Az Európai Parlament támogatja a Bizottság azon kezdeményezését, mely a nemzetközi házaspárok válásainak szabályozását tenné átláthatóbbá. A tagállamokat képviselő Tanács ugyanakkor megosztott a kérdésben, elképzelhető, hogy megerősített együttműködés keretében, csak a tagállamok egy része dönt a harmonizáció mellett.
2000 és 2004 között az EU-ban mintegy 2,2 millió házasság köttetett, amelynek 16%-a, azaz 350 ezer nevezhető „nemzetközi házasságnak”. Az ugyanezen időszak alatt regisztrált 875 ezer válásnak közel 20%-a, azaz 170 ezer bírt nemzetközi jelleggel. A legmagasabb nemzetközi válási arányt Észtországban (50%), a legalacsonyabbat pedig Magyarországon (1,5%) rögzítették.
A „nemzetközi válásoknál” a jogi bizonytalanságok miatt sok esetben nem egyszerű eldönteni, melyik tagállam jogát kell alkalmazni a válás kimondása során. A harmadik országban élő uniós állampolgároknak ezen túl az is nehézséget okoz, hogy válásuk ügyében hatáskörrel rendelkező bíróságot találjanak, illetve hogy saját országukban is elismertessék a házasság felbontását. Az eredmény pedig gyakran az, hogy a „jobban értesült házastárs igyekszik a másikat megelőzve ahhoz a bírósághoz fordulni, amely az ő számára dönt kedvezőbben” – írja a jelentést készítő Evelyne Gebhardt (szocialista, német).
Az Európai Bizottság javaslata – amelyet kedden támogatásáról biztosította az EP plenárisa – nem egy egységes uniós válási jogot hozna létre, hanem a jelenlegi, tagállamonként eltérő szabályokat harmonizálná. Egyes EU-országok ugyanis jelenleg nem teszik lehetővé, hogy a házaspárok megválasszák, melyik bíróság döntsön a válásukról, és melyik állam joga alapján.
A javaslat ezért lehetőséget nyújtana a „nemzetközi házaspárok” számára, hogy közösen kiválasszák mind az alkalmazandó jogot, mind az eljáró bíróságot.
„A házastársak megállapodhatnak abban, hogy a közöttük felmerülő, házasságfelbontással vagy különválással kapcsolatos eljárásban valamely tagállam bírósága vagy bíróságai rendelkeznek joghatósággal, feltéve, hogy szoros kötelék fűzi őket az említett tagállamhoz” – áll a szövegben.
A „szoros kötelék” olyan tagállamhoz fűzheti a házastársakat, amely területén valamelyiküknek szokásos tartózkodási helye van. Az illetékességet ezen kívül a házastársak legutolsó tartózkodási helye, vagy valamelyikük állampolgársága is megalapozhatja. Az EP-képviselők ehhez hozzátennék a házasságkötés helyét is, feltéve, hogy az így választott jogrendszer tiszteletben tartja az alapvető jogokat.
A Parlament szerint a javaslatnak tartalmaznia kellene azt is, hogy a bíróság kiválasztása előtt mindkét fél kapjon részletes és alapos tájékoztatást arról, hogyan szabályozzák a válást az egyes tagállamok jogrendszerei. A képviselők azt szeretnék, ha az Európai Bizottság létrehozna egy internetes információs rendszert, „amelyben mindenki megtalálja a nemzeti és közösségi jogra vonatkozó naprakész információkat”.
A Parlament biztosítaná, hogy a bíróság és az alkalmazandó jog kiválasztásánál a gyermekek érdeke semmiképpen ne sérüljön.
Megerősített együttműködés
A jogszabály teljes körű életbe lépéséhez az összes tagállam egyetértésére lenne szükség. Ez azonban egyelőre több tagállam ellenállása miatt is kétséges. Kilenc tagállam – köztük Magyarország (továbbá Ausztria, Franciaország, Görögország, Luxemburg, Olaszország, Románia, Spanyolország, Szlovénia) – ugyanakkor úgy nyilatkozott „megerősített együttműködés” keretében egymás között életbe léptetnék a közös szabályozást, akkor is, ha a többi tagállam ezt elvetné.
Háttér – a házasság felbontása Európában
Ha két olyan személy, akik különböző állampolgársággal rendelkeznek, vagy lakóhelyük már nem ugyanazon tagállamban van, fel kívánja bontani a házasságát, akkor tudniuk kell, hogy mely ország bíróságához vagy illetékes hatóságaihoz kell fordulniuk.
2000-ben a Tanács rendeletet fogadott el, amely meghatározza:
– mely tagállam bíróságai rendelkeznek joghatósággal a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben,
– hogyan ismerik el az egyik tagállamban a házasság felbontására vonatkozóan hozott határozatokat a többi tagállam hatóságai.
Ez a szabályozás a házasság felbontására vonatkozik. A közös gyermekekért való szülői felelősség vonatkozásában hozott határozatokra is vonatkozik, amennyiben azokat a házasság felbontásáról hozott határozattal egy időben hozzák meg, nem vonatkozik azonban olyan témákra, mint pl. a tartási kötelezettség vagy a vagyonmegosztás.
A rendelet helyébe a 2201/2003/EK rendelet lépett, mely nem változtatta meg a házassági jog szabályait, és kizárólag az említett napot követően hozott bontóítéletekre alkalmazandó. A rendelet a különválásra és a házasság semmissé nyilvánítására is vonatkozik. Mivel rendeletről van szó, annak rendelkezései közvetlenül alkalmazandók, azaz bárki hivatkozhat rájuk a bíróság előtt. A rendelet nem vonatkozik Dániára.
A jogszabály nem határozza meg, hogy mely nemzeti jogot kell a bíróságoknak alkalmazni. Bizonyos esetekben valamely tagállam bíróságainak egy másik tagállam jogát kell alkalmaznia. Ez az egyes tagállamok nemzeti jogától függ.
EUvonal
