A világ már régen meghülyült, de a baj most elhatalmasodni látszik. Vagy ahogyan egy egyetemi felvételiző írta Ady A magyar Ugaron című verséről: „az országban nagy a nyomor, és még növeli is a költő…”
Olvasom, hogy szlovák és magyar reklámszakemberek találkoznak hamarosan Pozsonyban, hogy olyan kampány elemeit dolgozzák ki, amely a két nép egymással szembeni bizalmatlanságát, előítéleteit hivatott csökkenteni.
Mert akkor majd jó lesz, ami most sehogy sem az. Ugye erre gondolnak?
Ma ugyanis úgy fest, hogy a szlovák vádhatóság az összevert magyar egyetemistát, Malina Hedviget akarja rávenni vallomásának visszavonására. Az egyik szlovák kormánypárt vezetője magyargyűlöletből épít politikát. Magyar szurkolókat szlovák rendőrök vernek össze Dunaszerdahelyen. A jogszerű fellépés azóta sem nyert bizonyítást, az ottani kormányzó elit így is a kommandósokat veszi pártfogásába. A magyar tankönyvekből töröltetnék a települések magyar nevét. Legutóbb meg lőszert küldenek ajándékba Csáky Pálnak és Duray Miklósnak azzal az üzenettel, hogy likvidálják mindkettőt, ha nem tűnnek el a szlovák politikából. Cserébe magyar drukkerek nagy-magyarországos zászlóval irritálják északi szomszédainkat a saját hazájukban, Királyhelmecen meg 28 fős, nyilas egyenruhás különítmény masírozása provokálja a szlovákiai település lakóit és a hatóságot.
Aki ebben a helyzetben azt gondolja (s még hirdeti is), hogy a jól irányzott kommunikáció önmagában gyógyír lehet a bajra, az a gazdasági válságot, a növekvő munkanélküliséget, a cigányok romló helyzetét – és a sor vég nélkül folytatható – marketingkampányokkal kezeli. (Úgy is nézünk ki.)
A public relations létét a „tégy jót, és beszélj róla” mondatban szokás summázni. Tilos jóról beszélni, miközben súlyos a helyzet. Ez a becsapás minősített esete. Ami a bajt födi el. Cinkossá tesz. Még ha nem is hallgatásra, ellenkezőleg, szépet mondásra agitál.
A reklámszakemberek jól teszik, ha demonstratív módon találkoznak akárhol. De ne húzzanak szőnyeget a szemétkupacra! Nemcsak veszélyes, de egészségtelen is.
Borókai Gábor, Heti Válasz
