Radoslav Procházka kereszténydemokrata képviselőnek igaza van, amikor azt állítja: egy államhatalom politikája nem épülhet arra, hogy egy-egy törvénynek, megoldási javaslatnak koalíciós vagy ellenzéki előterjesztője van-e. Ha ugyanis a nagypolitikában ez a főbenjáró és mindent eldöntő kérdés, mindig az állampolgár húzza a rövidebbet.
A tavalyi választási kampányban kirekesztővé tett szlovák állampolgársági törvény az akkori parlamentben ülők felpörgött lelki-értelmi fogékonyságát tükrözi, merthogy választási lehetőségük akkor is volt. Dzurinda SDKÚ-ja már akkor is beterjesztette alternatívaként az idei februári ülésen megvitatott és megbuktatott javaslatot. Tavaly a harcos „magyarállampolgárság-irtók” nem hitték el, hogy másokon csattan majd az ostor. Mára mindez világos. Még az is, hogy a kormánykoalíció pártjai sem jobbak, mint a most ellenzékben ülő, „megtorló” tavalyi törvényhozók.
Ficóék pálfordulása érthető: az 52 eddig hontalanított szlovák polgár elsöprő többségének nincs és nem is lesz magyar útlevele. Tudják – Dušan Čaplovič képviselő maga ismerte be a Tisztelt Ház szónoki pulpitusánál -, hogy túllőttek a célon, ezért igyekeznek „megjavítani”, amit elrontottak. Mi meg tegyük hozzá: ha már azok, akik ezt az első hatalmi lépéseik egyikeként ígérték, nem csinálták meg, s most is csak marakodnak rajta, az ég tudja, miért.
Bulgakovi poetica licenciával élve: lassan, de biztosan gyarapodik az Iván Ivanovics Hontalanok száma, s egyre biztosabban tudja az ember: ennek a kormányzatnak is az a fontos, hogy egyetlen magyar se bújhasson ki a büntetés alól, s ezért semmilyen ár nem drága, semmilyen áldozat nem sok.
A politikai hatalom deformál. Egy évvel ezelőtt teljesen normális, tisztességes, okos és elvhű emberek beszélnek félre, hivatkoznak arra: nem szavazhatják meg a hontalanítás részleges megszüntetését, mert előterjesztői képmutatók. Igen, Ondrej Dostálra, a polgári aktivistára gondolok, aki szép lassan koalíciós politikai aktivistává szelídül, s kezd belesimulni a megszokott klisébe, frakciós pártelnöke elvárásainak megfelelően… Képmutatásról beszél, a Smer és Fico képmutatásáról, és már neki is elég érv ez ahhoz, hogy elfogadja: a koalíciós marakodás és halogatás fontosabb, mint az ország polgárainak sorsa. (Hogy mi a koalíció belső küzdelmeinek igazi oka, egyelőre nem világos; a régi arcokat és jellemeket ismerve azonban biztosan zsírosabb falatok forognak kockán, mint az állampolgárság. Mondjuk: a pártoknak a héten eldöntött privatizációkban betöltött szerepe…)
S még egy megjegyzést hadd tegyek a polgári aktivista politikaivá válásához: képmutató Radoslav Procházka is, aki kereszténydemokrataként minden olyan módosító javaslatot támogat, ami a jelenlegi hontalanító szlovák állampolgársági törvénynél jobb? Elvégre: a jelenleg kormányzó Kereszténydemokrata Mozgalom Ficóékkal együtt szavazta meg a fosztótörvényt! Vagy esetükben már elfogadható, ha Saulus Paulussá válik? Netán Ondrej Dostál a kereszténydemokraták képmutató támogatását is kikérné a koalíciónak a kormányprogramban is megígért antidemokratikus Fico-törvények kiküszöbölése során?
De akkor kivel akarna törvényt módosítani?
