Molière Mizantróp c. szomorú vígjátékának bemutatója lesz Január 21-én a kassai Thália Színházban, ami az idei évadban klasszikusokat kíván bemutatni új köntösben.
Molière, azaz Jean Baptiste Poquelin francia drámaíró, színész és rendező volt a 17. sz.-ban. Tehát elég régen, mégis hozzáértő kezekben darabjainak mindmáig van aktuális mondanivalója. A modern komédia megteremtőjének mondják.
Jezsuita kollégiumban tanult, így eredetiben tudta olvasni a latin auktorok komédiáit és egyéb műveit. Ettől a tudástól mi már meg vagyunk fosztva. A párizsi királyi, vagyis udvari kárpitos fiára hagyta címét, így az gyakran találkozhatott XIV. Lajossal, a Napkirállyal. Hogy szerzett-e jogi diplomát, nem világos, de apja jogásznak szánta. Ám ennek aligha van drámaírói voltára vonatkoztatható jelentősége. Sok ember rendelkezik diplomával, de az nem jogosíthatja föl önmagában semmire.
Szerelmével színházat alapított, mely 370 éve tönkrement, aminek következtében fölvette a Molière nevet, egy dél-franciaországi faluról. A névváltoztatás sokat nem segített, mert így is az adósok börtönébe került. Egy derék útépítő mester kölcsöne mentette meg. Ezután vándorszínész lett, végig csavarogta egész Franciaországot, majd Lyonban lépett föl. Ezután került Párizsba. A Louvre-ban lépett föl társulatával. 1659-ben mutatták be sikerrel egyik darabját. Az udvar felfigyelt rá és a siker ezután hozzá szegődött. A király testvére támogatta, sőt fel is lépett társulatában. Majd 39 évesen elvette szeretője titkos kapcsolatból született 16 éves leányát, ami nagy port kavart Párizsban. De ki emlékszik már erre? A király elsőszülött fiának keresztapja lett. A Tartuffe (=szarvasgomba; vallási elkötelezettséget színlelő egyén) c. darabja ugyan óriási felháborodást keltett. A Don Juan vagy a kőszobor – egy vallásosnak mutatkozó ateista szerepeltetése – c. darabját, mint az előzőt is, a király betiltotta, de az anyagi támogatást továbbra is folyósította.
A Képzelt beteg előadása közben esett össze, de az előadást befejezte és néhány órával később jött érte a halál. Színészeket nem temethettek megszentelt földbe akkoriban, de a király jóváhagyásával – igaz éjszaka – mégis elhantolták. Később a Panthéonba, majd a Père-Lachaise temetőben hantolták el.
Több mint harminc művet írt. A Mizantrópot pont 350 éve, 1666-ban vetette papírra.
A darab miről is szólna, mint az emberi gyarlóságról, a színlelésről, az őszinteség hiányáról. Két évig írta az Embergyűlölőt. Egyetlen darabjának kidolgozására sem szánt ilyen sok gondot. A királyi palota közönsége nem fogadhatta elismeréssel, mert a kor francia társadalmának romlottságát és kíméletlen leleplezését aligha vállalhatta bárki is alázatosan magára. Az utókor fényes elégtételt adott a szerzőnek. Sokan, Nocilas Boileau, francia filozófus és költő, Jean-Jacques Rousseau, valamint François Marie Voltaire és Johann Wolfgang Goethe ezt tartotta legjobb darabjának.
Egy darab természetesen a színpadon elevenedik meg és onnan lép le a közönséghez. Ott szerzi meg érvényességét. Ott szólal meg, ott fejti ki mondanivalóját, üzenetét. A néző, ez a sokfejű sárkány mond ítéletet. Kíváncsian várjuk, mivé lesz Molière legjobb darabja Czajlik József rendező, színházigazgató kezében. Milyen új köntösbe öltözteti. Ráismerünk-e a darabra és önmagunkra. Reméljük, ha az Embergyűlölő nem lesz egyben „nézőgyűlölő”.
Január 21-én tartják a bemutatót.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma{iarelatednews articleid=”56355,54040,53620,52320,49589,48653,45764″}