A történelmi Hont tájain járt családfakutatók számára Szentantal elsősorban a szerteágazó Tersztyánszky család szempontjából volt fontos és érdekes. Hisz a település híres kastélyában lakott egy ideig az Ipolynagyfaluban született Tersztyánszky II. Mihály (1753-1825), aki a hatalmas Koháry-birtok gazdatisztje, majd régense volt.
Szentantal a Selmec-patak völgyében, az egykor Balkánt s a Baltikumot összekötő kereskedelmi út mentén, a Selmeci-hegyek festői karéjában települt. Már a korai bronzkorszakban is lakott ember errefelé: a luzsicai kultúra 
egyik központja volt, ahol hamvasztásos temetkezési helyet is feltártak. A település a XIII. századtól bizonyíthatóan és folyamatosan létezett; oklevél először 1266-ban említi Scentantollo alakban. Akkor épp a Hontpázmányok birtoka volt.
Pesty Frigyes Helynévtára is régi községként emlegeti a helységet, „a mellyben csak nehány ház létezett, és három Ércz égető Gyár, ´s ebben azon lakosok mint napszámosok jó lévén fizetve, a´ mezei munkával nem sokat bajlódtak. /…/ Illy jó kereset végett később más vidék részekről is be telepedtek, és házakat leginkább fából építeni, és szaporitani kezdettek…” (1984. 276. l.) Fényes Elek szintén készített leírást a faluról: „Ékesíti az uraság hegyoldalban épült nagy és pompás kastélya, vadaskertje, s a kath. paroch. templom. Határa hegyes; földjei inkább csak tavaszit teremnek; gyümölcse sok.” (1851. 93. l.)
Szentantalban található tehát a régi vármegye legszebb és legnagyobb kastélya. Az egykori gótikus vár helyén ékeskedő kastélyt 1744-ben építtette gróf Koháry András. Eredetileg barokk stílusú volt, a XIX. század elején klasszicista átalakítást eszközöltek rajta. Az egykor kétszárnyas épület nyílt udvara árkádos volt, s szép barokk kút díszítette. A XVIII. század második felében a kései barokk elemeivel ékesítették a közben téglalap alakúra változtatott épületet. Ez idő tájt, amikor annak ura Koháry Ferenc (sz.1767), Hont megye örökös főispánja volt, tevékenykedett Szentantalban Tersztyánszky II. Mihály. A család történetének írója, Tersztyánszky Dezső említi ezzel kapcsolatban az alábbiakat: „II. Mihály megyei számvevő volt, a ki a Hontmegyei Nagyfalu községben, a saját birtokán gazdálkodva, hogy többi birtokos társainak példát adjon, egy második Cincinnatusként, nem restelte az ekeszarvát maga is megfogni és így észszel és munkával készíteni elő a különben nem hálátlan minőségű talajtól várható bő áldást. És ennek az erkölcseire nézve egyszerű, de mély belátásu férfiunak, a ki amellett, hogy szerény gazdaságát virágzásba hozta, megyei hivatalát is közmegelégedésre végzé, jó hírneve eljutván Hontmegye akkori örökös főispánja, herceg Koháry Ferenchez is, ez őt csábrág-szitnyai uradalmában gazdatiszti állással kínálta meg, a mit Tersztyánszky Mihály természetesen hálás köszönettel elfogadván, innentul a herceg, részben kopár és általában erdős birtokainak hasznosítására oly hévvel és szakértelemmel szentelé magát, hogy az ennek megfelelő eredmény folytán a szegény csábrági intéző (vagyis akkori nézvés szerint ispán) a herceg kegyéből mind magasabb és magasabb lépcsőzetekre jutván, végre aránylag nem nagy idő alatt a hercegi összes uradalomnak meghatalmazott komrmányzójává (régensévé) neveztetett ki, székhelyel a szentantali roppant kastély egyik szárnyában…”
Az objektumon egyébként „a számok játéka érvényesül”: a kastélynak 4 bejárata, 7 boltíve, 12 kéménye, 52
szobája, 365 ablaka van, s ez „a naptári adatok játékára utal”. Az udvart zárt folyosó övezi; a díszkút és a bejárat még régi szépségében pompázik. Igen szép a lépcsőház is, melyet a Donner-iskola alkotóinak szobrai díszítenek. A kastélyt – nem éppen indokolatlanul – sokan a Schönbrunni kastélyhoz hasonlítják. A képzőművészeti alkotások sokasága is jellemző rá; megkapóan szép például a négy évszakot ábrázoló allegorikus mennyezeti festmény, a kastélykápolna belső kiképzése, amely a XVIII. században élt besztercebányai festő, S. Schmidt munkája. A XVII–XIX. századi képek legtöbbje holland, francia és német mesterek munkája.
