Több mint száz éve, 1911-ben alapították meg Komáromban a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesületet, amelyet a Beneš-dekrétumok idején 1945-ben a csehszlovák soviniszta terror – az összes többi magyar civil szervezethez hasonlóan – betiltott, és csak 2000-ben sikerült a szervezetet újraalapítani – immár a Szlovák Köztársaságban.
Bár szervezetük több mint száz esztendős, mégis tavaly az újralapítás 15. évfordulóját ünnepelték Komáromban.
A tavalyi év azért volt kiemelkedően fontos év az egyesületünk életében, mert Jókai Mór születésének 190. évfordulója tiszteletére – Jókai-emlékévvé nyilvánítottuk. Az író születésnapján egy emlékműsorral emlékeztünk meg Jókairól. A magyarországi Falvak Kultúrájáért Alapítvány Jókai Emlékbizottságával már 2006-ban – egyébként az ő megkeresésükre – találkoztunk. Ekkor alapítottuk a Jókai-díjat, amit az idén immár tizedik alkalommal fogunk átadni Jókai Mór születésnapján. Ez is tanúsítja, hogy együttműködésünk az alapítvánnyal tíz esztendős. Ezen kívül a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a helybéli, tehát a Komáromi Dunamenti Múzeummal közösen az emlékév keretén belül, tavaly októberben tartottunk egy komoly szakmai szimpóziumot, ahol szakemberek adtak elő Jókairól, vele kapcsolatban olyan témákról, amelyek eddig nem voltak annyira közismertek. Ráadásul sikerült a kapcsolatot felvenni Porpáczy Zoltán budapesti grafikus művésszel, aki Napi Jókai címen a facebook-on vezetett egy oldalt. Jókai regényeinek műveiből, illetve regényeinek a címeiből egy nagyon érdekes plakát-sorozat készült, amelyek közül mi harmincat hoztunk el Komáromba és ezek ez év február végéig még láthatók a Kultúrpalotában.
Ami Jókait illeti, Magyarországon az iskolai oktatásban probléma, hogy leíró stílusa kicsit nehézkessé teszi ma, amikor felgyorsult az élet. Nehéz beletenni Jókait az iskolai programba, ami szintén nem kedvez Jókainak. Egy Kosztolányival, de még Móricz Zsigmonddal is könnyebb a „helyzet”…
Én is úgy tudom, hogy a magyarországi tantervben szinte benne sincs Jókai vagy ha igen, akkor nagyon gyéren, tehát nagyon kevés róla a diákok tudása. Mi ezen most azzal is szeretnénk segíteni, hogy a városi televízióban rövidfilmsorozatot indítottunk, ahol a kisfilmeken történész, irodalmár mesélt Jókairól, illetve bemutattuk a komáromi emlékhelyeket. Mindezt most egy dvd-re rögzítjük és a város iskoláinak fogjuk ajándékozni – nemcsak a mi Komáromunkban, hanem Dél-Komáromban, vagyis Magyarországon is.
Az egy tévhit, bár az iskolás éveimből én is arra emlékszem, hogy Jókai egy száraz, vagyis leíró jellegű és unalmas. Ha pedig az író életét vizsgáljuk, az meg egy különösen fantasztikus és kimeríthetetlen forrás.
Nyilván, Ön elolvasott minden Jókait…
Nem olvastam el mindet, nem, de hál’istennek egyre növekszik az én tudásom is Jókairól. Amihez hozzáadódik, hogy nagyon szeretem Komáromot, s erre Jókai csak ráerősít. Végül is ez a plakát-kiállítás is egy új, formabontó módja annak, hogy Komáromban és környékén az iskolások megismerkedjenek Jókaival, ami ráadásul önmagában is fantasztikusan színvonalas és nagyon tanulságos!
Egyesületünknek egyébként további célja, hogy a komáromi kötődésű irodalmi, történelmi események és személyiségek emlékét ápolja, megemlékezzen róluk.
És hogy a fiatalokról se feledkezzünk meg, három éve csatlakoztunk a Magyar Népmese Napjához. Így minden évben megünnepeljük a Magyar Népmese Napját szeptember 30-án! A mi szervezésünkben kerül sor minden évben az augusztus 20-i városi ünnepségekre is – immár tíz éve. Igyekszünk minden évben programra tűzni egy olyan komáromi személyiséget, akinek halálának vagy születésének kerek évfordulója van.
Ki lesz a következő?
Volt Komáromban egy énekes, aki a hajógyár igazgatóhelyettese is volt, és aki idén 95 éves lenne, ha élne. Csík Jánosról van szó, akinek több mint 95 dalát vették annak idején lemezre, róla fogunk megemlékezni ez év júniusában. De volt Egressy-, Lehár-estünk, és nemcsak Erkel Ferencről, hanem Illyés Gyuláról, Radnóti Miklósról és Vörösmarty Mihályról is megemlékeztünk.
Gecse Géza, Felvidék.ma
