Egy ismert építésztől hallottam, hogy egy épület 100 éves korában éri el a felnőttkort. Ha egy fiatal, aki alighogy átlépi a felnőtté válás küszöbét, eltávozik az élők sorából, az minden esetben megdöbbentő, siralmas, fájdalmas és tragikus.
A bényi iskola épülete 135 éves, fiatal (emberi léptékben 24 éves), és hozzá nem értő kezek máris halálra ítélték!
Előbb megelőzve Fico fickóskodását, iskolánk bezárása mellett voksolt a hat jelenlévő képviselő közül öt, köztük egy MKP-s is, aki ráadásul hosszú éveken át a falu pedagógusaként tevékenykedett, és mindig elégedettek voltak munkájával. És csak egy MKP-s képviselőnek volt helyén a szíve, aki az iskola megtartása mellett szavazott.
Bárhogy is alakult az iskola tanulóinak a létszáma, megtartani mindig könnyebb, mint újból elindítani a tanítást egy olyan iskolában, amely egyszer már bezárt! Ez a cselekedet méltatlan egy képviselőtől, aki állítólag a falu és a lakosság érdekében cselekszik.
Azt beszélik, hogy a képviselők a kegyelemdöfést is megadták iskolánknak azzal, hogy átjátszották, vagy hagyták átjátszani a telket, amelyen az iskola épülete áll, egy üzletláncnak. Ez az üzletlánc az épületet hamarosan lebontja, és helyébe egy „csodaszép szupermarketet” fog építeni, amivel jól járunk, hiszen akciós lesz a tejföl…
Ezzel annak a lehetőségét is örökre kizárták, hogy falunkban valaha iskola nyílhasson! Pedig iskolánk semmivel sem alacsonyabb rendű, mint bármelyik más, környékbéli iskola! Kezdte itt a betűvetést tanító, óvónő, mérnök, pap, orvos, gyógyszerész és atomfizikus is!
Jó lenne, ha képviselő-testületünk „bölcsei” néha könyvet fognának a kezükbe, hátha véletlenül megtalálnák Reményik Sándor Templom és iskola című versét, melyben éberen figyelmeztet: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot, s az iskolát…”
Garamvölgyi Koppány, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”55939,54881,54630,53939″}
A szerző felvételei
