A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Érsekújvári Területi Választmánya és a Czuczor Gergely Alapiskola rendszeresen közösen, immár 15. alkalommal szervezték meg az Őszi Szakmai Napokat Érsekújvárban.
A SZMPSZ érsekújvári területi választmányának elnöke, Liszka Éva a következő gondolatokkal indította az érsekújvári Czuczor Gergely Alapiskolában megrendezésre került regionális szakmai napokat: „A XXI. század iskolája az élethosszig tartó tanulást, a munkára való felkészítést, a praktikus tudás átadását tűzte ki célul. Nagy kihívás ez mind az iskola, mind a pedagógus számára. Napjaink társadalma a pedagógustól módszertani megújulást és szemléletbeli változást vár el. A tanárok munkájuk során különféle nevelési problémákkal szembesülnek. Ezeket a problémákat felszínre kell hoznunk, közösen el kell róluk gondolkodnunk, és tapasztalatcserével, véleményezéssel el kell indulnunk a megoldás útján.“
Novák Mónika, a Czuczor Gergely Alapiskola igazgatónője köszöntötte az első előadót, Nanszákné Cserfalvi Ilonát, a debreceni Református Egyetem tanárát, igazgatóját, aki előadását azzal kezdte, milyen európai tendenciák érvényesülnek az oktatás területén. Ezután felsorolt néhány konkrét problémát, amelyek gátat vetnek az oktatás színvonalának.
A globális oktatás új kihívást jelent a pedagógus számára. Meg kell változtatni a számonkérés módszerét. Az legyen fontos, hogyan a pedagógus alkalmazni tudja az ismereteket. A cselekedve tanításra kell váltani: együttműködni a tanulókkal, pl. interaktív táblák használatánál, ahol a tanuló aktivitását helyezzük előtérbe, a pedagógus a segítő lesz. A tanulók részére alternatívát kell javasolni, nem kötelezni egyformán mindenkit mindenre. Tehát fontos, hogy mit tanítsunk, de még fontosabb, hogyan. Majd a tanulók problémaérzékét kell fejleszteni. Ennek gyakorlását be is mutatta az előadó a hallgatóságnak egy kis problémamegoldó feladattal: „ Ha van 1 kg-os téglánk meg 1 fél, hány kilo téglánk van?“ Bizony, nem tudták mindnyájan a helyes választ. Sajnos, a gyerekeknek kevés a tapasztalatuk, pedig a tapasztalatokra kell építeni. A gyerek nem tud beszélni. Miért? A szülő keveset beszél vele. Hiányzik a fehér terített asztal, ahol mindenki beszélhetne, ahol mindenkit meghallgatnának. Ha véleményt mondunk, nem a negatívumot kell mondani, hanem a pozitívumot. Az iskolában is a gyereknél azt kell erősíteni, amiben pozitív! További probléma: sajnos, a szülő nem ismeri a gyerekét, és küldi mindenféle szakkörre és pótórára, anélkül, hogy meggyőződne róla, mi érdekli a csemetéjét. A tanórákon legyen jelen a gyerek felé irányuló szeretet és a sikerélmény, a siker, az S-vitamin!!! A tanárt jellemezze a fittség, legyen vevő az újdonságokra!
Strédl Terézia, pszichológus többször is ellátogatott a múltban az iskolába. A mai tanuló sajátosságai témakörben a következőket hangsúlyozta. Napjainkban az oktatás területén mindenki elégedetlen: a tanuló, a szülő, a gyerek. Nem tudjuk nevén nevezni a problémát. Ma már elfogadhatatlan az a megállapítás, miszerint a tegnap iskolájában a ma tanítója készíti fel a holnap gyerekét. Ki nevelje a gyereket? A szülő gondoskodik róla, az iskola oktatja, de ki nevelje? Nevelőnek ott a napközi. További gond a csoportlétszám. A hetes létszám lenne az optimális ahhoz, hogy mindenki mindenkire tudjon figyelni. Otthon kevesebben vannak, az iskolában meg kb. huszonegyen, ezért három alcsoportot kell kialakítani három képviselővel. Az egyke gyerek diagnózis- egocentrikus, hisz amíg nem kezdett közösségbe járni, mindig ő volt a középpontban. Az iskolában nem tudja feldolgozni a változást. A nem egységes értékrend is viselkedési zavarokat okoz. A gyerekek bizonytalanságban nőnek fel, mert mást hallanak otthon, mást az iskolában, mást a haveroktól, mást a TV-ből. Sajnos a legtöbb gyerek figyelme és emlékezete hígabb, viszont a kreativitásuk nagyobb. A pedagógusoknak ezt figyelembe kell venni.