Igen gazdag és értékes a kastély bútorgyűjteménye is. A történelmi bútorok közt több intarziás és arannyal díszített darab található. Csodálatosak a közös étterem XIX. századi bútorai; a könyvtár intarziás fiókos szekrénye, kárpitozott rokokó garnitúrája; a dohányzó barokk stílusú, arannyal átszőtt ülőgarnitúrája és pszeudoreneszánsz vitrinei; a vadász-étterem tiroli stílusú bútorai; a biedermeier és empire stílusú hálószoba; a hangversenyterem XVII. századi barokk ülőgarnitúrája stb. A kék szalont XVI. Lajos stílusú bútorok díszítik, a játékteremben barokk billiárdasztal látható; a vörös szalont holland-barokk szekrény ékesíti; a dolgozószoba bútorai neobarokk stílusúak; a barokk kápolna orgonája 300 éves hangszer.
Kimondottan szépek az egyes termek textiltapétái, rokokó stílusú majolikakályhái, intarziás parkettái, s felbecsülhetetlen értékű a kastély angol, német, holland, bécsi, magyar és cseh porcelángyűjteménye.
A kastély földszintjén az erdészeti, faipari és vadászati múzeum kiállításai láthatók. A vadászati osztályon preparált vadállatok, trófeák kaptak helyet, de itt állították ki a régi fegyvereket, a bányászati és erdészeti akadémia hallgatóinak egykori egyenruháit is, akárcsak a régi erdészeti segédeszközöket. Igen gazdag és látványos az erdészeti gyűjtemény is. A kastély folyosóin sok-sok régi metszet, színes litográfia s mintegy 2000 vadásztrófea látható. Kint, a teraszosan kiképzett domboldalon gyönyörű park terül el, melyet értékes fák díszítenek. (Foltán, J., 1983.)
A kastély kedvelt tartózkodási helye volt Coburg Fülöpnek, akitől a gazdag trófeagyűjtemény is származik. A Coburgok magyarországi ágának megalapítója egyébként az a Coburg Ferdinánd herceg /1785–1851/, aki Koháry Mária Antónia révén jutott a szentantali kastélyhoz és uradalomhoz. A kiváló katona és vadász egyben Ferenc császárnak is bizalmas embere volt.
A római katolikus vallású szlovák falu egykor mezővárosi ranggal bírt, s a XVII. században Hont vármegye is tartott
itt közgyűléseket. 1890-ben még 1419 lakosa volt, közülük 48 magyar és 18 német. A falunak régóta van katolikus temploma. Medgyesi Elek jegyző írta 1865-ben Pesty Frigyesnek, hogy „mivel csak egy kis Katolikus Templom volt, melly később csekélysége végett szét döntetett, ´s helyébe a mostani tágas templom Gróf Koháry pénzes kiadásaival és Köz Lakosok nagy munkájával építtetett föl, mellyben a´ Nagy Oltáron a´ Sz. Antal első remetének csinossan elkészült képe áll, ´s innét következtetik is: hogy ezen Mező Város Sz. Antal nevet kapott.” (1984. 276. l.) A mai templom 1755-ben épült későbarokk stílusban. Későgótikus Madonna-szobra XVI. század eleji alkotás. A Krisztus születése című táblakép valószínűleg M. S. mester alkotása 1506-ból, s a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galéria tulajdona. Itt került elő egykor M. S. mester ama négy alkotása – Olajfák hegye, Keresztvitel, Kálvária, Feltámadás –, mely ma az esztergomi Keresztény Múzeumban látható. A falu további szakrális emléke a XVIII. század második feléből származó barokk harangláb és az 1758-ban emelt rokokó kápolna.
Csáky Károly, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”54432,54385,54332,54331,54296″}
