A tiszaújvárosi Derkovits Gyula Kulturális Központ rendezésében a Tiszaújvárosi Városi Kiállítóteremben (Barcsay tér 2/4) november 24-én 17.00 órakor nyílt meg a Gömöri Kézművesek Társulásának kiállítása, mely tíz napon át látogatható. A kiállítás a miskolci székhelyű Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Pedagógiai Szakmai, Szakszolgálati és Közművelődési Intézet és a kassai központú Kerületi Közművelődési Központ (KOS) „Dialógusok I. – Kulturális együttműködés a Kassai Önkormányzati Kerület és Borsod-Abaúj-Zemplén megye között a tárgyalkotó művészetek területén” c. közös projekt keretében valósulhatott meg. Ezt a Magyarország – Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 támogatja.
A Borsod-Abaúj-Zemplén területén fekvő Tiszaújváros a szocialista iparosításnak köszönheti létét, ami meghatározza az egész település építészeti stílusát. 1955. szeptember 9-én kezdték el építeni Tiszaszederkény közelében, s e falu nevét viselte 1970-ig. Ekkor érte a lakosokat az a baleset, hogy a hatalom ördögien zseniális megszállottja születésének 100. évfordulóján a városra ráerőszakolták a Leninváros nevet. Ebben az időszakban lett a környék központjává. A rendszerváltást követően 1991. február 1-jén fölvette a Tiszaújváros nevet.
A kiállítóterem egy toronyház földszintjén található. Az alsó szintet sikerült modern építészeti eszközökkel emberi léptékű térré varázsolni. Itt került sor a kiállítás megnyitására. Badin Ádám gömöri rendező szavalata után, Mátyás Zoltán, a Derkovits Kulturális Központ igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Kiemelte, a most létéért küzdő kassai Thália Színházzal már régóta gyümölcsöző kapcsolatot ápolnak. Előadásaikat rendszeresen látogatják, Rimaszombattal meg testvérvárosi kapcsolatokat ápolnak. A hidak építésének fontosságára utalt, melyeket a rendezvények sokszínűsége gazdagít tovább.
Kolostori Gábor a hosszú nevű miskolci székhelyű Közművelődési Intézet igazgatóhelyettese beszédében három pillért tartott fontosnak kiemelni. Az első a munkahelye biztosította törekvések, melyeket Bányiczki Mária projektmenedzser kimeríthetetlen energiával tesz élővé, a második a közös kulturális örökség, mely a két régiót elválaszthatatlanná teszi. A harmadik az, hogy e törekvéseket a 21. század formanyelvére sikerült a pályázás során lefordítani, amit az EU-ban is értenek. Ennek eredménye a mostani kiállítás is, mely egy tizenkét hónapos rendezvénysorozat első állomása. S a következő rendezvények szinte kéthetenként követik egymást. Most tárgyalkotó művészek mutatkoznak be, akik szakmai eszmecseréket folytathatnak, tanulhatnak egymástól, s ezt a folyamatot örökítik át. Reményét fejezte ki, hogy ez a kapcsolat hosszú távon gyümölcsöző lesz. Végezetül közölte, a tiszaújvárosi díszítőművészek tavasszal Rozsnyón mutatkoznak be.
Ezután Ulman Gábor citerajátékával bűvölte a szépszámú közönséget, majd Dr. Máté László nyugalmazott követségi tanácsos nyitotta meg hivatalosan a kiállítást. A Kassáról érkezett szónok közismerten nem szokott szájkosarat használni, s ez alkalommal sem köntörfalazott. Személyes élménnyel kezdte, mivel szülőhelyén, Szilicén épp egy tiszaújvárosi csoportja találkozott, akikkel össze barátkozott, s így érdemi párbeszédet tudott folytatni. Nem úgy, ahogyan ma a politikusok egymás mellett „elbeszélnek”. Gömörországból jöttek a mesterek, melynek két központja volt. Rozsnyó és Rimaszombat. Az előbbit Fábry Zoltán Drázus-parti Athénnak keresztelt el, mert két felekezeti gimnáziuma is volt.
A rendszerváltás éveiben a szlovákok a magyar televízió adásainak kimagasló teljesítménye miatt magyarul tanultak. Magyarország akkor példa volt. A változások motorja. Mára már tudomásul kell vennünk, hogy a magyar politikusok között csak egy különbség van: az egyik rosszabb mint a másik! De ezen a ponton nem állhatunk meg, ugyanis Móricz Zsigmond mondta, minden magyar felelős minden magyarért. A határon túli magyarok ezt a felelősséget gazdagítani tudják, mert Fábry szerint a kisebbségi sors jó iskola. Most meg már adottak a föltételek, meg tudjuk ismerni egymást, s részben megtapasztalhatják a magyarországiak, hogyan élünk. A várhosszúréti mesteremberek, olyan lények, akik a hagyományok ápolásával egyben új hagyományt hoznak létre, miközben az egykori magyar, szlovák mesterek és ügyes kezű cigány kovácsok és kosárfonók hagyományaira alapoznak. S ami külön is fontos és megkapó, hogy a gyerekekkel foglalkoznak. Nagy László költő fogalmazta meg, „Műveld a csodát, ne magyarázd…” (Hegyi beszéd)
Tudomásul kell vennünk, a politika szegényít, a kultúra gazdagít. Az előbbi önmagát ajnározza, az utóbbi a közösséget szolgálja. Gömörországban, hol nagy általánosságban 30%-os a munkanélküliség, de akad település, ahol ez a részarány eléri akár a 60-80%-ot is, a letargia, az alkohol uralkodik. Majd jön a szociális segély! – bizakodnak sokan. Ez sok szomorúságra ad okot. Van más út is. Ez a kiállítás is bizonyítja, mire képes az alkotó ember. A szónok felszólította közönséget, beszélgessenek az alkotókkal, akik műveik mellett állnak majd, mert ez felüdülést és erőt nyújt. A novemberi depresszió elleni varázsszer, derűt okoz.
