Tisztelt Művész Úr!
„Hány verem tátong most a nagyvilágon? / Farkasverem, / Halálverem, / Pokolverem, / Gondosan előkészített verem. / Csak fáklya nem ég a verem előtt. / Voltam-e én, vagytok-e ti, / Lesznek-e ők / Ilyen magányos éji lobogás, / Vigyázz-kiáltás tévelygő felé: / Fáklya verem előtt? (részlet Reményik Sándor: Fáklya verem előtt című verséből)
Június 4-én Komáromban, a nemzeti egységet jelképező trianoni oszlop árnyékában, gyülekezetünk udvarán református lelkipásztorként hallgattam végig a művész úr ünnepi beszédét. A 95 év szétszakítottságának fájdalma mellett a szaggatás fájdalmában. Látjuk, tapasztaljuk, hogy milyen támadás éri a keresztény-keresztyén értékeket a világ liberális eszméinek, a szekularizált világ hangjának megerősödése által. Kár, hogy belső szaggatás tanításában is volt részük azoknak, akik jelen voltak.
Művész Úr többek között hangsúlyozta, hogy senki sem tiszta. Az Ön ereiben is folyik sváb, szerb, csángó vér.
Édesapám református volt, tőle örököltem vallásomat. Római katolikus édesanyám arra tanított: szeresd a magadét és tiszteld a másét! S hogy ezt tehessem, kézen fogva vitt magával a misére is. S én örömmel mentem vele. Áldott tanítás volt az is: szüleidből, szívszerelmedből, szívbéli hitedből, szép hazádból gúnyt ne űzz soha, és ne tedd ezt a máséval sem!
Művész úr, Ön bűnbakként állította be a református egyházat, s a vegyesházasságokból született gyökértelen, vallástalan utódokat, akik okai a mai magyar társadalom erkölcsi és gazdasági mélyzuhanásának. Hangsúlyozta: Lengyelország, Szlovákia, Románia nemzetei azért egységesek, mert mindegyik nép eucharisztikus Istent (a szentséget a római katolikus egyház módján kiszolgáltató) imád. A magyar nemzet azért nem az, mert a protestáns egyházak megosztják azt. A megoldás az lenne, ha belátnánk ezt, és visszatérnénk a római egyház közösségébe.
Kiemelte azt is, hogy a szétszakítottságot mélyítette a Magyarországi Református Zsinat 2012-es határozata, amely a római katolikusokat bálványimádóknak minősíti.
A Zsinat a 450 évvel azelőtt, 1562-ben kiadott Heidelbergi Káté új fordításának és kiadásának formájáról döntött. Ennek a hitvallásnak része a 80. kérdés-felelet, amely a kor hitvitájának a fényében taglalja az úrvacsora és a római katolikus mise közötti különbséget. Tehát a Zsinat a fordításról döntött úgy, hogy megtartva a történelmi irat hitelességét, nem változtat annak egyetlen mondatán sem, mert az történelemhamisítás lenne. Ugyanez a tendencia érvényesül minden történelmi irat – még a római katolikus zsinati határozatok fordításainál is, hiszen, ha nem ezt követnék, önhatalmúan forgatnának ki történelmi tényeket.
Amellett az is tény – így hívatlan prókátorként, csak csendesen a margóra jegyzem meg – a római egyház Tridenti Zsinata (1545-63) kiátkozta és eretneknek nyilvánította a protestáns egyházakat. Ezt a határozatát 500 év alatt sem korrigálta. A kollektív bűnösséget a beneši vonalon is ismerjük, bár más területen.
Szeresd a magadét és tiszteld a másét!
II. János Pál 1991 augusztusában Debrecenben, a kálvinista Rómában megkoszorúzta az ellenreformáció áldozatainak, a gályaraboknak a szobrát. Ő szerette annyira a maga egyházát, hogy ez a szeretet elég volt arra, hogy évszázados mulasztást pótolva tiszteletét rójja le a másé előtt. Lehet, hogy neki is volt olyan édesanyja, aki megtanította mit is jelent ez?
Csak imádkozhatunk azokért, akiknek még nem volt részük ebben a tanításban. Mert: „ aki megért s megértet, egy népet megéltet!” (Kányádi Sándor: Játszva magyarul)
Mi itt, a Felvidéken római katolikusok, reformátusok, evangélikusok, egyszerűen keresztények-keresztyének érteni és élni szeretnénk. Jó dolog lenne, ha igaz dolgokat értetnének meg velünk azok, akikre Isten a tanítás szolgálatát bízta.
Művész úr, emberi érdemeit, művészi tehetségét elismerve, alázattal kérem, hogy a Komáromban elhangzottaknak bibliátlan részét ne tanítsa, és ne vezessen ilyen úton, mert átélhető lehet az, amitől Jézus óv, hogy ha vak vezet világtalant, mind a ketten verembe esnek (Mt. 15,14).
95 fáklya emlékeztetett bennünket június 4-én 95 év fájdalmára. Ez a pislákoló gyertyabélnyi írás pedig a verem előtti figyelmeztetés, „vigyázz-kiáltás” lehet a jövőre nézve.
S a végére tudatosan Péter apostol, az első római pápa leveléből a Szentlélek általi biztatás: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (I Pét. 2,9)
Hiszem és tudom, hogy Krisztusba vetett hit által római katolikus, református, evangélikus és minden keresztény-keresztyén tagja ennek a megtartásra való népnek, aki világosságban él, jár, szól és nem véka alá való, hanem hogy gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, akik a házban (egyházban, hazában) vannak. Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat (Mt 5,16).
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Tisztelettel:
Fazekas Zsuzsa református lelkész
{iarelatednews articleid=”54170″}
