Bár a kormány tegnap nem az eredeti formájában hagyta jóvá az államnyelvtörvény végrehajtási útmutatóját, s látszólag beleépített olyan elemeket, amelyek megszelídítik a korábbi durva hangvételt, a helyzet nem lett jobb és tisztább, tisztességesebb sem.
Sőt, néhány ponton kimondottan megerősítette a nemzeti kisebbségek nyelvi joggyakorlásának alárendelt helyzetét. Bíró Ágnes, az MKP kulturális alelnöke, parlamenti képviselője a kulturális minisztérium mint végrehajtó számára legfontosabb, burkoltan beépített megszorításokra figyelmeztet portálunknak szánt írásában.
Az államnyelvtörvény a nyelvhasználatot szabályozó törvények hierarchiáját az 1.§ 4. bekezdésében rendezi. Ez egy rendkívül fontos szakasz, mivel az ellentmondó előírások esetén eldönti, hogy melyik jogszabály rendelkezése alkalmazandó.
Idén nyáron ezt a bekezdést is módosították, mégpedig annak tartalmát jelentősen megváltoztatva. A korábbi törvényszöveg szerint:
„(4) Jelen törvény nem szabályozza a nemzeti(ségi) kisebbségek és az etnikai csoportok nyelvének használatát. E nyelvek használatát külön törvények szabályozzák.” ((4) Zákon neupravuje používanie jazykov národnostných menšín a etnických skupín. Používanie týchto jazykov upravujú osobitné zákony. /4/)
Hatályos törvényszöveg:
„(4) Amennyiben jelen törvény nem rendelkezik másként, a nemzeti(ségi) kisebbségek és az etnikai csoportok nyelvének használatára külön előírások vonatkoznak.1)” ((4) Ak tento zákon neustanovuje inak, na používanie jazykov národnostných menšín a etnických skupín sa vzťahujú osobitné predpisy.4)
A miniszteri indoklás a módosítást így indokolta: „Pôvodné znenie odseku 4 v § 1 sa upravilo tak, aby presnejšie vyjadrovalo skutočný stav právnej úpravy v súvislosti s používaním menšinových jazykov.” Magyarul: „Az 1. § 4. bekezdésének eredeti szövegét úgy módosította, hogy pontosabban fejezze ki a törvényi szabályozás tényleges állapotát a kisebbségi nyelvek használatával kapcsolatosan.
Az első szakasz 4. bekezdésének módosításával a korábbi törvényszöveggel ellentétben már egyértelműen kifejezést nyer, hogy az államnyelvről szóló törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek nyelvének használatát mindazon a területeken, ahol külön törvények nem szabályozzák azt. Ezzel a módosítással valójában az államnyelvtörvény a kisebbségi nyelvek használatát szabályozó törvények fölé került a jogszabályi hierarchiában. Az új megfogalmazás egyébként valóban jobban tükrözi a szlovák jogszemléletet, amely szerint a kisebbségi nyelvet csak kivételesen, olyan esetben lehet használni, ha ezt jogszabály kimondottan engedélyezi. Másként megfogalmazva: az anyanyelvhasználat Szlovákiában nem olyan jog, amelyet csak indokolt esetben és szükséges mértékben lehet korlátozni, hanem egy privilégium, amely csak akkor illeti meg az állampolgárokat, ha ezt valamely jogszabály kimondottan biztosítja számukra. De az igazán szlovák specialitás ebben, hogy ezt a szemléletet nemcsak a hivatali nyelvhasználat területére, hanem általában a nem hivatalos nyilvános nyelvhasználatra vonatkoztatják.
Vollebaek EBESZ-főbiztos a nyelvtörvényhez készített jelentésében részletesen foglalkozik a nyelvhasználatot szabályozó egyes jogszabályok egymáshoz való viszonyával. Itt hangsúlyozza, hogy “Amennyiben az értelmezés jogrendszerrel összhangban történik, világos, hogy a törvény személyi hatályának kiterjesztése nem foglalja (és nem is foglalhatja) magában a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak korlátozását. Azonban, szűken (és rosszul) értelmezve, a rendelkezés közvetett eszközként használható a nemzeti kisebbségek más jogszabályokban biztosított nyelvi jogainak aláásására.” Megjegyzi azt is, hogy „a módosítások – elkerülendő a lehetséges eltérő értelmezéseket – nem javították az államnyelvtörvény átláthatóságát.”
Éppen ezért a kulturális minisztériumban kidolgozott „irányelvekbe” is bekerült egy, a jogszabályok egymáshoz való viszonyát magyarázó rész: „Všetky doteraz prijaté zákony umožňujúce používanie jazykov národnostných menšín osobitne zákon č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín v znení zákona č. 318/2009 Z. z. majú vo vzťahu k zákonu o štátnom jazyku postavenie osobitného zákona (lex specialis derogat legi generali).” Magyarul: „Minden eddig elfogadott, a nemzeti(ségi) kisebbségekhez tartozók nyelvhasználatát lehetővé tevő törvény, különösképpen a Tt. 184/1999. számú, a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatát szabályozó törvény a Tt. 318/2009-es törvénye függvényében az államnyelvtörvényhez viszonyítva speciális jogszabályként (lex specialis derogat legi generali) működik.”
Feltehetően ezt a szövegváltozatot bemutatták a főbiztosnak is. A tárcaközi egyeztetést követően a kormány elé beterjesztett anyag több helyen is módosult. A szóban forgó mondatot megtoldották, amely kiegészítés így hangzik: „ak im zákon o štátnom jazyku také postavenie priznáva”, vagyis: „ha az államnyelvről szóló törvény ilyen szerepet biztosít nekik”.
Ez a megtoldás már csak azért is érdekes, mivel ilyen javaslat meg sem jelent a tárcaközi egyeztetés során, tehát az „irányelvek” előkészítői ezt saját kezdeményezésre írták hozzá.
Tehát a főbiztos véleményével ellentétben ismét az államnyelvtörvény elsőbbségét hangsúlyozták ki. Egy mondatban úgy foglalhatjuk össze, hogy akkor mérvadó a kisebbségi nyelvhasználatot lehetővé tevő jogszabály, ha az államnyelvtörvény kimondottan ilyen státust biztosít neki, és (vagy) a nyelvtörvény nem rendelkezik másként.
Feltehetően, az idő rövidségére tekintettel, a tárcaközi egyeztetést követően már nem mutatták be az anyagot a főbiztosnak. A szlovák diplomácia rosszhiszeműségét jól illusztrálja ez a konkrét példa is, hogy egy bizonyos szöveget véleményeztetnek a főbiztossal, majd a kormány elé már egy másik, ellentétes értelmű szöveget terjesztenek elfogadásra. Sajnos, ez is csak azt a gyanút erősíti meg, hogy a kormányzat a nyelvtörvénnyel kapcsolatos úgynevezett „konzultációt” az elejétől kezdve porhintésnek szánta.
Felvidék Ma, Bíró Ágnes