Ez alkalommal a politikát súroló gondokról sem szabad szó nélkül elmenni. Itt van a nyelvtörvény harmadik módosítása, melynek célja nem az anyanyelv védelme, hanem a nyelvi megalázottság fokozása, s a magyarok kiiktatása a közéletből. A megfélemlítés. A anyanyelv, mely a haza egyik jellemvonása, nem lehet politikai alku tárgya. Makkai Sándor erdélyi püspöktől tudjuk, az anyanyelv nem politikai, hanem erkölcsi kérdés.
A magyarok száma a múlt évszázadban csökkent az erőszakos asszimiláció következtében. Viszont mi óhajtjuk a tárgyi kultúra s az anyanyelv szellemének megőrzését s ennek termékeny együttélését. Az üzenet a szomszédságból, a magyarok száma csökkent a türelmetlen elnemzetlenítés következtében, de a tárgyi kultúra az anyanyelv szellemével együtt mágikus erőteret alkot, mely megtermékenyíti az együttlétet.
Fogadják szeretettel ezeket a szorgalmas és tisztességes embereket! – fejezte be megnyitóját Máté László.
Majd Štefan Lipták fujarán (a hosszúfurulya változata) játszott nagy sikerrel. Később hangulatos harmonika játékéval emelte a rendezvény fényét. Lelkes taps fogadta teljesítményét, melyet Badin Ádám köszönt meg szlovák nyelven, jelezve, Gömörben a két etnikum békésen megfért egymás mellett, ha a politika gyilkos szelleme nem zavarta meg köreiket.
A kiállítás megnyitóján jelen volt Klárik Gábor, Várhosszúrét polgármestere és Kardos Ferenc, Rozsnyó alpolgármestere.
Végezetül illendő bemutatni a kiállító Gömöri Kézművesek Társulását. Róluk érdemes elmondani, hogy 2002–ben alakultak polgári társulásként a krasznahorkai kastélyhoz közeli Várhosszúréten (Krásnohorská Dlhá Lúka). Céljuk a hagyományos mesterségek újjáélesztése, valamint egy olyan alkotóműhely kialakítása, ahol lehetőség nyílik a hagyományos kézműves mesterségek oktatására, s amely helyet ad az elkészült tárgyak bemutatásának.
Már a megalakulástól kezdve rendszeresen foglalkoznak az utánpótlás nevelésével a Várhosszúréti Kézműves Gyermekműhely keretében, ahol rendszeres foglalkozásokon és nyári táborokon ismertetik meg a fiatalokat a kézművesség alapjaival.
2006-ban első alkalommal rendezték meg az I. Gömöri Kézműves Vásárt, mely azóta nagy hírnévre tett szert és egész Gömörország kézműveseinek rangos találkozója lett. Ez évben, augusztus 5-én nyílt meg a Társulás otthona, a Gömöri Kézműves Központ, melynek műhelyeiben az egyesület kézművesei művelik a csodát.
2007-ben a Hegyaljai Mesterek Népművészeti Egyesülete és a GKT együttműködési szerződést kötött. 2008. május 31-én nagy sikerrel rendezték meg a „Pásztorok áldomásá“-t, melyen felvidéki és magyarországi pásztorok, kézművesek elevenítették föl az egyedülálló magyar pásztorhagyományokat.
A kiállítók között megtaláljuk a jabloncai Rigó Bélát (csuhé és gyékénytárgyak), Ulman István várhosszúréti fafaragót, Baffy Lajos krasznahorkaváraljai fafaragót, Farkas Alíz rozsnyói textilművészt, Zuzana Dovalovská és Žófia Mihóková sajórédei szövőket, Palenčár Magdolna csécsi fafaragót, a rozsnyói csipkeverőket (Jarmila Kálmánová, Angela Czintelová, Anna Urbánová, Emília Šmelková, Eva Csuporiová), Szabó Lóránt és Stefánia rozsnyói mézeskalácsost, Horváth Zoltán kazincbarcikai keramikust, Emődi Imre barcikai tűzzománcost, Mezei Lajos borzovai faragót, László Ottó hanvai kovácsmestert, Borsodi Valéria várhosszúréti kosárfonót, Bastyúr Jaroslav szilicei kolompkészítőt, Basa Bertalan zubogyi késkészítőt és Kulcsár Lajos mályinkai fafaragót. Aki elmélyültebben meg kíván ismerkedni a GKT-val, látogassa meg Várhosszúrét honlapját (http://www.krhdlhaluka.sk).
Balassa Zoltán
