A Losonc központjában még a középkorban emelt templomot a kálvini hitre tért losonci polgárok 1609-ben romjaiból újjáépítettek, bővítették, szépítették, használták 1849. augusztus 9-ig, amikor az orosz cár katonái kirabolták, feldúlták, porig égették a várost. A református egyház 100 000 pengő forintra becsült kárt szenvedett, temploma „tornyával együtt, boltozatlan lévén … egész díszteljes belszervezetével az irtózatos tűzláng martalékává lőn”.
A kilátástalannak tűnő helyzeten az egyház vezetői rövid időn belül úrrá lettek. Tóth Mihály és Nagy József lelkészek, Gellén Lajos gondnok, Losonczi Gyürky Pál főgondnok, Szilasi és Pilisi Szilassy József egyházmegyei gondnok támogatásával biztosították az egyház életének újraindítását, megszervezték templom és iskola újjáépítését. Ingatlanok eladásával, kölcsönök felvételével, országos gyűjtéssel, sorsjegykibocsájtással, emlékkönyv kiadásával teremtették meg a nagyarányú építkezések anyagi alapját. 1850. január 21-én a füstölgő romok felett megtartatott egyházi gyűlésben a templomok felépítése elhatároztatott.
Az egyház vezetése Wagner Jánost egy „pesti névvel és hitellel bíró építő mestert” hívta meg, aki helyszíni szemle után, az egyház 12 000 pengő forintig terjedő anyagi lehetőségeit figyelembe véve tette meg javaslatát a templom újjáépítésére.
1851. június 9-én a „Templomépítési Bizottmány” feljegyezte „a történelmi emlékezet okáért, hogy a pesti építőmester Wagner János úr … által kimutatott alaprajz és … költségvetés nyomán az új Templom építése a régi helyén megkezdetett, a régi falak lebontattak, a régi alapfal és toronyfal meghagyatott ugyan, de új fundamentum falakkal és pillérekkel vétetett körül, és ha a réginél hosszában valamivel rövidebben üt ki a Templom belső világa, de szélességiben nyert…”
Az építkezés viszonylag gyorsan haladt, Tóth Mihály lelkész szorgalmasan levelezett, tárgyalt, utazott, intézkedett, fontosnak tartotta, hogy a romok közül minél előbb kiemelkedjen az Isten háza. 1852. november 7-én fel is került a kőműves bokréta a toronytetőre. Az első istentiszteletet 1854. november 5-én tartották.
A templom főbejárata előtti oszlopcsarnok építését 1862. november 12-én határozta el az egyháztanács. Egy év múlva, 1863 őszén kialakult a templom végleges formája. A városi főjegyző így emlékezett meg erről: „e remek épület … a város belpiaczán pompázik, valóban Losoncz városának fő díszét adja meg.”
151 éve, 1864 szeptemberében sor kerülhetett a templom felszentelésére is, amelyre 600 meghívót és 375 ebédlő jegyet nyomtattak a vendégek számára. „Alkalomszerű egyházi beszéd tartására nagytiszteletű Sebestyéni Kovács József drégelpalánki esperes … beszentelési beszéd tartására főtiszteletű Nagy Mihály dunántúli püspök” kéretett fel.
A templomtorony tetején forgó rézkakas belsejében emlékiratot helyeztek el, melyben egyebek közt ez olvasható: „Az újított mű készen áll, karcsú merész tornyával, fenségesen összefutó boltíveivel, virágos oszloprendével hivatva hirdetni évszázadokon át, hogy számban megfogyatkozott, de vallásos és hazafias misszióval bíró egyházunk, mely a múltban soha hűtlen nem volt, az Isten dicsőségét hálaadással hirdeti ma is.”
Az emlékiratot Pál apostolnak az Efezusbeliekhez írott levele 3. részének 21. versével zárták: Annak légyen dicsőség az egyházban Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre, örökkön örökké. Amen
Böszörményi István, Felvidék.ma
Elhangzott Losoncon június 21-én az emléktábla avatáson
{iarelatednews articleid=”54502″}
