A szeretet és béke ünnepének előestéjén szeretném megköszönni a kiállást, az erőt adó szeretetet mindazoknak, akik ebben az abszurd helyzetben törődésükkel, megértésükkel, odafigyelésükkel, segítőkészségükkel és konkrét segítségükkel támogattak engemet és Anikó lányomat, valamint a többi, kettős állampolgárságú honfitársaimat.
Különböző okok miatt csak nem régen tudtam megnézni a rimaszombati szimpátiatüntetésről készült teljes filmet. Bevallom, nem tudtam könnyek nélkül megállni, hogy ennyien kiálltak mellettem. Mellettem, aki sohasem voltam forradalmár, csak egy szerény tanítónő, aki jóra, szeretetre, mások megbecsülésére tanította a nebulókat, és talán velük együtt a szülőket is.
Igen, meghatódtam! Azért, hogy az én 99 évem képes volt ilyen egységet kovácsolni, ilyen megható erőt sugallni, kivinni az adventi készülődés kellős közepén az embereket az utcára. Lehet, hogy ezért kellett ezt a magas kort megérnem, hogy 66 év elteltével ezt megérjem?
Köszönöm a szervezőknek, a sajtónak, a barátainknak, az ismerősöknek és az ismeretleneknek, akik nemzetiségi, – és párthovatartozástól függetlenül, – határokon kívül és belül, – álltak/és állnak ki mellettem, valamint sorstársaim mellett. Akik erőt adtak a felgyógyuláshoz…
Végül, de nem utolsó sorban, köszönet a Magyar Kormánynak, hogy lehetővé vált a visszahonosításom, és ismét magyar állampolgár is lehetek!
Meg vagyok róla győződve, és bízom a józan gondolkodású és demokrata szlovák politikusokban, hogy egy olyan törvényt, amely nincs összhangban a SZK Alkotmányával, és nincs mellé rendelve még végrehajtási utasítás sem, azt hamarosan törlik a szlovák jogrendből, vagy legalábbis módosítják. Már az iskolában tanítjuk, hogy a törvényeknek összhangban kell lenniük az Alkotmánnyal és a nemzetközi szerződésekkel. Hát akkor?!
Kegyelemteljes, áldott karácsonyt és békés, boldog, élhető 2012-es esztendőt kívánok Mindenkinek, aki velem szolidáris.
Tamás tanító néni/Ilonka néni