1919. március 23-án öt ártatlan zselízi ember lett a cseh csendőrsortűz áldozata. Erre a szomorú eseményre vasárnap római katolikus szentmisével és református istentisztelettel közösen emlékezett a Csemadok Zselízi Alapszervezete, a Magyar Koalíció Pártjának Zselízi Alapszervezete és a Rákóczi Baráti Társaság, majd utána megkoszorúzták az áldozatok emléktábláját.
Kepka Márk, a Comenius Gimnázium tanára röviden összefoglalta a 90 évvel ezelőtti eseményeket, és akik eljöttek, megtudták, hogy az akkori idők milyen zűrzavarosak voltak, hiszen vége lett az első világháborúnak és mindenki békét kívánt. Ehelyett azonban a spekuláns politikusok tollvonással változtatták a határokat, mit sem törődve a földrajzi valósággal.
Még ezt megelőzően az Egyesült Államok elnöke, Wilson 14 pontban közreadta azokat a feltételeket, amelyek alapján a háborút le lehetett volna zárni. Magyarország kormánya bízott abban, hogy ezek a pontok érvényesülnek majd. Eszerint az ország nemzetiségei szabad választással dönthettek volna arról, hogy melyik országhoz akarnak tartozni. Tudjuk, erre máig nem került sor. A Tanácsköztársaság létrejötte kiváló ürügyet szolgáltatott a csehszlovák és a román hadseregeknek az ország megszállására.
1919-ben március 15-re emlékezni azonban kissé más volt, mint korábban, hiszen a várostól nem messze, a Gereblében cseh legionisták állomásoztak. A városban a Nagy Vendéglő / a mai városháza/ volt a hadiszállásuk. Egy szemtanú elmondása szerint a menet Mikoláról indult, és estefelé ért a főutcára, majd amikor a református templom elé ért, akkor kezdték lőni a tömeget. 3-4 lovaskocsival jöttek, kis, tömzsi, világos morva lovakkal. Először felszólították a tömeget, hogy „Szanaszét menni!” , de a nép csak ment énekelve. Ekkor a szekerekről leugrálva jobbról-balról lőni kezdték a magyar fiatalokat. Az esti órákban már négy halott volt és sok sebesült. A 16 éves Várai Mariska, a 18 éves Várai Anna, a 32 éves Nagy János és a 40-50 év körüli Séda Károly ott vérzett el. Fejes Károlyt, aki parkőr volt, a park kapujában lőtték le másnap reggel. Nagy Pál 3 évi illavai börtönt kapott, mert ő vitte a magyar zászlót.
Estétől hajnalig lőttek. A nép menekült, nagyon sok sebesült volt. Így foglalták el Zselízt – Lévából. Ezután jöttek a házkutatások , névsorok alapján a magyar családokat zaklatták, fegyvert kerestek, a magyar zászlókat elkobozták és teljesen széttépték.
Ez volt a zselízi szabadságharc, a zselízi március 15-e.
Emlékezzünk! A gyilkosoknak bocsássunk meg, de az elesettekről sohase feledkezzünk meg!
Felvidék Ma, KÁ
