A felvidéki magyarság XX. századi sorskérdéseit és történelmi traumáit állította középpontba az a tudományos konferencia, amelyet május 20-án, szerdán rendeztek meg a komáromi Selye János Egyetem Református Teológiai Kara szervezésében. A „Hit, Szülőföld, Nemzet, Kultúra (HISZÜNK), XXI. századi sorskérdéseink a Felvidéken” című rendezvény a deportálások, kitelepítések és a lakosságcsere máig ható következményeit vizsgálta történelmi, társadalmi és egyházi nézőpontból.
A konferencia egyik előadója dr. Somogyi Alfréd egyháztörténész, a Selye János Egyetem Református Teológiai Kara egyetemi docense, a Szövetség a Közös Célokért társulás elnöke volt, aki „A deportálás és kitelepítés hatása a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházra” címmel tartott előadást.
Előadásában azokat a történelmi folyamatokat és következményeket állította középpontba, amelyek a református közösségeket és az egyházi életet érintették a II. világháborút követő időszakban.
A Beneš-dekrétumoktól a lakosságcseréig
Vetítéssel egybekötött, részletes előadásában Somogyi Alfréd történelmi és egyháztörténeti összefüggések mentén mutatta be, miként érintették a második világháborút követő intézkedések a felvidéki magyarságot és különösen a református közösségeket.
A Selye János Egyetem Református Teológiai Kara egyetemi docense előadásában hangsúlyozta:
Az újjáalakuló Csehszlovákiában a parlament hiánya miatt az állam működését Beneš elnöki rendeletei alapozták meg, amelyek közül számos közvetlenül vagy közvetve érintette a magyar és német kisebbséget.
Somogyi Alfréd kiemelte, hogy a korszak intézkedései három nagy terület köré csoportosultak: a csehországi deportálások, a Magyarországra történő kitelepítések, valamint a lakosságcsere köré. Mint fogalmazott, a kollektív bűnösség elvének alkalmazása nyomán magyar családok tízezreit hurcolták kényszermunkára vagy telepítették át, miközben a folyamat a nemzetállami törekvések részévé vált.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Előadásában arra is rávilágított, hogy a csehországi deportálások és az egyoldalú kitelepítések jelentős nyomást gyakoroltak Magyarországra, amely végül aláírta a lakosságcsere-egyezményt.
Hozzátette:
Bár az eredeti tárgyalások során mintegy 75 ezer ember áttelepítésével számoltak, a csehszlovák politikai elképzelések ennél jóval nagyobb arányú magyar lakosságcserét céloztak meg.
A református egyház szerepvállalása
A Szövetség a Közös Célokért elnöke előadásában külön hangsúlyt helyezett arra, miként reagált a történtekre a Magyarországi Református Egyház.
Kiemelte, hogy
az egyház együttműködést alakított ki az áttelepítési kormánybiztossággal és az állami hivatalokkal annak érdekében, hogy a Felvidékről érkező református családok lehetőség szerint olyan magyarországi településekre kerüljenek, ahol működő református gyülekezet várhatta őket.
Somogyi Alfréd megjegyezte, hogy az egyházvezetés külön megbízottakat nevezett ki az áttelepítések nyomon követésére és az érkező családok segítésére. Hangsúlyozta, hogy a református egyház folyamatos jelentésekkel, adatgyűjtéssel és hivatalos kérelmekkel próbálta támogatni az áttelepített közösségeket, miközben az otthon maradt egyházi vagyon sorsa is komoly problémát jelentett.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Előadásában több korabeli dokumentumot és idézetet is bemutatott, amelyekből kirajzolódott: sok család abban reménykedett, hogy ha szlováknak vallja magát, elkerülheti az áttelepítést, ugyanakkor a hatósági gyakorlatban ez gyakran nem jelentett valódi védelmet.
Somogyi Alfréd rámutatott arra is, hogy
a református egyház sok esetben egyedül maradt a Felvidékről érkező magyar reformátusok elhelyezésének és támogatásának ügyében.
Egyházi vagyon és közösségi veszteségek
Az előadó kitért az egyházi vagyon kérdésére is, amely – mint hangsúlyozta – nemcsak jogi, hanem lelki és identitásbeli kérdésként is megjelent az érintett közösségek életében. Példaként említette, hogy kitelepített református gyülekezetek még korábbi kegytárgyaik visszaszerzését is próbálták kezdeményezni annak érdekében, hogy új lakóhelyükön saját közösségi hagyományaikat folytathassák.
Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Somogyi Alfréd előadásában arra is rávilágított, hogy egyes térségekben – különösen Gömörben – a kitelepítések következtében jelentősen megváltoztak a felekezeti és etnikai viszonyok.
Hozzátette:
Számos tehetősebb református családot telepítettek ki, miközben a hátrahagyott ingatlanokba más közösségek érkeztek.
Számokban is mérhető következmények
Az előadás záró részében a történész statisztikai adatokkal és levéltári kutatások eredményeivel támasztotta alá a lakosságcsere egyházi és demográfiai következményeit.
Mint ismertette, az adott időszakban több mint 50 ezer személy érkezett Csehszlovákiából Magyarországra, és az áttelepítettek között a reformátusok aránya meghaladta a felvidéki magyar közösségen belüli arányukat.
-
- Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
-
- Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
-
- Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
-
- Fotó: Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
Somogyi Alfréd hangsúlyozta: mindez hosszú távon is érzékelhető nyomot hagyott a felvidéki reformátusság lélekszámán és etnikai összetételén.
Előadásának végén arra hívta fel a figyelmet, hogy
a deportálások, kitelepítések és a lakosságcsere nem csupán történelmi eseményként értelmezhetők, hanem olyan folyamatként, amely generációkon átívelően formálta a felvidéki magyar közösség és a református egyház sorsát.
A konferencia megnyitójáról, valamint a rendezvény szakmai programjáról szóló beszámolónk ITT olvasható.
Bartalos Nikolas/Felvidék.ma
