A közelmúltban találkozhattunk egy írással, később válaszként egy nyilatkozattal, amelyek szerint a Selye János Egyetem jelenlegi rektora arra kéri fel a korábbi rektort, hogy a nyelvtörvény értelmében változtassa meg, vagy ha nem teszi meg, távolítsa el az egyetem létrehozásáról szóló kronológiát ábrázoló emléktáblát!
(…) Ez a rövid kimaradás azt ábrázolja, hogy mikor ezt megtudtam, a szívgyógyszeremért kellett nyúlnom. Idős vagyok, közvetlen kapcsolatom nincs az egyetemmel, de ez a hír szíven szúrt.
Tájékozódtam a hír kapcsán és döbbenetes dolgokat tudtam meg. Információkat kaptam azzal kapcsolatban, hogy nem egy, sőt már egyre több tantárgyat szlovák nyelven kezdenek oktatni, szlovák tanárokkal. A hallgató, akitől az információt kaptam, védeni kezdte ez a helyzetet, miszerint, a tanár próbál! magyarul kommunikálni a hallgatókkal az előadás közben. Vannak olyan kötelező tantárgyak, amiket szlovákul, csak szlovákul adnak elő a tanárok a hallgatók részére. Van olyan kötelezően választott tantárgy is, amelyet szintén szlovákul oktatnak, de az írott anyag kétnyelvű.
Az egyetem intézménye a hivatalos dokumentumokat is szlovákul vezeti. Ezt máshol is tapasztalhatjuk, így ez kevésbé zavaró számomra. A kérdésem az, hogy mitől magyar a komáromi Selye János Egyetem? Talán attól, hogy magyar ajkú hallgatók közössége látogatja?
A jelenlegi rektor, Tóth János úr a fent említett táblacserét azzal is indokolta, hogy az elmúlt évek során több meghívott cseh, és szlovák partner szóvá tette az emléktábla egynyelvűségét. Rektor Úr, ha netán spanyol, vagy portugál kollégája látogatná meg az intézményt, akkor az ő nyelvükön is kéne kibővíteni a táblát?
Hát kérem szépen rektor úr, hát nem teszek az ilyesmire? Hogy képzeli Ön, vagy bárki más, hogy meg kell felelnünk, minden tekintetben bármilyen meghívott vendégnek. Ön, mint az egyetem rektora a szlovák, illetve cseh partnereinek megmagyarázhatta volna, hogy az egyetem magyar nyelvű, ezért magyar a tábla is. Ennyire egyszerű! Hát csak gondoljon bele: volt olyan tapasztalata, miszerint, ha ellátogat a prágai egyetemre, vagy a besztercebányai egyetemre, vagy említhetném az olasz bolognai egyetemet, hogy bárki, a vezetőség közül az Ön nyelvéhez viszonyítva tett e bármiféle erőfeszítést, hogy az ottani feliratok Önnek kedvezzenek?
A másik dolog: szlovák nyelven írta Ön a felkérést, hogy távolítsák el az kronológiáról szóló emléktáblát! Ezt azzal indokolta, hogy Komárom város polgármesterének is elküldték. A jelenlegi kisebbségi nyelvtörvény lehetővé teszi, hogy ahol a magyarok részaránya meghaladja a 20%-ot, ott a hivatali intézést lehet magyar nyelven is végezni. És ezt a törvény adta lehetőséget magyar egyetem rektoraként miért nem használta? Komárom város polgármester utóvégre tud magyarul.
Önnek, mint az egyetlen szlovákiai magyar egyetem rektorának példát kéne mutatnia helytállásból, miszerint, ha hatályban van egy rossz törvény, jelen esetben nyelvtörvény, akkor azt mi nem vagyunk kötelesek automatikusan elfogadni. Különben úgy tudom, hogy az egyetemek autonóm intézmények, csak élni kell a lehetőségekkel és nem túllihegni a rossz törvényeket…
U.I.:
Ön ezt írta levelében: „az emlékműveken, emlékoszlopokon és az emléktáblákon a feliratokat államnyelven tüntetik fel. Ha más nyelvű szöveget is tartalmaznak, azok csak az államnyelven feltüntetett szöveg után következhetnek és tartalmilag meg kell egyezniük az államnyelven feltüntetett szöveggel.“ Az Új Szóban a napokban olvastam, hogy a nyelvtörvény ezt a problémát így kezeli: „Az emlékműveken és emléktáblákon álló feliratoknál a törvény nem írja elő, hogy melyik nyelvű felirat szerepeljen az első helyen, így az nyugodtan lehet a magyar is. Ez viszont csak azokon a településeken érvényes, ahol hivatalos érintkezésben használatos a kisebbségi nyelv (vagyis ahol a kisebbségi lakosság részaránya eléri a 20 százalékot).“ Az említett emléktábla az egyetem belterében helyezkedik el, így rá egyáltalán nem vonatkozik a nyelvtörvény.
Kovács Márton, Gúta
{iarelatednews articleid=”26895,26865″}
