Farkas István író-tanárra emlékeztek a lévaiak

A lévai Reviczky Házban került sor 2026. május 18-án a Reviczky Társulás berkein belül működő helytörténeti szakosztály immár 136. előadására, melyre az ifjúságát Léván töltő és a helyi temetőben pihenő Farkas István író, műfordító, tanár, a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok úttörője születésének 126. évfordulója napján került sor.

Az aznapi megemlékezés előadója Dr. Kiss László orvostörténész volt, kinek kezdeményezésére tavaly Farkas István születésének 125. évfordulója alkalmából Ipolyságon emléktáblát avattak, és sokoldalú munkásságát előadásokban mutatták be az ipolyságiaknak.

Az esemény előtt Dr. Kiss László és kedves felesége a lévai temetőben lerótták kegyeletüket Farkas István és édesanyja sírjánál.

Az előadót és kedves feleségét, Farkas István unokáját Hudecné Berta Évát és férjét, valamint a szép számban megjelent közönséget Müller Péter, a helytörténeti szakosztály vezetője köszöntötte és örömét fejezte ki, hogy a Lévához sok szállal kötődő Farkas István életútját ma a lévaiak is megismerhetik.

Majd Dr. Kiss László megragadva az idő fonalát, számos kordokumentumot felvonultató nagyon élvezetes előadásából többek között megtudtuk, hogy Farkas István szülei Id. Farkas István telekkönyvvezető és Sipos Erzsi voltak. Az édesapát szlovák nyelvtudása miatt a Turócszentmártoni Járásbíróságra helyezték. Itt született meg a házaspár második gyermekeként 1900. május 18-án Farkas István.

A családot az édesapa foglalkozása miatt csakhamar Csornán találjuk – megjárva Sopront, Felsőpulyát (ma Burgenlandban) majd Pécset.

Farkas István édesanyja nemcsak kedvelte, de művelte is az irodalmat. Novellái, versei gyakran jelentek meg a pesti Divatbazárban, később a Bars hetilapban is. Turócszentmártonban a család szomszédja volt Svetozár Hurban Vajanský, a neves szlovák író, akivel gyakran társalogtak az irodalomról.

Az apa korai halála miatt a család 1910-ben az anyai nagymamához, Lévára a Honvéd utca 35-be költözött. Farkas István 1910 és 1916 között a lévai piarista gimnázium tanulója volt. 1917 nyarán még befejezte a lévai tanítóképezde I. osztályát, majd az első világháborúban kikerült a román frontra.

A nagy világégést követően hazatért pátriájába, és aktívan részt vett a Pálmay-csoport Garam menti harcaiban. Csakhamar az ő novelláit is közölni kezdte a Bars újság. Emellett segédszerkesztője volt a Lévai Őrálló című helyi lapnak.

A húszas években a Losonc melletti Jelsőczön és Panyidarócon tanított, de továbbra is munkatársa maradt a Bars-nak. 1920-ban Ipolyvarbón feleségül vette Sipos Aranka Annát, gyermekeik: Márta, Zoltán és Mária. Az 1920-as években tagja lett a Losonci Madách Körnek. Könyv alakban megjelent írásai: Tizenhétben (1925), Lelkek feltámadása (1926), Egyszerű történetek (1927), Csodálatos vakáció (1932). Még jelentősebb volt irodalomtudományi és fordítói munkássága. Martin Kukučín „Dom v stráni” című regényét „A Pretur-ház” címen ő fordította magyarra. Ezt további fordítások követték. Rendszeresen magyar és szlovák irodalmi lapokban publikált, s kölcsönösen ismertette meg a magyar és a szlovák irodalmat. Majd Ipolyságra került, a polgári iskola igazgatója lett és Magyar Család címen helyi havilapot szerkesztett. 1938 után tanítói minőségben Nagykanizsára helyezték. Majd a frontra került. 1945 után munkatársa volt a Hétnek, az Irodalmi Szemlében publikált és tankönyvíróként is a kiválóak közé tartozott. 1953-ban alapító igazgatója volt a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Tizenegyéves Középiskolának. Nyugdíjasként a Pozsony melletti Szentgyörgyön élt, s itt is hunyt el. Utolsó kívánsága szerint hamvait Léván, édesanyja sírjában helyezték el.

Az emléktábla megkoszorúzása (Fotó: Müller Éva)

Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség a színvonalas és tartalmas előadást. Müller Péter a Reviczky Társulás nevében egy könyvcsomaggal köszönte meg az előadónak a gyönyörű előadást, majd a Reviczky Társulás nevében bemutatta a lévai Juhász Gyula Alapiskola számára készített Farkas István portréval ellátott rövid életrajzot.

A délután további különlegessége volt, hogy az előadást követően a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helyiségébe, ahol a „Lévai Történelmi Arcképcsarnok – Gondolati Emléktáblák” állandó tárlat már Farkas István életrajzával és a valamikori lakóháza falára gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket.

Itt Müller Péter az író a Bars hetilapban 1920 végén megjelent első, Falusi levelek c. novelláját olvasta fel, melyben a szerző meghatóan első pedagógiai élményeiről ír. Majd ifj. Ševeček Judit szép tolmácsolásában Farkas István 1924-ben írt, Lányomnak c. verse hangzott el.

Ezt követően Farkas István unokája Hudecné Berta Éva és férje leplezték le az író, műfordító, tanár és a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok úttörője lévai gondolati emléktábláját, melyet Dr. Kiss László és kedves felesége koszorúztak meg, majd a Reviczky Társulás nevében id. Ševeček Judit és ifj. Ševeček Judit egy égő mécses formájában az emlékezés lángját helyezték el alatta.

Az emlékezés lángjának elhelyezése (Fotó: Müller Éva)

Az emléktábla felirata a következő:

Ebben a házban

töltötte 1910 és 1917 között ifjúságát

FARKAS István

(* Turócszentmárton, 1900. május 18. – † Szentgyörgy, 1975. december 23.)

író, műfordító, tanár,

a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok úttörője.

Őrizzük meg emlékét!

Állította a lévai Reviczky Társulás irodalmi és helytörténeti szakosztálya,

Farkas István születésének 126. évfordulója alkalmából megtartott előadás emlékező hallgatósága.

Léva, 2026. május 18.

A kellemes és lelkiekben felemelő délután a vendégek és az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével és újabb tervek szövögetésével folytatódott.

Müller Péter/Felvidék.ma