Míg az erdélyi és a vajdasági magyarság összességében jó esztendőt hagy maga után, addig a Felvidéken nyilvánvaló jogsértések, nyílt magyarellenesség, Kárpátalján pedig az anyanyelvű oktatási rendszert alapjaiban megrendítő kormányzati intézkedések jelentettek egyértelmű visszalépést a korábbi állapotokhoz képest.
A romániai magyarság számára elsősorban politikai szempontból hozott lényeges változásokat a 2008-as esztendő. Megtört a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikai hegemóniája. Az első mérföldkövet a júniusi helyhatósági választások jelentették, amikor a ’89-es rendszerváltás óta először alakult ki magyar–magyar összecsapás az RMDSZ és a 2008 márciusában pártként bejegyzett Magyar Polgári Párt (MPP) önkormányzati jelöltjei között. A versenyhelyzet nyomán a Markó Béla vezette szövetség öt polgármesteri (összesen 184), húsz megyei (89) és 293 helyi (2195) önkormányzati képviselővel lett „szegényebb” négy évvel korábbi eredményeihez képest. Tekintve azonban, hogy az MPP 11 polgármesteri, 19 megyei tanácsosi és 489 helyi tanácsosi mandátumot szerzett, elmondható, hogy a közösség képviseleti aránya nem csorbult. Nagyarányú távolmaradás jellemezte viszont a magyarságot a november 30-án rendezett parlamenti megméretésen, amelynek során öt, a polgáriak által támogatott független jelölt kivételével kizárólag az RMDSZ képviselői közül választhattak a magyarok. Miközben a függetlenek közül senki nem jutott be a bukaresti törvényhozásba, az RMDSZ-nek olyan körülmények között is sikerült megszerezni 22 képviselői és kilenc szenátori mandátumot – ami 2004-hez képest eggyel kevesebb –, hogy a négy évvel ezelőtti megméretéshez képest jelöltjei közel kétszázezerrel kevesebb szavazatot kaptak. Tizenkét év után egyébként az RMDSZ kiszorult a román kormányból, amelyre a napokban megalakult, a parlamentben kétharmados többséggel bíró nagykoalíció már nem tartott igényt.
A felvidéki magyarok számára nem volt unalmas az idei év. Szimbóluma is lehet 2008-nak, amikor Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párti elnöke az egyik kettős kereszt átadásának ünnepségén a magyarokat „mongol banditáknak és tolvajoknak” nevezte, a turulmadarat pedig „beteg magyar papagájnak”. Egy parlamenten kívüli szlovák párt vezetője a főügyészségen tett feljelentést, mert szerinte Slota kimerítette a nemzetgyalázás és a nemzeti szimbólum megcsúfolása bűntettét. Az ügyészség azonban nem találta törvénybe ütközőnek Slota szavait, mert „sajátos stílusában csak a szlovák nemzet önbecsülését akarta növelni”. Már februárban sztrájkkészültségbe „helyezték magukat” a szlovákiai magyar szülők és pedagógusok a magyar iskolákat hátrányosan érintő tanügyi törvény miatt, s még el sem ült a riadalom hullámverése, májusban megjelent a „hibridnyelvű” honismereti tankönyv, amelyben csak szlovákul tüntették fel a földrajzi neveket. Ősszel ugyan született egy döntés a magyar megnevezések használatáról, de az oktatási miniszter elutasítja annak végrehajtását, nem rendelt a tankönyvkiadóknál ilyen könyvet. Be sem fejeződött a Nyitrán megvert magyar diáklány, Malina Hedvig ügye (két év után sem), a szlovák rendőrség novemberben brutálisan szétverte a dunaszerdahelyi stadionban a magyar szurkolókat, ez idáig hat indokot sorolva fel a beavatkozás jogosságára, de egyet sem bizonyítva videofelvételekkel. A szlovák parlament pedig elítélte a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát, mert az sérti Szlovákia szuverenitását. Ezt követően ültek asztalhoz a két ország vezetői, a közeledés „eredménye” azonban csak Gyurcsány Ferenc – Robert Fico által durván elutasított – hatpontos bizalomerősítő kezdeményezése lett, no meg egy külügyminiszteri díj azoknak, akik mindezek ellenére valamiféle közeledést érnek el a szlovák–magyar kapcsolatokban.
A mögöttünk levő esztendő szerbiai eseményei közül a krónikások mindenképpen Koszovó február 17-én kikiáltott függetlenségét emelik ki. A koszovói kérdés ugyanis rányomta bélyegét az egész szerbiai politikára, megérezték következményeit a vajdasági magyarok is, nem úgy, mint például Radovan Karadzsics hágai vádlott július 21-i letartóztatása, ami ugyancsak fémjelezte a 2008-as évet, ám aminek mélyreható és tartós következményei a tiltakozások ellenére sem voltak. A vajdasági magyarok számára azonban az év eleji elnökválasztások és a májusi parlamenti választások jelentettek fontos eseményt. Létrejött ugyanis a Magyar Koalíció (MK), amelynek közös államfőjelöltje Pásztor István személyében sikert aratott. A magyarok több mint kilencvenezer szavazattal jutalmazták a korábban civakodó magyar pártok egységes fellépését. Az elnökválasztások második menetében az Európa-barát opciót képviselő Borisz Tadics győzött, ami a magyar közösségnek ugyancsak kedvező fejlemény volt. A szerbiai parlamenti választások azonban nem hoztak nagy sikert az MK számára, s a szervezet nem volt sokkal eredményesebb a tartományi és a helyhatósági választásokon sem. A sikerek között könyvelhető el a vajdasági autonómiát erősítő alaptörvény több mint kétharmados támogatása a tartományi képviselőházban októberben, igaz, a szerb szkupstina még nem mondott rá áment. Megszületett a nemzeti tanácsokról szóló törvény tervezete, amely lehetőséget nyújt a Magyar Nemzeti Tanács közvetlen megválasztására, mégpedig a magyar választói névjegyzék alapján.
Aligha vonható kétségbe, hogy a két hét múlva leköszönő esztendő a kárpátaljai magyarság emlékezetében mindenekelőtt a jól kiépített oktatási rendszere teljes felszámolását fenyegető veszély felerősödésének éveként marad meg. Az ukrán oktatási miniszter ez év tavaszán kiadott, a nemzetiségi, köztük a magyar tannyelvű oktatási intézmények elukránosítására vonatkozó rendelete ugyanis valóban sokkhatásként érte a régió magyarságát. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nemzetállam kiépítése jegyében foganatosított miniszteri ukáz valójában nem a nemzeti kisebbségek esélyegyenlőségének megteremtését, hanem az anyanyelvű oktatás fokozatos leépítését, végső soron pedig a nemzetiségek teljes asszimilációját szolgálja. A szándék következménye pedig máris igen érzékelhető, hiszen már a mostani tanévben szembetűnően csökkent a magyar tanintézetekbe beiskolázott tanulók száma, jóllehet a felmérések, az emelt szintű vizsgaeredmények egyaránt azt mutatják, hogy a kárpátaljai magyar iskolák oktatási színvonala sok tekintetben – elsősorban a természettudományi tárgyakat vonatkozásában – meghaladja az ukrán nyelvű tanintézetekét.
S a régió magyarságának ez esetben még az sem szolgálhat vigaszként, hogy nyílt titok: az ukrajnai kisebbségellenes intézkedések a sokmilliós oroszság ellen irányulnak, hiszen az anyanyelvű oktatás szétverésével, ha csupán mellékesen is, de teljesen ellehetetlenül a kárpátaljai magyar közösség is.
MNO
