Gyermekkorom karácsonyaihoz óhatatlanul hozzátartoztak a képeslapok. Amíg családi házunk nagyszobájában – melyet csak vasárnaponként fűtöttünk ki -, az angyalok díszítették a karácsonyfát, mi húgommal kis székünkön ülve régi karácsonyi lapokat nézegettünk. Volt mit, mert még nagyanyám rakta el egy nagy dobozva a régieket. Mindmáig őrzöm őket. Különböző minőségűek voltak közöttük. A 19. sz. végi, a 20. sz. eleji lapok nagyon tetszettek. Kedves, szép lapok voltak. Téli tájakat, behavazott fenyőket ábrázoltak, kidolgozott gondos részletekkel. Voltak közöttük újabbak is, hiszen én is elraktam a nekem küldötteket. Ezek már azonban nem voltak annyira mívesek és már nem sugározták egy meghitt, bensőséges világ képét, ahol néha angyalok is járnak, a Mikulással együtt hordják az ajándékokat és az állatok harmóniában élnek a természetben, melyet csak a rénszarvas húzta szánkó csilingelése zavar meg. A behavazott városokban az emberek harangszóra templomba mentek, senki sem maradt otthon, mert tudta, ezt a világtörténelmi eseményt illendő módon kell megünnepelni. Amerikából és Romániából sok csicsás, giccses lap érkezett, tele aranyozással, de még a régi motívumokat ismételgették.
Ma tudom, hogy van, aki az ünnepeket vasútállomáson tölti, a másik anya meg garázsban.
A minap Kassán egy fiatal együttes a karácsonyfa alatt Beatles-számokat játszott. Eszembe jutott, miután ezek a zenészek kijelentették, hogy ők népszerűbbek Jézus Krisztusnál, az amerikai rádióállomások beszüntették számaik sugárzását. Bocsánatot is kértek ezért. Ma már ezt ki tenné meg?
Kézbe veszem a régi lapokat. A szocializmus idején készült lapok között sok siralmas minőségűt találok. Alma, égő gyertya, dió, patkó, narancs… Eleinte fekete-fehér, majd színes lapok (1). A macskák a fa alatt sem nyerték meg tetszésemet (2). A legcsúnyább lapot Erdélyből kaptam (3), de az UNICEFé is elkedvetlenített (4). Magyarországról kedves rajzolt lapok érkeztek. Háromkirályok mint gyerekek (5) és a Mikulás autón érkezik (6), vagy szarvason (7), sőt hintón (8). A szánkón érkező Mikulást a neves történész, Benda Kálmán küldte (9). Az amerikai Mikulás Boldog Karácsonyt kíván (10). Gyerekek kántálnak egy ház előtt (11). Csehországból sok olyan lapot kaptam, melyeken a népszerű Josef Lada falusi jelenetei láthatók (12), némelyikből többet is küldtek. Téli tájat számos képeslapon láthatunk. Az egyiken síelnek (13), a másikon egy vidám téli falusi nap látható (14). Lazetzky Stella vidám városokat rajzolz (15).
Az vallási jellegű lapok is különböző színvonalúak. Mátai Attila képén nyilvánvalóan az angyali üdvözlet látható (16). Az Útban Betlehembe c. képet szájjal festették (17). Kedves Mária és Jézuska ábrázolása (18). Külön közel áll hozzám Nemesszeghy Jenő iparművész míves grafikája. Ezt a lapot az Egyesült Magyar Párt Női Szakosztályának Szociális Alosztája adta ki 1945 előtt. Nekem Breuer Margit küldte gyermekkoromban Zólyomból angol és magyar nyelvű szöveggel. Margit néni magas kort ért meg. Kilencven fölött kezdett azon gondolkozni, hogy voltaképpen miért nem ment férjhez (19). Van amelyik festményt (20, 21), vagy szobrokat, netán betlehemet ábrázol (22) Sok lapon bibliai idézet olvasható. Az egyiken az ároni áldás része németül: „Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon néked békességet!” (Mózes 4. Könyve, 6, 26; 23). A következőn egy gótikus ablakon át nyomul be a fény (24). A sepsiszentgyörgyi lapon templom grafikája (25).
A természet, vagy táj nagyon sok lap témája. Eleinte fekete-fehér fényképeken jelenik meg a vastag hótakaróval borított táj, majd színes felvételeken. Nem mindegyik sikerült. Sok közöttük a semmitmondó. De akad közöttük néhány sikerült is. A körmöcbányai (26) és brünni (27) ezek közé tartozik, ugyanúgy, mit ez a szikrázó tájkép, (28) a pozsonyi viszont nem (29).
Az olaszországi giccses (30), a hollandiairól kirí az anyagiasság és jólét (31) ugyanúgy mint a svédországiról (32), az amerikai viszont kedves. Jim írta, akivel sokáig leveleztünk, de kapcsolatunk megszakadt. Vietnamban is harcolt 1968-ban és onnan is küldött levelet. Belém nyilall, mi történt azóta vele (33)? A következő két nyugatnémet lapot szintén szájjal festették (34, 35). Hatvany Józsefné két munkája bájos (36, 37). A harangok Erdélyből jöttek. Akik küldték nálam ismerkedtek meg és össze is házasodtak. Rég hallottam róluk (38). Szíj Rezső művelődéstörténész és református lelkész mindig míves munkát küldött (39).
A következő lap, mely Svájc francia kantonjából érkezett megintcsak emlékezetes. Általános iskolás koromban egy karácsonyi kiállítás készült. Képeinket a város egyik kirakatában állították ki. Ezt a lapot festettem meg nagyban. Volt egy púpos osztálytársam, akinek a mázolmányom nagyon tetszett. Könyörgött, hogy adjam neki, de nem tettem. A kép elkallódott és ha kezembe veszem a lapot, akkor szégyenkezem (40).
A következő lapok gyermekkorom kedves darabjai. Ezeket nézegettük, mielőtt bemehettünk a feldíszített karácsonyfához és izgulhattunk, mit is kapunk karácsonyra. Szüleink szerény körülményeink ellenére, mindig gazdagon megajándékoztak bennünket. Ezek között akadnak mnarchiabeli lapok ugyanúgy, mint későbbiek. Meine liebe Tanti… olvasom az egyiken (41). A következőt 1932 végén adták postára. Sokan írták alá. Dr. Ormos Bélának küldték Besztercebányára (42). Ezeket a tobozokat meg feleségének. Rajta piros pecsét C162. Cenzúrázták (43)? A következő lapot anyámnak küldték 1942-ben. A bélyegen Jozef Tiso (44). A következő lapon 16 nyelven tüntették föl, hogy képeslap. Márkus Ilonka úrhölgynek küldte Besztercebányára Ella Budapestről (45). A következő kettőn kedves téli táj. Akkoriban még ilyen teleket éltünk meg (46, 47). Az következő osztrák képeslap gyermekkorom fantáziáját nagyon megmozgatta. Angyalkák hozzák rajta az ajándékokat (48). A másik kettőt szintén nagyon szerettem (49. 50).
Utolsónak egy kakukktojást hagytam, mely már újévi jókívánságokat tartalmaz. A hóembert Nagyságos Gárdy Ilonkának küldték Szegedre 1922-ben (51). Ezzel kívánok olvasóimnak egy új évet, melyben sikerül a gonosz erőket háttérbe szorítani. Ez pedig a Történelem Ura nélkül nem sikerülhet.
A szerző képeslapgyűjteménye ITT>> tekinthető meg.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