A harmadik előadó, Mayer Zoltán Győrből, a pedagógusok veszélyeztetettsége című előadásában vázolta, milyen rossz hatással vannak a gyerekekre a negatív családtípusok: 1. A zsarnok apa olvas, nézi a tévét, a „báb“ anya mindent egyedül csinál, kiszolgálja az egész családot. 2. Az egyenlősdi családban mindketten nevelnek, de a nevelési koncepciót nem beszélik meg, a gyerek nem tudja, mi az igazság. 3. A cipekedő családmodellben – az anya betegre dolgozza magát. Sajnos ezekből a családokból csak az anyukák járnak szülői értekezletekre. 4. A veszekedőknél azok tépik egymást, akiktől a gyerek sorsa függ. 5. Elvált szülők azzal ronthatják a helyzetet, ha a gyerek előtt a válás után is negatívumokat szórnak egymásra. Egy amerikai véleménykutatásból kiderült: a gyerek egész életében nem bocsájtja meg, hogy szülei elváltak. 6. A nagymama segíthet, de ne irányítson a családban! 7. A bálvány- családban a szülők becsapják a gyereket, amikor ok nélkül azt hangoztatják, hogy az ő gyerekük a legjobb, a legszebb. A gyermek szeretetét játékokkal akarják megváltani. 8. A bibliai családmodellben a szülők más-más feladatot kaptak: a férfi kapta a nevelés, a vezetés feladatát, a nők a családvállalók, a gondoskodók. Ezzel ellentétben mi a helyzet ma a családok többségében? A nők nem szeretnek szülni, a férfiak nem szeretnek dolgozni. Kevés az olyan család, ahol a gyerek követhetné az apa példáját, ahol az apa a példakép.
A gyermekek problémáit súlyosbítják a következő tényezők:
• a jó és rossz relativizálódása /Harry Potter – a nagy gonoszt a kisebb gonosz győzte le. A gyerek nem tudja, ki a jó és ki a rossz. A régi mesékben a banya egyértelműen gonosz volt, a királyfi hős/,
• a tekintély elutasítása,
• generációk közti különbségek,
• énképzavar,
• kommunikációs zavar,
• nemek közti különbségek elmosódása,
• a külső aránytalan fontossága /legyen trendi a frizurája és kigyúrt a teste/,
• nincs valláserkölcs,
• az etikai normák eltűnnek /a felnőttek 80-90%-a infantilis…. csak akkor végzik rendesen a munkájukat, ha a főnök látja őket/
Az előadás végén a pedagógus veszélyeztetettségéről, a problémák torz megoldásainak módjairól, a serdülőkori depresszióról, a büntetésről és fegyelmezésről is elhangzott néhány gondolat. Zárszó: a problémás gyerekhez oda kell menni, meg kell őt nyugtatni. A gyereknek a legfontosabb: „T a r t o z o m v a l a h o v a!“
Liszka Éva köszönetet mondott az előadóknak, majd elégedettségét fejezte ki a résztvevőknek, amiért nagy számban képviseltették magukat a fűri, szőgyéni, muzslai, nagykéri, udvardi alapiskolák az érsekújvári alapiskolához hasonlóan, sőt Pozbáról, Gellérről és Nemesócsáról is jöttek érdeklődők. Végül a résztvevők abban bíznak, hogy a XV. alkalommal megvalósult szakmai napokon szerzett ismereteket mindenki hasznosan tudja alkalmazni oktató-nevelő munkájában.
Seifert Julianna, a CZG Alapiskola pedagógusa
Felvidék Ma
