozásánál.
Már a kőkorban emberi telephely volt itt, s lakóhelyre lelt errefelé a bronzkor embere is. A rómaiak szintén felbukkantak a falu tájékán. Filozófus császáruk, Marcus Aurelius a közelben írta sztoikus Elmélkedéseit, s e tájon győzték le a légiók a kvádokat.
Garamkövesd szakrális kismelékeinek egy része a falu feletti dombon lévő temetőkertben található. E szakrális helyről egyébként csodálatos kilátás nyílik Esztergomra, illetve az ottani bazilikára.
A temető központi keresztjét gránitkőből állították a XIX. század közepén. A rövid, egyenes szárvégű kereszten ma egy vaskorpusz van, s dedikációján ezt olvassuk: „KÁLMÁN GERGELY/ állíttatta fel/ 1858″. Áll itt egy másik temetőbeli feszület is. Az INRI feliratos, rövid szárú műkekereszten egy vaskorpusz függ, dedikációján pedig ez áll: „Isten dicsőségére/ szeretett szüleink/ emlékére/ HAUSZER GYÖRGY/ RIEDL JULIANNA/ 1888/ Renoválva/ 1992″.
Ugyanitt látható egy négyzetes alaprajzú, sárgás színű temetőkápolna. Az építményből kimagaslik a karcsú torony, mely bádogfedéllel fedett, tetején kis kereszttel. A torony tetőzete alatt az oldalakon félkörben végződő zsaluzott ablakok vannak. A kápolna nyugati és keleti falán is van egy-egy ablak. Északi bejárati vasajtaja felett egy emléktáblán ez a szöveg olvasható: „Itt nyugszanak/ Pasztorok István 1931/ Pasztorok Franciska 1976/ Stugel Valika 1955/ Nyugodjanak békében”.
Áll a temetőben egy betonalapra helyezett, kétlépcsős, magas feketemárvány obeliszk, rajta fehér márvány Krisztus-fejjel, s egy fiatal elhunyt arcképével. A sírjelen az előkelő Sztankovics, illetve Pasztorok család tagjainak nevei olvashatók: „Itt nyugszik/ felejthetetlen kedves/ jó fiam/ PASZTOROK LAJOS/ szül. 1914. jan. 16./ megh. 1936. márc. 10.// SZTANKOVICZ FERENZ/ megh. 1946. dec. 12. élet 80 évet/ és neje/ KÁLMÁN ZOFIA/ megh. 1941. szept. 18. élet 68 évet// SZTANKOVICS FERENC/ róm. kat. lelkész/ 1899-1958// KOVÁCS ISTVÁNNÉ/ szül. SZTANKOVICS EREZSÉBET/ 1892-1964//Kegyes Jézus adj nekik/ örök nyugoldalmat.// MATUS KÁROLYNÉ/ szül SZTANKOVICS MÁRIA/ 1900-10971″.
A temető legtöbb sírjele műkőből, fehér és fekete márványból, illetve homokkőből készült. Látni itt egy szív alakú, földbe süllyedt sírkövet is, mely háromkaréjos szárvégekkel ellátott keresztalakzatban végződik. Dedikációja már nem olvasható.
Egy legömbölyített szárvégű szürke kőkereszten már csak annyi olvasható, hogy alatta nyugszik „Istenben boldogult/ KOTRA JÓZSEF/ megh. 1863/69 évesen”.
A garamkövesdi temetőben helyezték örök nyugalomra a falu jeles szülöttét, Gyurcsó Istvánt. Sírján egy fehér márványlapon elhelyezett réztábla áll, ezzel a felirattal: „GYURCSÓ ISTVÁN/ 1915. I. 25. – 1984. III. 16./ Állj meg idő, állj meg!/ Ne siess, ne fuss el!” Gyurcsó István költő, kultúraszervező is a történelmi Hont megyéből indult egykor. A dél-honti Garamkövesden született, s a második világháború után elsőként jelentkezett verseivel a Csehszlovákiában akkor megjelent magyar lapokban. Több verseskötettel, riporttal s gyermekversekkel gazdagította a felvidéki magyar irodalmat. A legerőteljesebb hangon szólaltatta meg a népe iránt érzett szeretetét, aggodalmát. A szülőfaluja főterén álló szobra Nagy János alkotása. Emlékére évente megrendezik Kövesden a Gyurcsó István-napokat, melyet idén épp ma, április 17-én tartanak.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”52907,52848,53004,52695,52649,52290,52267″}
